R É G I F A S Z E R K E Z E T E K - Hidak és Szerkezetek Tanszéke

R É G I F A S Z E R K E Z E T E K - Hidak és Szerkezetek Tanszéke R É G I F A S Z E R K E Z E T E K - Hidak és Szerkezetek Tanszéke

27.12.2014 Views

csomópontjaiknál hármasával a 16a. ábrán látható alátétlemezekkel, vagy a 3. ábrán látható csavarokkal közvetlenül össze vannak erősítve (16. ábra). A közbeeső esetleges mennyezetsor pallói a csomópontokhoz a 14. ábra szerinti módon erősíthetők meg. A felületi rácsmű oldalnyomását akár megfelelő ellenfalakkal, alaptestekkel, akár vonóvasakkal ellensúlyozhatjuk. Felállítása egyszerű létra- vagy bakállványról eszközölhető, szétszedve újra összeállítható. Belőle egyszerű, nyeregtető vagy kontytető formák készíthetők. Héjazata deszka- vagy lécborításra alkalmazott cserép-, műpala- vagy bádog-, esetleg aszfaltlemez lehet. Alja hőszigetelés céljából szintén borítható, vagy az látható alakban kazettaszerűen kiképezett festett felületeket mutathat. A tér ily speciális módon való befedéseit az 5-12. ábrák mutatják. Az ily szerkezet újabban vaselemekből is készül. XXXIII. lap. Modern csarnokfödelek. 1. ábra. Háromhajós csarnok, melynek szélső hajói közvetlen a külső főfalakban levő ablakokon át kapják a világítást, a középső magasabb és szélesebb hajó pedig ennek szélső, felemelkedő mezőjében kiképződő ferde síkon és a középrész fölé emelkedő taréjszakasznál alkalmazható felülvilágítókon át. A födél főszaruzatait egyszerű rácsostartók képezik, ezekkel a közeli szelemenek jól gyámolíthatók, amikre enyhe hajlású szarufák és könnyű héjazat kerül. A szerkezet minden része statikailag könnyen számílható és ennek megfelelően méretezhető. Az illesztési csomópontokban Kübler-rendszerű kötések vannak, amiknek jellegzetes részletei 2-9. ábrákon vannak feltüntetve. Különösen az 5. ábrán látható, hogy a fák találkozási helyeinek gyengítése nélkül a keményfából vagy vasból készíthető és marógépekkel előállított üregekbe illesztett köldökök e helyek összecsavarolása esetén miképp tartják össze a csomópontokban találkozó fákat és miképp áll ellen e kötés különösen az itt fellépő nyíróerőknek. A csomópontkötések lehetnek csuklószerűek, vagy merevek. A 10. ábra egy só- vagy kőzetraktár keresztmetszetét mutatja, alacsony alapokra állított rácsos manzardfödéllel, középmagasságban levő világító vagy szellőztető ablaksorokkal. A fakötések az előbbivel rokon természetű módon csövesbetétekkel van kiképezve. Ezekkel van a nyírási felület növelve és megfelelő fabetétekkel fokozva a nyomásra vagy húzásra igénybe vett támaszkodó felület (11., 14. ábrák). Cabröl rendszere. XXXIV. lap. Modem csamokfödelek. Ugyancsak Cabröl rendszere szerint van összeállítva az 1. ábrán látható, alátámasztóoszlopával mereven összeépített, a vasbetonkeretszerkezetekre emlékeztető raktárfödél, a hozzátartozó részletekkel. Ugyancsak ilyen egyszerű rácsmű a 2. ábra és A-B részlete. 3. és 4. ábrán a csöves csomópontok kapcsolatát ismét megfelelő fa- és vastámasztékok a és vascsomópontlemezbetétek is b tökéletesítik. 5., 6., 7. és 8. ábrákon a fák kötései lapolás és rovás helyett különleges tüskés vaslemezbetéteknek anyáscsavarokkal a fa rostjai közé való szorítása útján vannak intenzívebbé téve. Greim rendszere. XXXV. lap. Tuscherer-rendszerű födelek. Jellemzi ezeket a fakötési csomópontoknak egy karikaköldökkel való kiképzése. Itt különösen lehetővé válik a vasszerkezeteknél szokásos rácsműveknek fából való előállítása. A csomópontoknál a rácsrudak tengelyeinek találkozásainál, az egymáshoz lappal simuló fák szembefordult felületeibe, erre a célra szerkesztett elektromos marógéppel 8-30 cm. átmérőjű körvájatot képeznek ki, amibe 30/8-50/12 mm.-es szalagvasból készített, nyitott, csupán hornyosan összecsatlakozó gyűrűt helyeznek be. Az így felszerelt kötést csupán húzásra igénybevett anyacsavarral szorítják össze. Ez a karikaköldök épp nyitottsága folytán, a fellépő erők alkalmával akképp helyezkedik be a fák rostjai közé, hogy mindenkor nagy felületen támaszkodik az elnyíródni törekvő farészek közé. A karikákat akképp lehet méretezni, hogy a farostokban fellépő nyírófeszültségek körülbelül 10 kg/cm 2 , a palástnyomások 80 kg/cm 2 legyenek. Utóbbi, abban az esetben, ha a fellépő erők a farostok irányára bizonyos szög alatt, vagy azokra merőlegesen hatnak, leszállítható. 1. ábra. Egy 10 m. fesztávolú fedél. A nagyobb kiugrású eresz faragott szarufái csupán az alsó harmadban vannak alkalmazva, ettől a helytől fölfelé a héjázatot szelemensorok hordják, amik megfe1elően Képleírás 7/7

