1990. xliv. évfolyam 2. szám - Sopron

Istennek nemcsak új barázdákat vés a munkájának élı ember arcára, hanem új mőveket is érlel a keze alatt.
Szívesen írok Szabó Jenırıl, mert szeretem és becsülöm, azonkívül könnyen is írok róla, mert mővek
sorával gondoskodott arról, hogy bıven legyen írnivalóm a 80. születésnapjára.
Az elmúlt évtized Szabó munkás életének egyik legtermékenyebb, leggazdagabb évtizede volt. Tovább
folytatta helytörténeti kutatásainak publikálását, lankadatlan kedvvel mővelte a szépprózát, s egyre
gyakrabban jelentkezett mint mőfordító. Az osztrák költık tolmácsának álarcában megismerkedhettünk a
sokáig személyesen rejtızködı lírikus Szabó Jenıvel is.
Mindez önmagában is elegendı volna a koszorúhoz, ı azonban ennél többet is mővelt. Hosszú évek (ha
ugyan nem évtizedek) kutatómunkájának eredményeként két új könyvet is letett az asztalra. Megírta A
Soproni Városszépítı Egyesület történeté-t (1984) és Öt évszázad fekete krónikája címen a soproni
pitavalt (1987). – Úgy vélem, 80. születésnapján nem ı kapott ajándékot a várostól, hanem ı ajándékozta
meg – fiúi tisztelettel és szeretettel – a szülıvárosát.
Az elmúlt tíz évben Szabó Jenı értékes életmőve szembeszökıen meggazdagodott. Érdekesnél érdekesebb
helytörténeti írásokat tett közzé a Soproni Szemle hasábjain (pl. A harmadik Fiedler-krónika, 1980/4., A
háború és a felszabadulás krónikája, 1981/1., Pellican Ignác városi fegyvertáros számadása az 1692.
évrıl, 1981/4., A régi Lövér, 1986/1–2., s tette mindezt úgy, hogy közben nem feledkezett meg a város
mővész fiairól sem, az írókról és a festıkrıl, az élı vagy elköltözött kortársakról. (A költı, drámaíró és
mőfordító Kerpely Jenı, 1982/3., Tíz éve halt meg Becht Rezsı, 1986/4., Mühl Aladár emlékezetére,
1982/3., Sterbenz Károly kiállítása, 1986/4.).
Az utóbbi öt évben Szabó Jenı nevével egyre gyakrabban találkozhattunk a megye folyóiratában, a
Mőhelyben is. Szerepelt ott novellával (Katri, 1980/1.), helytörténeti és irodalomtörténeti
dokumentumokkal (Házasságtörık, paráználkodók, 1985/4., A magyar költészet európai szószólója
[Kerpely Jenı levelezésébıl. Thomas Mann, Katia Mann, Stefan Zweig, Franz Theodor Csokor levelei].
1985/6.), emlékezetes esszével (A városi jegyzı magyar poézise. 1986/6.), széles érdeklıdési körét
reprezentáló könyvbírálatokkal (A huszonkettedik fordítás. Georgius Agricola: Tizenkét könyv a
bányászatról és kohászatról, 1986/4., Szexis szövegek, 1987/3., Burgenland a mondókák tükrében,
1987/4., A mindennapiság költészete [Fred Hergovich: Porszívás. Költemények német és horvát nyelven],
1989/5.), és fıleg sok-sok szép osztrák mőfordítással (Ernst Schönweise: Feleletek madárnyelven,
1987/1., Mara Köttner-Benigni versei, 1987/2., Gertrud Zelger-Alten versei, 1987/5., Georg Trakl:
Álomország, Josef Dirnbeck: Hová és kihez, 1989/2., valamint Katia Schmidt-Piller: Magyar
impressziók, 1989/4.),
129Szabó Jenı városunk két évenként megjelenı periodikáját, a Soproni Füzeteket is mindig megtisztelte
írói jelenlétével. A szerkesztı kapott tıle lebilincselıen izgalmas novellákat (Disputa, ’80, Linzi, ’82,
Fráter Domonkos, ’84, Ács Lajos éjszakája, ’86.); elmélyült, igényes könyvismertetéseket (Házi Jenı:
Soproni polgárcsaládok 1535–1948., Czellár Katalin: Sopron, ’82, Mollay Károly új könyve:
Német–magyar nyelvi érintkezések a XVI. század végéig, ’84); a hajdani festıjelölt testvéri beleérzésével
megrajzolt mővészportrét (Szarka Árpád életmőkiállítása, ’86), s nem utolsósorban kiváló
szabadvers-fordításokat, ízelítıt a kortárs osztrák költık, Doris Mühringer, Ernst Schönwiese és Ernst
Jandl mőveibıl, ’88.
Az elmúlt tíz esztendı legnagyobb teljesítménye azonban kétségkívül a Városszépítı Egyesület történetének
28