R É G I F A S Z E R K E Z E T E K - Hidak és Szerkezetek Tanszéke

Ahol:
N h H : a facsavar kihúzásához szükséges erő (N)
s: a becsavarási mélység (mm)
d: a facsavar átmérője (mm)
τ H : a faanyag nyíró határfcszültscgc (N/mm)
Köztudott, hogy a fa inhomogén anyag, tehát a csavartartó erő függ:
- A fa sűrűségétől
- A csavar csavarási iránya és a rostirány által bezárt szögtől
- A fa nedvességtartalmától
- Anatómiai tulajdonságaitól
- A rostiránytól.
Általában kétkedőén fogadják vagy megkérdőjelezik a fa bütüjébe behajtott facsavarok kihúzási
szilárdságvizsgálatának a gyakorlati jelentőségét. (Amikor a fa a csavar mentén elhasad, akkor a
kétkedés valóban beigazolódik.) Bizonyos vázszerkezetek össze-építésekor azonban nagyon
gyakran előfordul, hogy olyan kötést kell gyártani, amelyben a csavart a fa bütüjébe kell
behajtani. (Fairchild 1926-ban azt tapasztalta, hogy bütüfelületek esetén a csavarok kihúzással
szemben tanúsított szilárdsága a rostokra merőlegesen behajtott csavaroknál mérhető értéknek
az 52%-ától 108%-ig terjed és átlagosan annak 83%-a. Cockrell 1933 vizsgálatai azt mutatták,
hogy a bütünél mért értékek a szálirányra merőleges értékeknek a 44%-ától 88%-áig terjednek
és az átlag érték 65%. A Faipari kézikönyv (Anon, 1955) azt állítja, hogy a bütü csavarállósága a
rostra merőleges értéknek a 75%-a. A kutatók valamennyien egyetértenek abban, hogy a bütü
repedései nagyban befolyásolják a bütü csavarállósági értékét, valamint az is ismert tény,
hogy a bütü csavarállósági értékeinek nagyon nagy a szórása.)
A Soproni Faipari Egyetem Roncsolásmentes anyagvizsgálat Laboratóriumában lineáris öszszefüggést
állítottak fel a csavarállóság erőben
mért értéke és a hajlítószilárdság között (23.
ábra), ami azt jelenti, hogy a csavarállóság
alkalmas szilárdsági értékek becslésére
beépített tartószerkezetek vizsgálatánál.
23. ábra A csavarállóság és hajlítószilárdság kapcsolata
Roncsolásmentes favizsgálati módszerek 32/40