R É G I F A S Z E R K E Z E T E K - Hidak és Szerkezetek Tanszéke

démek folyamatos és legtöbb esetben indokolatlan
cseréje.) Holott a régi anyag sokszor kifogástalan.
Megemlítem azt a kb. 500 éves födémben
lévő mestergerendát, amely a tehermentesítés
után. a fesznáv felében mintegy 10
cm-re emelkedett fel és került szinte eredeti
beépítési helyére (Sopron, Pozsonyi u. 1-3.).
A tervezés:
A felmérésnél már jelentkező problémák a tervezés
során tovább bonyolódnak. A többszörösen
határozatlan szerkezelek elméleti megközelítése
a változatos középkori szerkezetek-nél
más és más. Kidolgozott séma nincs és az
esetleges megoldás, a szerkezeti ismereteink bizonytalanságai
miatt igen körülményesen valósítható
meg.
A barokk szerkezetek tisztább, de ugyancsak
összetett erőjátéka, elméletben legalább
olyan nehezen modellezhető, mint a középko-ri
szerkezeteknél. Így elsősorban a tapasztalat és
a gyakorlat az, amely a tervezőket átsegíti a
buktatókon.
A tervezés másik, sok bizonytalanságot tartalmazó
része, az esetleges szükséges cserék,
illetve megerősítések részletekbe menő kidolgozása,
amelyre csak tényleges gyakorlat (kétkezi
munka a kivitelezési végző ácsok között)
adhat igazi támpontot.
Esztétikai szempontok:
A szamosbecsi fedélszerkezet ismertetett
rekonstrukciójánál felmerült a kérdés, hogyan
kell a hiányzó elemeket pótolni Azonos
anyaggal Görbe, szabálytalan gerendákkal
Bárdolt felülettel Műemléki elveink szerint ezt
87. kép. Tarpa, ref. templom, hosszmetszet
hamisításnak tartjuk. Vagy egyenes, fűrészelt
faanyaggal Ez igen furcsa látványt eredményez.
Elméleti megoldásként kínálkozik a színben,
illetve felületben eltérő és a helyszín
adottságaihoz formálható, alakítható műanyag.
Ilyen kísérletek még nem történtek.
Kivitelezés:
A nehézségek közül a szakemberhiány az, ami
itt az élre kívánkozik. Ez az új szerkezetek
esetében is meglévő probléma, a régi szerkezeteknél
még fokozottabban jelentkezik. A kötések
módja és a szakmai fogások ismerete fokozatosan
elveszik. Az ácsok ma már nem ismerik
ezeknek a szerkezeteknek sem az összeállítási
rendjét, sem a kötések kialakítását. Sajnos
a térben látó szakemberek száma is rettenetes
mértékben csökken az építőiparon belül.
Az alkalmazható faanyag minőségénél csak a
lehetséges méretválaszték a rosszabb. Egy-egy
nagyobb keresztmetszetű vagy hosszabb elem
beszerzése megoldhatatlan. A minőségi választék
fogalma, mely az ilyen szerkezetek helyreállításánál
alapvető követelmény, lassan ismeretlenné
válik, és jó, ha a legegyszerűbb lucfenyőből
sikerül a kívánt faanyagot biztosítani.
Az utóbbi néhány évben jelentős változás
történt.
A javítandó szerkezeteknél szükséges elemek
cseréjének, vagy megerősítő szerkezetek
beépítésének óriási az élőmunka igénye, és ez
az élőmunka általában nem nagyon, vagy csak
a minőség rovására látszik gépesíthetőnek. A
meglévő szerkezetekhez való illeszkedés feladata
nem teszi lehetővé sablon alkalmazását,
az egyedi csomópontokhoz csak egyedi munkával
lehet alkalmazkodni.
A munka természetéből fakadóan csak szabadban
és a helyszínen végezhető igen nehéz
munkát legtöbbször az idő sürgeti, hisz a beszerzendő
faanyag méretei, mennyisége csak
a héjalás bontása után pontosíthatók. A kivitelezésnek
ebben a fázisában már tető, illetve
védelem nélkül áll az épület és ezt mint állapotot,
a legrövidebb időn belül meg kell szüntetni.
Konzerválás:
A jelenleg ismert és alkalmazott konzerválószerek
beépített faanyag esetén a legerősebb
károsodásnak kitett helyekre (csomópontok,
kötések, támaszkodási felületek) nem képesek
eljutni. Így a konzerválás elsősorban azokra a
helyekre terjed ki, amelyek állapota jobb és
Középkori magyar ácsolt tetőszerkezetek 23/24