R É G I F A S Z E R K E Z E T E K - Hidak és Szerkezetek Tanszéke

XXVII. lap.
Kupolafödelek.
1. ábra. A gödöllői kir. kastély lesarkított négyzetes alakú kupolája. Két irányban átmenő
kötőgerendákkal, ezekbe beváltott fiókokkal és ráállított oszlopokkal, deszkaíves szarufákkal. A szerkezet az
előzőkben ismertetett elvek alapján a rajzból megérthető.
2. ábra. Köralaprajzú kupolafödél, belényúló rabitzboltozattal, nyolc főszaruzattal, ezek Andráskeresztekkel
merevített, polygonális dúcművével és felső laternával. A külső forgási felületet, melyen világító
nyílások vannak, fölfílé csökkenő számban kiképezett (alaprajzában 2a. ábra pontvesszősvonalakkal jelzett)
deszkaívszarufák és ezek közé beiktatott, merevítő szelemenkoszorúdarabok alkotják, amik némileg szűkülő
deszkaborítást és ezzel a héjazatot vehetik fel. Lásd 2b-vel jelzett perspektivikus képet.
3. ábra: A millennium idejében készült egyik körkép polonceau-födele. 16-szögü alaprajz fölött, alul
körülmenő felülvilágítóval a, középső szelelő sorral b és felső laternával c. A 16 félpolonceau vasrácsozat egy
középső öntvényben foglalódik össze, ami saruszerűen fölveszi a felső övek fagerendáit és a húzóvasak
anyacsavaros végeit. Lásd a hozzátartozó félalaprajzot 3a. és metszetet 3b. ábra. A szerkezet kb. 40 m.
fesztávolsággal bír.
Ipari tetőszerkezetek
XXVIII. lap.
Pajtafödelek.
Ezeket különösen az jellemzi, hogy töves oszlopokon, vagy alacsony alapfalakon nyugosznak s ezáltal
dúcműveik oldalnyomása, amit nagy födélsíkjukra működő szélnyomás is fokoz, közvetlen vittetik át a talajra,
illetve ennek csupán egyes támpontjaira, tehát erős ellenfalakat alkalmazni nem szükséges. Lényeges csak a
támasztógerendáknak kevés helyre való összpontosítása, ahol azok oldalnyomásai ellentétes oldalról jövő erőkkel
könnyen ellensúlyozhatók, illetve csökkenthetők. Pl. 3. ábra.
Minthogy e pajták sokszor oldalfalak nélkül készülve, üresen, vagy félig rakott helyzetben állhatnak, a
szél alájuk kapaszkodhatik, szükséges tehát minden szerkezeti csomópontnak fokozottabb összekapcsolása (1., 2.
ábra) Átmenő anyáscsavarokkal, pántokkal vagy kapcsokkal és az egész szerkezetnek az alapokhoz való
hozzákötése lehorganyozó szerkezettel (2., 3., 15., 16. ábra), a töves oszlopoknak jó körültöltése, talpkereszttel
való felszerelése (1. ábra bal-, illetve jobboldala). A talpcsomópontokban nagyobb erők adódván át, ezeken a
helyeken öntöttvas-sarut (3a. ábra), vízszintesen, vagy ferdén elhelyezett keményfaalátétvánkost, ami könnyen
leköthetők (2., 4., 5., 11., 12., 13., 15., 16., 20., 21. ábra), viszont ezek alá követ, vagy beton tömböt jó
alkalmazni. Oszlopok vascövekre fűzhetők (8. ábra), vagy kő-, esetleg betontalpba állíthatók (9. ábra).
Ez építmények legtöbbnyire könnyed födélhéjazattal (aszfaltlemez, kátránypapír, bádog, műpala) vannak
födve, tehát laposabb hajlásszöggel bírhatnak. Manapság már ritkábban fordul elő azoknak meredek hajlásszöget
igénylő fazsindellyel, szalmával, vagy náddal, a könnyen megbontható és nehéz cseréppel való befödése. Ezek a
szerkezetek sokszor nem épélű, nem fűrészelt, de ácsolt gerendákból, vagy néha egyszerűen megdolgozatlan
szálfákból készülnek. Mindenesetre megdolgozatlan marad a töves-oszlopok földbeásott vége (1. ábra), hogy az
nagyobb tömeget képelve, meg nem sérült sejtekkel tovább tartson és merevebben álljon a talajban. A fák eme
földbekerülő végeit jó valamely konzerváló anyaggal bevonni (kátrány, karbolineum, tinktoral, mastikol stb.),
vagy megpörkölni, hogy a nyitott sejteket és repedéseket a fából ilyenkor kiváló gyanta bevonja.
A szerkezetek elkészítésekor, ha a főformát és méreteket megállapítottuk, gondoskodunk a szaruknak kb.
4.00-4.50 m. távolonkinti alátámasztásáról szelemensorokkal; ezeket álló, dőlt, vagy bakdúcos oszlopokkal
gyámolítjuk, amiket viszont fogópárokkal kapcsolunk, úgy, hogy a szerkezetben a gerendák által bezárt idomok
lehetőleg csak háromszögek, vagy trapezek legyenek. Kötőgerenda legtöbbször hiányzik, vagy azt vasvonórúd
helyettesíti. A hosszirányú merevítést a könyökfák, esetleg hosszban alkalmazott Andráskeresztek, vagy
végdúcok hozzák létre.
Egyes gerendáknak csaplyukakkal való gyöngítését elkerülendő, a hegyesszög alatt csatlakozó fákat
hozzájuk csavarolt, kisebb mérvben berótt gáncsokkal foghatjuk fel (12., 14. ábra). Nagyobb kiugrású ereszek
külső könyökökkel gyámolíthatók (1., 6., 20. ábra), amik a belső dúcok ellentámaszaikép is szerepelnek. Szélső
függélyes oszlopok esetében, ezek mentén vékonyabb zárófalak képzelhetők el, vagy az oszlopokra gáncsokkal
felerősített vízszintes szelemenek függélyes deszkaborítással láthatók el, mintegy átmenetül a zártabb jellegű
Képleírás 4/4