1990. xliv. évfolyam 2. szám - Sopron

festékkel, (amilyent az olajképeken láthatunk) a figurára alacsony tőzön rásütve. A sisak alatt a kopasz, de
legalább a gyér hajú férfi arca széles, kínaias karakterő. A porcelán porózus felülető, anyaga máz nélküli
biszkvit, nem különösen kvalitásos kivitelben. A talpazaton lévı, keleti hatást mutató kobak-tök forma
edény tölti be a füstölıtest funkcióját. Ezen bukkant rá a tárgyat publikáló Pierre Verlet 14(192) két
ötvösjegyre. Az egyiket, egy koronás A betőt, Verlet szerint a párizsi ötvösök alkalmazták 1744–1750
között; a másik, egy kissé deformált, de így is jól felismerhetı K bető, ugyancsak párizsi készítıre utal. A
magyar kutatók szintén a tárgyegyüttes francia eredete mellett kardoskodtak, bár a figurát egyértelmően
németnek, meisseni készítésőnek tartották. A bronztalpazat tőzaranyozottsága kétségtelenül francia
készítéshelyre utal, ugyanígy a füstölı két ötvös jegye is. A virág anyaga azonban nem feltétlenül
lágyporcelán, azaz francia, hanem ugyanúgy meisseni készítéső, mint az együttes kínai figurája.
Nemcsak a tárgy rendeltetése és tematikája foglalkoztatta a kutatókat, hanem készítésének helye és
elıállításának technológiája is. Úgyszólván mindenkinek feltőnt, hogy a talpazaton ülı kínai olajfestékkel
hidegen festett biszkvitbıl, az ágakon ülı szirmos virágok pedig mázas porcelánból készültek. Az is régóta
tudott, hogy a figurát kemény, a szirmokat pedig lágyporcelán alkotja, következésképpen: a szirmokat
Vincennes-ben, a figurát viszont Meissenben készítették. Fıleg a figura állítólagos meisseni volta vetett fel
érdekes, a szakembereket is érdeklı problémát, nevezetesen, miért festették olajfestékkel hidegen a felületre
az alak ruhájának színét és mintáit, illetve miért nem égetéssel oldották meg. A válasz ugyanebbıl
következik, mert amikor a tárgy készült – valamikor a XVIII. század elsı felében – a meisseni gyár a
porcelán díszítésének ezt az eljárását még nem ismerte. Ilyenmódon tehát a tárgyat a meisseni gyár korai,
talán a legkorábbi készítményének vélték és úgy tekintették, mint fontos technikatörténeti emléket. Ha
idınként mégis meginogtak ebben az álláspontjukban, az annak tulajdonítható, hogy nehezen tudták
elképzelni, hogyan lehetne egyáltalán egy tárgycsoporton belül a figura német, a szirmos virágok pedig a
tőzaranyozott talpazattal és a belıle kinövı ágakkal francia munkák. Ezekre a kérdésekre Pierre Verlet
francia kutató frappáns választ adott. 15(193)
Pierre Verlet az írásos források és bronz talpazaton levı ötvösjegyek segítségével valószínősítette, hogy az
együttesnek valamikor 1740–50 között kellett készülnie csakúgy, mint a többi hasonló funkciójú tárgynak,
melyek az egykori francia leltárakban szerepelnek. Ezek – mint a korabeli leltári bejegyzésekbıl kiderül – a
figura szász, a virágok pedig vincennes-i munkák. Ezeket, mint az egyes kutatók logikusan feltételezték,
külön mőhelyben dolgozták össze: lévén ez azonban fémfeldolgozó mőhely, a porcelánok dekorjainak
megváltoztatása porceláneljárással már nem volt 165lehetséges. Talán éppen ez a tény, mely a tartozékok
készítésének körülményeit sajátos megvilágításba helyezi, tereli a figyelmet arra, hogy a figurát nem azért
festették olajfestékkel, mert a mázraégetéses festési eljárást akkor még Meissenben nem ismerték, hiszen ez
már ekkor ismert volt, hanem mert az ötvösmőhelyben a dekorok megváltoztatása porcelándíszítı, azaz
ráégetéses eljárással nem volt lehetséges.
E gyakori eljárással szemben más technikákkal is találkozunk porcelántárgyakon. Ilyen az ún. biszkvit. A
hagyományos mázas égetésnél, hogy a máz az anyagot el ne áztassa, a tárgyat elıbb alacsony hıfokon
kiégetik (zsengélik), a biszkvitnél viszont ilyen elıégetésre a mázazás elmaradása miatt nincs szükség. Itt
az égetés lényegében a mázas égetés hıfokán történik. Ezért a biszkvit csekély porozitású, felülete az
érdesség miatt matt. Bár a biszkvit is szép fehér színő, mégsem azonos az ún. fehéráruval, mert ezen
mázazott, de díszítetlen, vagyis félkész árut értünk, a biszkvit további díszítésre alkalmatlan, tehát a maga
nemében befejezett, elkészült árutípust jelöl.
A füstölı eddigi vizsgálói errıl megfeledkezve, arra gondoltak, hogy annak idején azért festették a tárgyat
„hidegen”, mert készítése idején a mázraégetés technológiáját még nem ismerték Meissenben és máshol sem
60