1990. xliv. évfolyam 2. szám - Sopron

amely hirdeti a kubai forradalom gyızelmét. A november 16-i ülésen a vb-titkár a Pázmány Péter utcát
javasolja. Szerencsére az elnöklı tanácselnök azzal odázta el a határozatot, hogyha majd új utca
elnevezésére kerül sor, akkor vegyék figyelembe a javaslatot. 99(155)
Volt olyan eset is, amikor az építési és közlekedési osztály ’kovács’ és ’bognár’ foglalkozásneveket javasol,
s mikor rákérdeznek, hogy ugyan már, mi vezette erre az ötletre az osztályt, a válasz: különösebb
elgondolás nem vezérelte ıket. 100(156) Az azonban mégis kivehetı, hogy azonos fajtájú neveket lehetıleg
egy bokorba győjtenek. Mivel a Tanácsköztársaság 50. évfordulója alkalmából Kellner Sándor hamvait és
szobrát a Kıfaragó téri leendı lakótelep közelében helyezték el, javasolják, hogy a Gyóni Géza utca és a
Csengery utca közötti útvonalat Kellner Sándorról nevezzék el, ugyanakkor állítsák vissza a Szent Mihály
utca évszázados nevét, amelyet a nagyközönség ma is így hív. Az illetékes válasza: a Kellner Sándor utca
jó, de „nem tudja, helyes-e, ha éppen egy szentrıl neveznek el egy utcát”. Odébb: „a tulajdonnév
utcanevekben eléggé zavaró”. 101(157)
Amilyen könnyen született a határozat, hogy a Szentháromság tér Beloiannisz dicsıségét hirdesse ezentúl,
olyan nehezen szabadultak meg ettıl a névtıl (illetve meg se szabadultak, mert ma is van – igaz, eldugott
helyen – Beloiannisz utca). Volt olyan a bizottságban, aki szerint a Fı tér elnevezés nagyon furcsa lenne.
Városház tér, Tanácsok tere is felmerült. Volt olyan szempont is, hogy a név legyen minél rövidebb, mert a
hosszú neveknél, távirat küldésekor, sokat kell fizetni. 102(158)
146Az elnök véleménye: „Ügyelni kell arra is, nehogy azzal vádolhassák a VB-t, hogy a forradalmi
munkásmozgalom vezetıinek nevétıl igyekszik megszabadulni.” 1977-ig kellett várni a cserére. 103(159)
Ezeknek a határozatoknak láthatólag közös vonásuk, hogy a nagyobb nyilvánosság kizárásával születtek és
érzıdik rajtuk valami félelem egy pontosan meg nem fogalmazott felsıbbségtıl.
A közvélemény szava csak az elsı fordulóig jut el. Megállapítják, hogy a paragrafusok dzsungelében nincs
jogszabály arra, hogy milyen szempontok szerint kell a közterületeknek nevet adni. Máig sem kötelessége a
tanácsnak az, hogy meghallgassa a polgárok vagy a különbözı szervezetek véleményét. Örülhetünk neki,
ha mégis megteszi. 104(160)
18. Az utóbbi idıben, a demokratizálódás jegyében, már egyenesen igénylik mások véleményét. Így került
sor arra, hogy a Városszépítı Egyesület mővészeti és helytörténeti szakbizottsága összeállítson egy listát az
általa javasolt változtatásokról, megjelölve benne azokat, amelyeket meghagyandónak tart, de azokat is
amelyek esetleges változtatása – a bizottság szerint – nem jelentene különösebb problémát. Ez a lista az
egyesület elnökségének változtatásai után került a város vezetıinek kezébe. Kiegészítve egy olyan
összeállítással, amely felsorolja Sopron azon nagyjait, akiknek emléktáblát, szobrot vagy utcát javasolunk.
A szobrokat a Deák tér hosszában gondoljuk elhelyezni, valahogy úgy, ahogy az egyetem tette a tanárairól
készült alkotásokkal a botanikus kertben. A felkérésbıl is következett, de magától értetıdı, hogy
javaslatunkban nem azonnali lépéseket követelünk, hanem sok évtizedre elıre igyekszünk legalább
irányelveket meghatározni. Ebbıl eddig a széles közvélemény csak azt érzékelhette, ami belıle töredékesen
a Soproni Hírlap 1989. szeptember 15-i és 22-i számában megjelent, s amelyre indulatos válaszokat
olvashattunk a Soproni Hírlap és a Kisalföld hasábjain. 105(161)
Elvünk, hogy az utcákat, tereket lehetıleg ne nevezzük el személyekrıl, védjük a régi neveket, s ha mégis
személyek mellett döntünk, azok feltétlenül kötıdjenek a városhoz. Bár véleményem szerint valakinek az
emlékét jobban megırzi egy emléktábla, amely ráadásul olyan helyre kerülhet, amely ugyancsak
43