támasztott dúcokra vannak helyezve. A szerkezet részletei a 2-5. ábrákon láthatók. 6-9. ábrák a gyűrű vagy karikaköldök alakját és alkalmazási módját tüntetik fel. 10. ábra egy 20 m-es csarnok főtartója. 11-16. ábra ennek részletei. 17. ábra egy polonceau-rendszerű, fa-főszaru. 17a. ábra ennek falra való felfekvési részlete. A többi csomópont úgy ennél, mint a 18. ábrabeli fészertetőnél a többi szerint elképzelhető. XXXVI. lap. Felső felében az 1-7. ábra Christoph és Unmack-Nisky németországi cég számos szerkezete közül mutat egy jellemző példát a hozzátartozó részletekkel. A különböző rácsos, íves, I-tartókkal képezett szerkezeteiknek csomópontjai betétfákkal, ellenrostszálú facsomópont-lemezekkel (7. ábra), vagy tányéralakú öntöttvasköldökbetétekkel (6. ábra) vannak az igénybevételeknek megfelelően kiképezve. 8., 9. és 10. ábra Hetzer-rcndszerben készült néhány csarnokfedelet mutat, amelyek a de l'Orme és Emyrendszerű íves tartóknak modern szellemben való kifejlesztései. Mint már a bevezető szavakban említve volt, ha egy rönkből kidolgozott, két végén alátámasztott gerendát hajlításra veszünk igénybe, tapasztalhatjuk, hogy annak rostjai az erőkkel szemben nagyon kedvezőtlenül vannak elhelyezkedve. Fönt, ahol a legnagyobb nyomóerők és lent, ahol a legnagyobb húzóerők lépnek fel, vannak a fának leggyöngébb, fiatal, laza sejtjei, míg a legszívósabb színfasejtek ott csoportosulnak, ahol hajlításkor sem nyomás, sem húzás nem lép fel: a semleges szál közelében (11. ábra). Ha azonban ezt a gerendát középen kettéfűrészeljük és a két nyert gerendát háttal sikerül eggyé összeragasztani, akkor máris ugyanazon faanyagból egy sokkal tökéletesebb, hajlításnak ellentállóbb gerendát kapunk, melynek legszilárdabb rostjai ott vannak, ahol a húzó- és nyomóerők maximuma lép fel. Ha ezt a szelvényalakot továbbfejlesztjük, a I-vastartóhoz hasonló alakot formálva, ahol felül nyomásnak, alul húzásnak jól ellenálló fából öveket, középen olcsóbb minőségű gerincet alakítva, ha ezt a gerincet szükség szerint egyes helyeken alacsonyabbra, máshol magasabbra képezzük ki, akkor oly egyenes, íves vagy kerettartókat készíthetünk, amik vetekednek a vasból és vasbetonból készített hasonló szerkezetekkel. Ilyen szelvények láthatók, egyrészt egy nedvességben nem oldódó anyaggal összeragasztva, másrészt közvetlenül vagy a szükséges vasalátétlemezekkel és merevítőbordák közvetítésével összecsavatolva a 12-15. ábrákon. XXXVII. lap. Különleges ácsmunkák. 1. ábra. A "Meltzer" építőszisztéma egy jellegzetes csomópontja. A rendszer megalkotója vékonyabb pálcákból, úgynevezett hevederekből, ezek minden megdolgozása nélkül, csupán a két irányban elhelyezetteknek sűrű összerácsozása útján állít elő olyan könnyű szerkezetet, amelynél a vékony elemek kihajlása van megakadályozva és ezáltal azok együttes működése hatalmas szerkezetek előállítására alkalmas. Nemcsak födéltartókat, de magas antennaoszlopokat, légi járművek merev vázát stb. lehet ezzel a rendszerrel gazdaságosan és könnyed alakban előállítani. A vékonyfák csomópontjai a vasszerkezetek szögecselési szisztémái szerint, a palástnyomások számbavételévei vannak összeszerelve. A fák szinte összenövesztése, ahol kell, közbeiktatott csomópontlemezekkel, vékony, együttesen előfúrt lyukakon átmenő acélsodronyok útján történik, amik belészorulnak a farostok közé és onnan minden egyéb eljárás hiánya dacára sem esnek ki. A rajzon látható nagyobb anyáscsavarok csak a szerkezeti csomópontok munkaközbeni összetartására és a súrlódások növelésére valók. A gondos előfúrások és azok jól megválasztott helyei akadályozzák meg a számos lyuk dacára a fák megrepedését. A kész szerkezet sűrű pálcahézagait a felületek bedeszkázásával lehet takarni. Ezáltal egyrészt védjük a közök elszennyeződését, másrészt ez a borítás is biztosítja a vékony elemek helyzetét. A szerkezethez csakis egyenesnövésű, ágmentes, szívós, válogatott fa használható: célszerű azt tűz ellen impregnálni, mert a vékonyalkatrészek és ezek sok szabad köze gyors terjesztője lehet a mohó lángtengernek. 2. ábra. Egy ívesre terpesztett, vonóvasas rácstartó csuklós felfekvésének részletei. Az egyszerű vasakból összeállított szerelvény célszerűen veszi fel és tartja össze a belevégződő gerendákat, a vasvonórudat és adja át az igénybevételeket függélyes irányban az alátámasztó falnak. 3. ábra. Egy ehhez hasonló rendszerű födéltartó sémája alátámasztó oszlopával, ami vele össze épített rácsos faszerkezet. 4. ábra. A födéltartóból a támszerkezetbe való átmenet egy másik változatának részlete. A két utóbbi Sommerfeld rendszere. 5. ábra. Egy vasúti perron kettős eresze Tuscherer-rendszerű kötésekkel és a szerkezetnek vasbeton alépítményen való rögzítése. Képleírás 8/8

