1990. xliv. évfolyam 2. szám - Sopron

4. A kiegyezés utáni fejlıdés új utcák nyitásával is járt. Ezek többségénél érvényesült az a hallgatólagos
közmegegyezés, hogy elıször alakuljon ki az útvonal, épüljön néhány ház, kérvényezzék az ott lakók az
utca elnevezését, aztán lehet szó az útépítésrıl, közvilágításról, egyebekrıl. A város szinte sohasem volt
olyan anyagi helyzetben, hogy ezt a folyamatot elsiesse.
A déli irányban való terjeszkedés elsı példája az Erzsébet utca kialakulása. 1874-ben tették szabaddá az
utat a Széchenyi tér felıl az akkor még használatban volt evangélikus temetı fala mellett (ma Erzsébet utca
7., ill. 9. sz.), az épülı GYSEV-állomás felé. „Az ujdon nyitott utczának színvonala, tekintettel a
Hosszúsorbeli ároknak történt áthidalására és az azontúl létrejövendı indóházra, már megállapíttatott és
kiszövegeztetett”, ezért megengedik Markl József építımesternek, hogy egyemeletes házait sorban
felépíthesse. 16(72) Kivételesen nem az építkezési és szépítési bizottság (Bau- und
Verschönerungscommission) adja meg az építési engedélyt, hanem maga a közgyőlés, mert „az ujonnan
nyitandó utczában emelendı házak, különösen azok homlokzatának megbírálását magának
fenntartotta”. 17(73) Így azonban parancsoló szükségesség az utcának nevet adni. 1875. március 9-én a
bizottság („szakosztály”) hosszabb megbeszélés után elvetette az egyesek által javasolt Raaberbahnstrasse
elnevezést (mert már van egy Bahnhofstrasse és egy Raaberstrasse, s ez kellemetlen keveredéseket
okozhat), és megállapodott az Erzsébet utca névben, ez – a magyar szöveg indokolása szerint – „İ
Felségének magyar királyasszonynak neve iránti kegyeletbıl is mélyen pártoltatván”. 18(74) Az 1875. április
14-én tartott közgyőlés ezt fogadta el, s a május 1-jei tanácsülés már rendelkezett, hogy a „megnevezési
táblákat” készítsék el és függesszék ki. 19(75)
134Thirring Gusztáv 1933-ban már úgy tudja, hogy „Szent Erzsébet királynırıl” nevezték el az utcát. 20(76)
Ez a felemás fogalmazás azt sejteti, hogy elıdeink Árpádházi Szent Erzsébetre gondoltak. Bár így lett
volna! A határozatból egyértelmően kiderül, hogy Ferenc József feleségérıl van szó, mégpedig abból az
alkalomból, hogy az uralkodópár házassági évfordulóját ünnepelte. Nem ez az egyetlen eset, mikor élırıl
neveznek el utcát.
5. A Deák térre büszkék voltak a soproniak, „a haza bölcsérıl elnevezett pompás térséget gyönyörő
bokraival s ritkán szökellı ugrókútjával” elismeri az idegen is. 21(77) A hosszában végig folydogáló
Rák-patak beboltozásával évtizedekig bajlódtak, egyes szakaszai csak a második világháborút közvetlenül
megelızı években kerültek zárt mederbe.
Amikor Deák Ferenc örökre lehunyta szemét, országos győjtés indult, hogy méltó szobrot állítsanak neki.
Megemlékezések voltak mindenfelé. Sopron se maradhatott le. Nagy Sándor törvényhatósági bizottsági tag
már az 1876. február 1-jei közgyőlésen javasolta, hagy a területet nevezzék el Deák útnak vagy utcának.
Akkor azonban még egyetlenegy építkezés sem volt ott, mégcsak kilátásban sem. 22(78) Több mint két év telt
el, mire az ügyet ismét elıvehették. Finck János – akkor még csak tanácsos, egyben a bizottság elnöke –
elıterjesztette, hogy „Kliegl Máriának a hosszúsorárok melletti építkezése nemsokára befejeztetni fog, s
annak folytán …házszámmal ellátandó lesz”, ezért legyen a térség Deák út, utca vagy tér. Az utóbbit
választották, „tekintettel az illetı terület nagyságára”. 23(79)
Ezzel fokozatosan megszőnt a nyugat felé mutató Árokszer önálló léte (1906-ban boltozták be) és a keleti
rész, a hajdani Szedres is.
A Rákosi-korszaknak Sopronban nem tetszett a haza bölcse (Szombathelyen vagy Budapesten
megmaradhatott), inkább Sztálinról nevezte el a teret (1949). 24(80) 1956 ıszének szenvedélyes napjaiban
már-már úgy látszott, hogy visszanyeri eredeti nevét, de aztán maradt minden a régiben. Sıt éppen a
33