R É G I F A S Z E R K E Z E T E K - Hidak és Szerkezetek Tanszéke

Mielőtt ezek részletesebb előadása következnék, még az 1. részben tárgyalt födelek ismertetését a következőkben
néhány különlegesebb szerkezet bemutatásával egészítem ki :
XXV. lap.
Két falusi toronysisak. (Pohorella és Kövegy.)
Mindkettőnek kisebb léptékben látható külső megjelenése és felülnézeti képe is. Az egyiknél a középső
karcsú gúla négy sarkában egy-egy fia-tornyocska van, melyek közé kisebb oromzatok vannak beépítve.
Alaprajzában látható az átlósan beállított kötőgerendapár és ezekhez csatlakozó fiókok a szarufák felvételére. A
fölötte levő baloldali metszet, illetve jobboldali nézetben a gúlák gombszára, ezeknek dúcokkal és
cimborakötőkkel való biztosítása vehető ki. A szarufák le vannak deszkázva, ez bádoggal borítva.
A másiknál sarokra állított és nagy oromzatokkal lecsapott négyoldalú gúla képződik ki, melynek élei ily
módon az oromcsúcsokból indulnak, amiáltal az élek egymással párhuzamosak, a födélfelületek rombusok
lesznek. A sisakról oromzatok dacára, a csapadék könnyen távozik és az egyszerű módon fedhető le bármily
héjazati anyaggal. Jellegzetes románkori toronyforma. Szerkezete átlósan álló kötőgerenda pár a és ezekre,
valamint a falponkra helyezett oromkötő-sor b, majd az orom csúcsokra helyezett, keresztben átmenő felső
kötőpár c, amik az azokhoz irányuló élszarufa-végeket veszik fel. Ugyanebben a magasságban szelemenkoszorú d
is merevíti a fedélsíkokat, melyek szaruzatai közül egyik e az ormok aljától a csúcsig, a többi az oromszél
szarufától f a gúla élszarufáig g tart. A középső szelement még h oszlopok is támasztják az alsó kötőgerendákról.
Az oromszaruzatokat és oromfalakat pedig i oszlopok merevítik középen, amik a felső kötőgerenda végeket is
alátámasztják j fogópáros könyökökkel együtt. A sisak végződést tartó gombszár, k a felső kötőgerendákra van
állítva és e szarufák, valamint l, m, n, o, p, q fogó párok, illetve váltóik által van biztosítva. Az alsó oszlopokat
még r, s fogók, illetve fél fogók is tartják.
XXVI. lap.
A nagykörősi ref. templom sisakja.
Ennek a toronynak alsó része még a középkorból származik; rá a XVIII. század végén egy tetszetős,
hagymatetős sisakot helyeztek, melynek alsó galériájára a lentebb tartózkodó tűzőrség kijárt, hogy onnan
szemmeltartsa a várost. Majd az 1900-as évek elején, egyrészt, mert az em1ített fazsindelyes sisak megrokkant,
másrészt mert a templom környezetében épült magasabb házak miatt a toronyból való áttekintés csökkent, újat
kellett építeni oly módon, hogy annak felső része emlékeztessen a lebontásra került sisak formájára, de az egész
jóval magasabb legyen és különösen feljebb kerüljön a toronyőrszoba, melynek rendeltetése külsőleg is
érvényesüljön. E mű szerzője Foerk Ernő akkori ipariskolai tanártársával együtt tervpályázat alapján létesítette
1910-ben e lapon bemutatott toronyszerkezetet, ami fent kifejtett célt szolgálván, vörösréz lefödésével uralja a
várost és környezetét.
Az alsó galéria, a tűzbiztosan és hőszigetelően kibélelt őrszoba, az ennek magasságában levő felső
körüljáró, a feljáró lépcsőzet, szélfogó, a szellőző ablakok, valamint különlegesen tagozott forma deszka ív
szaruzatai meglehetős komplikálttá tették a belszerkezetet, ami aránylag vékony fákkal, Andráskereszt
merevítőkkel, sugaras bakdúcok és fogókkal, az egész szerkezet lehorgonyozásával akkép készült, amint e lap
egyes ábráiból kivehető. Középen a nézet egy darabja, ettől balra egy normál metszet, jobbra átlós metszet és a
különböző magasságokban vett alaprajzok magyarázzák annak mikénti lekötését. A falra való egyenletes átvitelt
vasgerendakoszorú közvetítik a a, az alsó galéria kiugró oszlopait kőkonzolok gyámolítják b. A sudár végződés a
gombszárra c gáncsokkal alátámasztott, vízszintes pallókból d és ezek ledeszkázása útján van kiképezve. A közel
34 m. hosszú gombszár e helyen anyáscsavarokkal mindnégy oldalon ráerősített pallókkal és keresztszárnyas
toldással van hosszabbítva.
Képleírás 3/3