csomópontjaiknál hármasával a 16a. ábrán látható alátétlemezekkel, vagy a 3. ábrán látható csavarokkal<br />

közvetlenül össze vannak erősítve (16. ábra). A közbeeső esetleges mennyezetsor pallói a csomópontokhoz a 14.<br />

ábra szerinti módon erősíthetők meg. A felületi rácsmű oldalnyomását akár megfelelő ellenfalakkal,<br />

alaptestekkel, akár vonóvasakkal ellensúlyozhatjuk.<br />

Felállítása egyszerű létra- vagy bakállványról eszközölhető, szétszedve újra összeállítható. Belőle<br />

egyszerű, nyeregtető vagy kontytető formák készíthetők. Héjazata deszka- vagy lécborításra alkalmazott cserép-,<br />

műpala- vagy bádog-, esetleg aszfaltlemez lehet. Alja hőszigetelés céljából szintén borítható, vagy az látható<br />

alakban kazettaszerűen kiképezett festett felületeket mutathat. A tér ily speciális módon való befedéseit az 5-12.<br />

ábrák mutatják. Az ily szerkezet újabban vaselemekből is készül.<br />

XXXIII. lap.<br />

Modern csarnokfödelek.<br />

1. ábra. Háromhajós csarnok, melynek szélső hajói közvetlen a külső főfalakban levő ablakokon át<br />

kapják a világítást, a középső magasabb és szélesebb hajó pedig ennek szélső, felemelkedő mezőjében kiképződő<br />

ferde síkon és a középrész fölé emelkedő taréjszakasznál alkalmazható felülvilágítókon át.<br />

