1990. xliv. évfolyam 2. szám - Sopron

puszta-romantika (mindenekelıtt Lenau költészetével, de hathatósan támogatva a kisebb jelentıségő költık
által, mint például J. N. Vogltól kapva magyar tárgyú verseket), 3(170) másfelıl viszont öröklıdött az a
Magyarországra nézve méltánytalan szemlélet, amely az osztrák udvari körök mellett még olyan jeles
egyéniségeket is jellemzett, mint Grillparzer. Bielek tehát az osztrákokhoz akart szólni, arra törekedett,
hogy hő képet vázoljon föl, ennek érdekében – szintén az elıszóból tudjuk meg – széles körő levelezést
folytatott, kéziratokat tanulmányozott, és beutazta az országot.
Ami a módszert illeti: nagyon kevéssé úttörı. Bielek maga jelöli meg azokat, akiknek nyomdokaiba akart
lépni: a göttingai iskolázottságú Schwartner Mártont 4(171) és az inkább néprajzi szempontból számottévıt
alkotó Csaplovics Jánost 5(172) (illetve: 155Johann von Csaplovicsot, ahogy önmagát nevezte). Bielek
önjellemzése csak részben fogadható el: Csaplovicsnál sokkal lényegesebb helyet foglal el az etnográfiai,
valójában a néprajzi leírásnak és az országismeretnek az aránya a néprajzi leírás javára kedvezı.
Schwartner adatszerőségétıl, erıteljesebben statisztikai szemléletétıl Bielek távolabb igyekszik lépni.
Mindenekelıtt olvasmányos szeretne lenni, különösségekre vadászik, és nem annyira megyék, mint inkább
tárgykörök szerint csoportosítja elıadását. A népszokás, de még a nyelvi megosztottság is epizódikus
szerepet kaphat csupán Bieleknél, viszont a földrajzi (és részben gazdasági) jelenségek az elıtérbe
kerülnek. Részletesebben ábrázolja egy-egy vidék arculatát, ha ott valaminı regényesség található, viszont
ezt a regényességet tompítja pontosságra törekvı, bár tudományosnak nemigen nevezhetı elıadásmódja.
Nem jobb és nem rosszabb ez a mő a korszak hasonló alkotásainál. Viszonylag kevés figyelmet kelthetett.
Az ismertetı a „Gemeinnützige Blätter”-ben 6(173) sem tesz mást, mint kivonatolja az elıszót (így az
ismertetés inkább ingyen reklám, mint bírálat). Az alábbiakban a Fertırıl és a Hanságról ismertetetteket
adom közre fordításban, majd egy rövid részletet a csepregi pünkösdi királyokról. A táj kutatója és a múlt
századi utazásokban jártas búvár nem sok újat találhat, de számunkra nem teljesen érdektelen, mit
olvashatott tájainkról Bécsben a kívánatosnál sajnálatosan kevesebb osztrák (esetleg németországi) olvasó.
2. A Fertı egész földrészünk egyik legszebb tavi tája, a Balaton után Magyarországon a legnagyobb, ez a
magyar tenger Moson, Gyır és Sopron megyék között terül el, nyugati része az elsınek, keleti része a
legutolsónak említetthez tartozik. Kiterjedése a lápvidék nélkül mérföldre rúg, azzal együtt mintegy kétszer
annyi.
Ez a mocsár (a magyarok Hanságnak, a németek e területet Waasen-nak nevezik) valójában része és
folytatása a Fertınek. Ahol a nyílt tó (der offene See) véget ér, kezdıdik a mocsár, mérföldnyire hosszan
terjeszkedve a Gyır megyei Lébényig és (a Komárom megyei) Baromházáig.
A tó tulajdonképpeni szélességét 4, hosszát 1–1 1/2 mérföldre becsülik. Ott, ahol a mocsár végzıdik, és a
nyílt tó a kezdetét veszi, Esterházy herceg egy 10 400 lépés hosszú töltést építtetett, amelyen át út vezet
Eszterházából 7(174) Moson megyéig. Ez a töltés mintegy közfalként szolgált a nyílt tó és a Hanság között,
egyúttal a Fertı délkeleti határa. Ha befagy a tó, a távolság Fertımeggyes (Mörbisch) és Ilmic között, ahol
csupán egy mérföldnyi a kiterjedése, egy óra alatt megtehetı. Minthogy a megemelt föld a víz lefolyását
Eszterháza és Pomogy (Pamhagen) között gátolja, így létezését egyedül a Vulka odafolyásából
magyarázhatjuk, s nem kell meséknek hinnünk, amelyek csodálatos és valószínőtlen keletkezésrıl regélnek.
Egy, a herceg Esterházy-levéltárban föllelhetı igen régi kézirat szerint ott, ahol a Fertı elterül, több virágzó
községnek kellett lennie. – A tó területének nagysága változó. Csapadékos, esıs esztendıkben a föld alatti
források bıségesebbek, mint szárazság idején, így az elıbbi esetben kiterjedtebb, mint az utóbbiban.
Olykor a tó több évre visszahúzódik; majd ismét visszaveszi a szorgalmas földmívelıktıl a megmunkált
földet, s ez alkalmat kínál számukra, hogy mindenféle különös véleményt és magyarázatot hangoztassanak.
Kiváltképpen sok emberben élt még nemrég is a hit a hét esztendınként periódikusan következı áradásról
52