1990. xliv. évfolyam 2. szám - Sopron

felıl laktanyabontással megnyitott új utca 1896 végén lett Lackner Kristóf utcává. 60(116)
A Hátsókapunak is volt egy idıszaka, amikor soproni potentát nevét viselte. Müller Paulin kereskedınek
jutott ez a megtiszteltetés 1897-tıl 1947-ig, mert a várost segítı alapítványt tett. A helytörténetbe azzal
vonult be az utca (mindenki Pémüller utcának hívta), hogy a sarkán álldogáló hordárok voltak az ún.
pémüller-huszárok. 61(117)
Ekkor már létezik a vármegye bármelyik örökös fıispánjáról elkeresztelt herceg Esterházy utca; ma
szellemesen a család ellenlábasának, az összeesküvı Wesselényinek nevét viseli. 62(118)
Az Isteni Megváltó Leányai Szerzetesnık Társulatának (népszerő nevükön szürkéknek) háza és temploma
mellett Somfalva (Schattendorf) felé vezetı útnak az ezen irányt jelölın kívül nem volt más neve. 1886.
augusztus 12-én tárgyalta a közgyőlés a városi szegényápolda bizottság indítványát, hogy elnökének
hetvenedik születésnapja alkalmából, a közügyek terén szerzett érdemei elismeréséül, a Somfalvi utat
Flandorffer utcára változtassák át. Rövid eszmecsere után, Dörfler György lakatos mester
ellenindítványának elvetésével, hozták meg a határozatot. Ebben elfogadták az alafások bizottságának
javaslatát. 63(119)
A „csakazértis” ellene szavazó Dörfler nem értékelhetı eléggé pozitívan. Ma úgy mondanánk: kissé deviáns
magatartású egyén. Egyszer például a városháza folyosóján kutyakorbáccsal „illette” Marbach Ernıt, az
Oedenburger Zeitung fıszerkesztıjét. (Ez is van olyan eszköze az önbíráskodásnak, mint a humorista
kezében az a bizonyos seprőnyél.) 64(120)
Lovag Kımáli Flandorffer Ignác, a Városszépítı Egylet egyik alapítója, akinek szerénységérıl szokás
beszélni, nem tiltakozott a határozat ellen, sıt már szeptember 1392-án megköszönte azt. Nemcsak a háza
állt az utcában, hanem a nagy pincészete is. Képzeljük el (ma már könnyebben megy) ezt az ingyen
reklámot a pincészet üzleti levelezésén! 65(121)
11. A lıverek útjainak elnevezése évtizedes vitatéma a századforduló körül. A város húzódozik tıle:
fizessék meg a költségeket a lıverlakók. A lıverbizottság 1900. júniusi ülésén alaposan megvitatták a
Muck Endre által elıterjesztett elnevezéseket, „amelyek helyrajzi érdekőek”. Ezek közül azokat, amelyeket
a nép úgyszólván „teljesen ajkára vett, meg fogják tartani, de mivel a többire nézve, s általában az összes
utczák elkeresztelését illetıleg végleges megállapodás nem történt”, külön bizottság elé utalták. Néhány nap
múlva elıterjesztik a tanácsnak – ígérik. 66(122)
Két évvel késıbb olvashatjuk, hogy a Lıver-utak jelzése és számozása már régi óhaja a tulajdonosoknak,
kérték, de a költségeken elbukott a javaslatuk. A mérnöki hivatal szerint ugyanis ez 800 K-ba kerülne, ami
sok a városnak, s nem is olyan sürgıs. Most talán – reménykednek az ottaniak –, azzal, hogy vállalják a
költségeket, sikerül megszerezniök az engedélyt. 67(123) A megoldáshoz új polgármester kellett. 1902.
augusztus 3-án közlik a hírt, hogy Töpler Kálmán elnökletével a közgyőlés elhatározta: felállítják a lıveri
utcanévtáblákat, teljesítve ezzel a tulajdonosok kérésének nagyrészét. 68(124)
A lıverek (1933 óta Lövér) 69(125) fı útvonala a körút. A Soproni Vörös Újság 1919. május 15-én ad hírt.
Kiépítik a Lıver körútat címmel arról, hogy a munkát elkezdték és aluljáró is lesz majd. A terv jóval
korábbi. Wälder József már 1905-ben kijelölte a nyomvonalát. 1919. április 4-én a mérnöki hivatal
elıterjesztésére elhatározzák a nagy körút Lıver-uszoda felıli részének megépítését és a szükséges
magántulajdont birtokba veszik. Nem sokat törıdve a proletárdiktatúrával, teszik ezt azok, akik elıtte is,
utána is illetékesek voltak. 70(126) 1920. április 23-án arra hivatkoznak, hogy a tanácskormány idejében a
37