1990. xliv. évfolyam 2. szám - Sopron

és apályról. A valódi ok, mint följebb megjegyeztük, a vagy csapadékos-esıs vagy száraz-forró idıszakok
váltakozása. Igen érzékeny kárt jelent a tómellék lakói számára a vízszint gyakori és gyors emelkedése,
mivel ilyen alkalomkor gyakran ezer lépésnyi messze pusztít az ár. S amily sebesen árad, oly lassan
húzódnak a bilincsüket vesztett hullámok vissza medrükbe, s gyakran évekbe telik, míg korábbi természetes
partjaik közé térnek. Aventinusnak, az Annales Boiorum szerzıjének 8(175) számításai nyomán (hitelességét
156szavahihetı tanúk igazolták) a Fertınek a XVI. században éppen akkora volt a területe, mint manapság.
Késıbbi híradások szerint 1728-tól mind kisebb lett, és 1736-ban egy cseléd egy cseber bor ellenében
Ruszttól Illmicig gázolt rajta át. Teljesen bizonyos, hogy 1740-ben kisebb lett, 1763 és 1768 között nem
változott; 1774–1775-ben a vízszint határozottan emelkedett. Legnagyobb magasságát 1786-ban érte el,
úgy hogy a Fertımeggyes és Ruszt közötti, ún. alsóbb utat már nem lehetett bejárni. Innen kezdve egészen
1801-ig jelentéktelen változásoktól eltekintve lényegében azonos volt a tó magassága, de ekkortól csökkenni
kezdett. Csak 1804-ben emelkedett ismét, akkor a közeli községek legtávolabbi kertjeibe és házaiba is
benyomult. 1813-tól, amikor is az 1804-es magasságot elérte, apad, azonban anélkül, hogy számottevı
változások állnának be.
Ezáltal az ott lakók jóléte károsodik, mivel a tó korábbi, kisebb kiterjedésekor oly gazdag termést
élvezhettek, hogy abból sok mindent eladhattak, míg most alig tudnak annyit termelni, amennyi saját
ellátásukhoz feltétlenül szükséges.
Vize meglehetısen sok sót tartalmaz, 1728 óta sós és nitrátos. Dr. Kis 9(176) vizsgálatai szerint két véka
tóvízbıl párolgáskor öt latnyi marad meg. A fennmaradt sós üledékbıl a kémiai elemzés száz egységbıl 77
rész glaubersót, 8 rész konyhasót és 15 rész szódát mutatott ki.
Ha a tóból merítünk, s pohárban ırizzük a vizet, hamar megposványosodik.
A tó partját sőrőn borítja a nád, amely zsengén a szarvasmarha eledele, vaskosabbá válva fa helyett
(amelyben a Moson megyeiek hiányt szenvednek) a ház befedésére szolgál. Egyes vidékeken, különösen
Fertımeggyestıl Rákosig (Kroisbach) a tóban sok az ásványi glaubersó (szóda), amelyet a lakosok vagy
eladnak, vagy a szarvasmarhákkal nyalatják. A nádasban számtalan vadlúd, vadkacsa, nádi tyúk, nádi
veréb és más vízi madár fészkel. Moson megyében nádi farkas is van. A halászat az itt lakóknak is
foglalatossága, de fáradozásuk nem eredményez bıséges fogást. A nyugati oldalon a csekély nyereség miatt
szinte megszőnt a halászat, s inkább jól gondozott szılıiket mővelik a gazdák, s ezek munkájukat gazdagon
jutalmazzák. Többnyire pontyot, kárászt, harcsát és csukát, valamint más fajtákat fognak. Általában akkor
a leggazdagabb a fogás, ha az ún. felsı szél fúj, amely felborzolja a vizet. A tóból kifogott halak húsa nem
különösképpen ízletes, s ennek okát az 1728 óta alig észlelhetı vízszint-változásban jelölhetjük meg.
Halászok megbízható tudósításai szerint a Fertı feneke nagy síkság, különös mélyedések és
homokzátonyok nélkül. Vize a Balatonéhoz hasonlatos, mindig nyugtalan és kiváltképpen zivatar
közeledtekor hullámzik viharosan. Nincs benne sziget, egy apró homokdombot kivéve, amely Pátfalutól
(Podersdorf) Illmicig nyúlik. A nyugati és északi partot szép szılıshegyek ékítik, innen valók a kitőnı
soproni és ruszti borok. – Délen végeláthatatlan hosszúságban, a természet rikító festıisége ellentéteként,
ott a Hanság, a mocsár ( … )
3. A Hanság. Így hívják azt a mozgalmas vidéket, amely Moson és Sopron megye között található. A Fertı
féltestvére, mocsár.
Nagyságát tekintve hasonló a Fertıhöz… Nagy valószínőséggel a mocsár keletkezését a lefolyásban
meggátolt, összegyülemlett, végül széltében-hosszában szétömlı Fertı vize okozta. Ezen a helyen,
53