A födél főszaruzatait egyszerű rácsostartók képezik, ezekkel a közeli szelemenek jól gyámolíthatók,<br />

amikre enyhe hajlású szarufák és könnyű héjazat kerül. A szerkezet minden része statikailag könnyen számílható<br />

és ennek megfelelően méretezhető. Az illesztési csomópontokban Kübler-rendszerű kötések vannak, amiknek<br />

jellegzetes részletei 2-9. ábrákon vannak feltüntetve. Különösen az 5. ábrán látható, hogy a fák találkozási<br />

helyeinek gyengítése nélkül a keményfából vagy vasból készíthető és marógépekkel előállított üregekbe illesztett<br />

köldökök e helyek összecsavarolása esetén miképp tartják össze a csomópontokban találkozó fákat és miképp áll<br />

ellen e kötés különösen az itt fellépő nyíróerőknek. A csomópontkötések lehetnek csuklószerűek, vagy merevek.<br />

A 10. ábra egy só- vagy kőzetraktár keresztmetszetét mutatja, alacsony alapokra állított rácsos<br />

manzardfödéllel, középmagasságban levő világító vagy szellőztető ablaksorokkal. A fakötések az előbbivel rokon<br />

természetű módon csövesbetétekkel van kiképezve. Ezekkel van a nyírási felület növelve és megfelelő<br />

fabetétekkel fokozva a nyomásra vagy húzásra igénybe vett támaszkodó felület (11., 14. ábrák). Cabröl<br />

rendszere.<br />

XXXIV. lap.<br />

Modem csamokfödelek.<br />

Ugyancsak Cabröl rendszere szerint van összeállítva az 1. ábrán látható, alátámasztóoszlopával mereven<br />

összeépített, a vasbetonkeretszerkezetekre emlékeztető raktárfödél, a hozzátartozó részletekkel. Ugyancsak ilyen<br />

egyszerű rácsmű a 2. ábra és A-B részlete.<br />

3. és 4. ábrán a csöves csomópontok kapcsolatát ismét megfelelő fa- és vastámasztékok a és vascsomópontlemezbetétek<br />

is b tökéletesítik.<br />

5., 6., 7. és 8. ábrákon a fák kötései lapolás és rovás helyett különleges tüskés vaslemezbetéteknek<br />

anyáscsavarokkal a fa rostjai közé való szorítása útján vannak intenzívebbé téve. Greim rendszere.<br />

XXXV. lap.<br />

Tuscherer-rendszerű födelek.<br />

Jellemzi ezeket a fakötési csomópontoknak egy karikaköldökkel való kiképzése. Itt különösen lehetővé<br />

válik a vasszerkezeteknél szokásos rácsműveknek fából való előállítása. A csomópontoknál a rácsrudak<br />

tengelyeinek találkozásainál, az egymáshoz lappal simuló fák szembefordult felületeibe, erre a célra szerkesztett<br />

elektromos marógéppel 8-30 cm. átmérőjű körvájatot képeznek ki, amibe 30/8-50/12 mm.-es szalagvasból<br />

készített, nyitott, csupán hornyosan összecsatlakozó gyűrűt helyeznek be. Az így felszerelt kötést csupán húzásra<br />

igénybevett anyacsavarral szorítják össze. Ez a karikaköldök épp nyitottsága folytán, a fellépő erők alkalmával<br />

akképp helyezkedik be a fák rostjai közé, hogy mindenkor nagy felületen támaszkodik az elnyíródni törekvő<br />

farészek közé. A karikákat akképp lehet méretezni, hogy a farostokban fellépő nyírófeszültségek körülbelül 10<br />

kg/cm 2 , a palástnyomások 80 kg/cm 2 legyenek. Utóbbi, abban az esetben, ha a fellépő erők a farostok irányára<br />

bizonyos szög alatt, vagy azokra merőlegesen hatnak, leszállítható.<br />

1. ábra. Egy 10 m. fesztávolú fedél. A nagyobb kiugrású eresz faragott szarufái csupán az alsó<br />

harmadban vannak alkalmazva, ettől a helytől fölfelé a héjázatot szelemensorok hordják, amik megfe1elően<br />

Képleírás 7/7

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!