Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Suprun) nem volt címere, pecsétje, önkormányzata sem.<br />
1273 szeptemberében az osztrák–cseh–magyar háború során II. Ottokár, a Német Birodalomhoz tartozó<br />
Csehország királya az akkor 11 éves rokona (feleségének elsıfokú unokatestvére), IV. László magyar<br />
király ellen harcolva elfoglalta többek között 151<strong>Sopron</strong>t is: foglalásának biztosítékául soproniak fiait<br />
túszokul magával vitte. II. Ottokár ellenlábasának, Habsburgi Rudolfnak német királlyá választásával<br />
(1273. okt. 1.) azonban IV. László erıs szövetségest nyert. 1276 ıszén „Rudolf seregével bevonult<br />
Ausztriába, a stájerek és karantánok hozzápártoltak, a kis László király pedig magyar és kun seregeivel<br />
vonult fel a határra” (Hóman–Szekfő: Magyar Történet. Bp., 1935, I, 599). II. Ottokár megígérte, hogy az<br />
elfoglalt magyar várakat visszaadja: ígéretét nem tartotta be. 1277 nyarán Rudolf újabb megállapodást<br />
kötött II. Ottokárral, aki ezt sem tartotta be. „A béke mégsem állt helyre”. A végsı leszámolást csak az<br />
1278. aug. 26-i, ún. morvamezei csata hozta, amelyben II. Ottokár is elesett. „Rudolf királyt a késıbbi<br />
világhatalom alapjául szolgáló osztrák örökös tartományok megszerzésében, családja hatalmának<br />
megalapításában a kihalásnak indult Árpádház magyar seregei segítették” (i.m. 601).<br />
1276 ıszén „a kis László király” magyar és kun seregeivel <strong>Sopron</strong> elıtt is megjelent: <strong>Sopron</strong> azonnal<br />
megnyitotta kapuit a király elıtt. Egy évvel késıbb, 1277-ben, valószínőleg november 20-a táján, a király<br />
<strong>Sopron</strong>t jutalmul szabad királyi rangra emelte, az errıl szóló oklevélben többek között megjegyezte:<br />
„…figyelembe véve azt a kedves hőséget és becses szolgálatokat, amelyet irányunkba fáradhatatlanul<br />
ugyanezek a polgárok kifejtettek soproni várunk megvédelmezésében és minden másban országunk halálos<br />
ellensége, a cseh király ellenében, aki zsenge korunkban sok pusztítást és sok fosztogatást elkövetni nem<br />
szégyellt, azután sok várunkat is elfoglalt, részint erıszakkal, részint csalárdul és akik súlyos szükségtıl<br />
kényszerítve gyermekeiket a cseh királynak tuszokul átadták, de mégis, hogy irányunkban hőségüket<br />
megırizhessék nem kegyelmezve fiaiknak, az említett várunkat nekünk sértetlenül visszaadták, nem törıdve<br />
azzal a veszéllyel sem, hogy gyermekeik a cseh király hatalmában maradtak” (vö. Horváth Zoltán: <strong>Sopron</strong><br />
és a megye múltja egykorú iratok tükrében. <strong>Sopron</strong>, 1964, 22). 1276-ban és 1277-ben István bíró (villicus)<br />
állt a soproni faluközösség élén (nevét az István bíró utca ırzi), aki kelénpataki (ma Klingenbach<br />
Burgenlandban) birtokrészét a borsmonostori (ma: Klostermarienberg Burgenlandban) ciszterciekre hagyta,<br />
1277. nov. 20-án viszont Zovány (Zoan, azaz Bánfalva, ma <strong>Sopron</strong>-Kertváros) soproni várföldbıl 1 ekényi<br />
földterületet kap kárpótlásul kiadásaiért, amelyekkel Habsburgi Rudolf és IV. László nov. 11-i hainburgi<br />
találkozója alkalmával a királyi udvar költségeit fedezte. István bíró tehát nemes volt, akit Héder-nembeli<br />
Miklós nádor és <strong>Sopron</strong> vármegye ispánja állított <strong>Sopron</strong> falu élére. Az elsı soproni bíró (iudex), akit az új<br />
szabad királyi város polgárai önkormányzati joguknál fogva 1278. ápr. 24-én, Szt. György napján egy<br />
esztendıre választhattak, a német Schwärzel (Suerchel) volt (SoprOkl. II. 6: 1).<br />
István bíró elıtt Pero, ugyancsak kelénpataki birtokos, ugyancsak nemes volt <strong>Sopron</strong> falu bírája, akit neve<br />
után ítélve, németnek is, szlávnak is tarthatnánk. Ekkor is, 1273-ban is a német Péter comes, a XIV.<br />
századi <strong>Sopron</strong>ban nagy szerepet játszó Dági-, németül Agendorfer-család ıse volt a várnagy, aki a<br />
határmenti birtokosokkal szövetkezett IV. László ellen: az Ottokárnak ellenálló várbeliek közül a vezetıket,<br />
három német testvért, István tímárt, Pétert és Schwärzelt (Suerchel) kivégeztette, a várat pedig „csalárdul”<br />
(ahogy az idézett királyi oklevél írta) a cseh király kezére játszotta. Ez a helyzet, valamint az 1278. évi elsı<br />
szabad bíróválasztás igazolja, hogy az 1270-es években <strong>Sopron</strong>ban már éltek németek, akik jelentıs<br />
szerepet játszottak a királyi várnak szabad királyi várossá fejlesztésében (vö. SSz. 1961, 121).<br />
1286/87-ben az ugyancsak német Wolfel a városbíró. 1296/97-ben és 1304/05-ben pedig Wolfger, aki<br />
azonos lehet az elızıvel, hiszen a Wolfel név lehet a Wolfger név kicsinyítıje.<br />
E városbírák idején volt használatban <strong>Sopron</strong> szabad királyi város elsı címerpecsétje: „Ez a pecsét<br />
48
Change language