You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
E(leonora) olvashatók. A sisaktakarók jobbról fekete-arany, balról vörös-ezüst. II. Ferdinánd e címerbıvítı<br />
oklevelében elıször elıforduló római szent birodalmi kétfejő sas ékeskedik az 1676. évi tőzvész óta a<br />
várostorony tetején, melynek tehát a sokkal késıbbi osztrák kétfejő sashoz semmi köze nincs, ellenben<br />
fényes bizonyítéka <strong>Sopron</strong> királyhőségének a heraldikai szabályok értelmében, mire e város mindenkor<br />
büszkén hivatkozhat”. Házi Jenıt senki sem vádolta, nem vádolhatta „labanc filozófiával”, mégis<br />
elhangzott a címervita folyamán: „A címerkérdésben azonban tévedett” (<strong>1990.</strong> febr. 17.). Elhangzott<br />
bizonyítás nélkül. Az 162<strong>2.</strong> évi címer elutasításának indoklása: a római 153szent birodalmi kétfejő sas<br />
1806 óta az osztrák császárság jelképe volt, „ami az önkényre, a zsarnokságra és egy elnyomó, idegen<br />
hatalomra emlékezteti az embereket” (1989. dec. 20.).<br />
A keresztény ikonográfiai irodalom a legkeresztényibb szimbólumnak, a keresztnek 24 változatát ismeri,<br />
köztük a horogkeresztet is (vö. Kirschbaum, Engelbert red.: Lexikon der christlichen Ikonographie.<br />
Rom–Freiburg–Basel–Wien, 1968–1972, Kreuz címszó). Elvessük-e ezt a kereszténnyé lett ıskori, ókori és<br />
középkori szimbólumot azért, mivel a XX. század egyik (!) szörnyőségének, a német fasizmusnak is<br />
jelképéül választották A horogkereszt csak a történetileg tájékozatlan embert emlékezteti csak a német<br />
fasizmusra: a kétfejő birodalmi sas csak a történetileg tájékozatlan embert emlékezteti csak az önkényre,<br />
zsarnokságra, elnyomó, idegen hatalomra. A történeti mőveltség, sıt a mőveltség általában a kölcsönös<br />
megértés alapja.<br />
Az 162<strong>2.</strong> évi címerben szereplı római szent birodalmi sas ellen felhozott másik indok: „A történelem<br />
furcsasága, hogy Bécsújhely címerének elemei szinte azonosak az 162<strong>2.</strong> évi soproni címerrel. <strong>Sopron</strong><br />
azonban magyar város” (<strong>1990.</strong> jan. 27.). Az összehasonlító európai várostörténet számára egyáltalán nem<br />
furcsa, sıt természetes két, sıt több város hasonló fejlıdése. Bécsújhely is megszerezte a városi<br />
szabadságot (ormos várfal, ormos tornyok, nyitott városkapu zuhanóráccsal), 1526–1805-ig Bécsújhelynek<br />
és <strong>Sopron</strong>nak ugyanaz a személy volt az uralkodója: Bécsújhelyt mint német-római császár, <strong>Sopron</strong>ban<br />
mint magyar király. A lényeges különbség az általunk fent kiemelt szinte szó mögött van. Bécsújhely<br />
címere csücsköstalpú, vágott és hasított pajzsban van, négy mezejében átlósan két-két azonos címerképpel:<br />
az 1. és a 4. mezıben a római szent birodalmi kétfelő sas, mellén az osztrák fıhercegi koronával; a <strong>2.</strong> és a<br />
3. mezıben kétlıréses várfal nyitott, zuhanórácsos kapuval, két háromormú, ablakos torony, a két torony<br />
között Ausztria címerpajzsa: vörös mezıben fehér, azaz ezüst pólya. <strong>Sopron</strong> címere ovális pajzsban van és<br />
Házi Jenı idézett leírását csak annyival kell kiegészítenünk, hogy a római szent birodalmi sas karmaival az<br />
osztrák fıhercegi, két fejével pedig a fıhercegnéi koronát tartja. Ez teljességgel megfelel a magyar<br />
alkotmányjognak és a heraldika szabályainak, mivel Ferdinándot és Eleonórát e minıségükben koronázták<br />
meg: Ferdinándot már korábban magyar királlyá, második feleségét <strong>Sopron</strong>ban 162<strong>2.</strong> júl. 26-án magyar<br />
királynévá, bár Ferdinánd 1619. szept. 19-e óta megkoronázott német-római császár is volt. A két címer<br />
közti különbségek eléggé kifejezik, hogy Bécsújhely osztrák, <strong>Sopron</strong> pedig magyar város. II. Ferdinánd<br />
magyar királyként a magyar királyné soproni koronázásának emlékére is bıvítette a város címerét, többek<br />
között mindkettıjük monogramjával. A címerbıvítést Dr. Lackner Kristófnak, a város le kiválóbb,<br />
evangélikus polgármesterének, <strong>Sopron</strong> érdekében kifejtett, a katolikus Ferdinánd és a református Bethlen<br />
Gábor között 1619. nov. 30-a óta egyensúlyozó politikája készítette elı, amelyet az 1621. dec. 31-i<br />
nikolsburgi béke igazolt: „Bethlen lemondott a királyi címrıl és átadta a koronát. Viszont Ferdinánd<br />
Bethlent a római birodalom fejedelmének nyilvánította, neki adta Oppeln és Ratibor hercegségeket és<br />
Magyarországból is hét vármegyét (köztük Zemplén és Abauj is Kassával)” (vö. Payr Sándor: A soproni<br />
evangélikus egyházközség története. <strong>Sopron</strong>. 1917, 271). Az adott helyzetben Dr. Lackner Kristóf<br />
reálpolitikát folytatott. XIX. századi szemléletnek a XVII. századba való visszavetítését, tehát a XIX.<br />
századra aktualizált, anakronisztikus értelmezést jelent a vita során elhangzott értékelés: „A »reálpolitika«<br />
50
Change language