Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
háromszögő-pajzsalakú, a körben futó S(igillum) IVDICIS * ET * CIVIVM * CASTRI *<br />
SVPRVNIENSIS köriraton belül öt csúcsíves ablakkal és öt orommal ellátott várfalat mutat, amelybıl<br />
három torony emelkedik. A két szélsı torony egy ablakkal és három orommal, a középsı, magasabb torony<br />
két ablakkal és három orommal van ellátva. A pajzs felsı két sarkát és az alsó csücskét babérág díszíti”<br />
(Házi i.h.).<br />
1525. „1340-ben Róbert Károly megengedte <strong>Sopron</strong> városának, hogy új pecsétet készíthessen a régit<br />
megsemmisítvén” (Házi i.h.). Ez volt a címervitában szereplı „ısi”, sıt „legısibb” pecsét, ill. címer. Ezzel<br />
kapcsolatban helytörténeti szempontból a vita során csuk ennyi hangzott el: „A német ajkú lakosság 1340<br />
táján többségbe került” (<strong>1990.</strong> jan. 27). Házi szerint a címerpecsét: „Abban tért el a régitıl, hogy más a<br />
körirata: S+CIVITATIS+SVPRONIENSIS és a pajzs felsı két sarkát egy-egy szent dicsfényes mellképe<br />
díszíti” (i.h.). A vitában: ,,A dicsfénnyel övezett két mellkép a város két védıszentjét ábrázolja.<br />
Feltételezhetıen az egyik Nagyboldogasszony volt… A másik mellkép valószínőleg Szent Mihályt<br />
ábrázolja” (<strong>1990.</strong> jan. 27). E feltételezés alapjául a két legrégibb soproni templom, a<br />
Boldogasszony-templom és a Szent Mihály-templom szolgál. Az elsı valóban a királyi vár temploma<br />
lehetett addig, amíg a vár (belváros) végleges védelmi rendszere fel nem épült: A végleges védelmi rendszer<br />
kiépülése után már a várfalakon kívül, a várárok szélén, a mai Mária-oszlop helyén állt. Nem igazolható az<br />
az állítás, hogy a Szt. Mihály-templom a soproni németek temploma lett volna (és a<br />
Boldogasszony-templom a magyaroké); nem igazolt az sem, hogy a pecsét két mellképe „a város két<br />
védıszentjét ábrázolja”. A Szt. Mihály-templom kezdettıl fogva <strong>Sopron</strong> királyi vár és falu, ill. az egész<br />
szabad királyi város (belváros+külváros) egyetlen plébániatemploma volt, ezt még a<br />
Boldogasszony-templom papjai sem vonták kétségbe, akik, nyilván régebbi szokásjog alapján, 1451-ig<br />
plébánosi címet viseltek ugyan, de templomukat önálló plébániává fejleszteni nem tudták: János íjgyártó<br />
fia, Farkas 145<strong>2.</strong> aug. 7-i sajátkező reverzálisában egyházjogi helyzete szerint már káplánnak mondja<br />
magát. A XIII. század második felétıl a XIV. század második feléig épített gótikus Szt. Mihály-templom<br />
elıdje román stílusú volt: „Csak a mellékhajók lekerekített végő, félkörös ívsora románkori részlet”<br />
(Csatkai–Dercsényi: <strong>Sopron</strong> és környéke mőemlékei. Bp., 1956 2 , 398). A román stílusú plébániatemplom<br />
átépítése korábbi pusztulással függ össze. Itt nem árt emlékeztetni: IV. Béla király 1247. jún. 2-án köt<br />
szerzıdést a Szélmalom (ma Bécsi) utcában letelepített johannita lovagokkal „Magyarország nyugati<br />
határszélének, nevezetesen Pozsony, Moson, <strong>Sopron</strong>, Vasvár és Németújvár váraknak 50 fegyveres<br />
lovaggal történı megvédésére az osztrákok ellenében” (Házi Jenı: <strong>Sopron</strong> középkori egyháztörténete.<br />
<strong>Sopron</strong>, 1939, 133). Egy évszázad alatt a johannitáknak ez a védelmi szerepe megszőnt: 1346-ra a<br />
lovagház annyira elnéptelenedett, hogy már házfınöke sem volt, minden funkcióját (védelem, vámszedés, az<br />
ispotály fenntartása) a város polgárságára ruházta át. A király már 1340. jan. 16-án elismerte, hogy<br />
„határszéli városunk polgárainak munkálatai, költségviselése és dicséretes gondoskodása folytán immár<br />
háromszoros fallal van körülvéve”: ápr. 21-én engedte meg az új címerpecsét készítését. Az új címerpecsét<br />
jelentıs újítása volt a körirat castrum ’vár’ szavának kicserélése a civitas ’váras hely: város’ szóval:<br />
elismerése volt ez a szabad királyi városi rangra emelés pusztán jogi ténye óta, két emberöltı alatt elért<br />
fejlıdésnek.<br />
6. Házi Jenı szerint: „a városi címer történetében lényeges körülménynek kell tekintenünk II. Ferdinánd<br />
király címerbıvítı oklevelét 1622-bıl. …A kék kerettel ellátott pajzs vörös mezejében némi változtatással a<br />
város középkori címere látható. A fehér kövekbıl rakott, nyitott, fekete nyílású kapuval ellátott várfalból<br />
három, háromormos torony emelkedik. A két szélsı, alacsonyabb torony fölött egy-egy hatágú aranycsillag<br />
lebeg. A pajzsra szembefordított, koronás, nyílt sisak van helyezve, amelynek dísze a római szent<br />
birodalmi kétfejő sas. A sas mellén a király és a királyné nevének arany kezdıbetői: F(erdinandus),<br />
49
Change language