R É G I F A S Z E R K E Z E T E K - Hidak és Szerkezetek Tanszéke

1. A RONCSOLÁSMENTES FAANYAGVIZSGÁLAT FOGALMA
A faanyagot, mint a természetben jelentős mennyiségben előforduló, jól megmunkálható, kis
sűrűségű, viszonylag tartós, és újra termelhető anyagot az emberiség már évezredek óta használja
az élet szinte minden területén. A felhasználásra kerülő faanyag megoszlása a különböző
felhasználási területek között országonként változó. Kedvező szilárdsági tulajdonságai miatt
számos alkalmazási területe közül kiemelkedik építőanyagként való felhasználása. Általánosságban
elmondható, hogy - közvetett vagy közvetlen módon a felhasznált faanyag 60-80%-a az
építéssel összefüggő területeken nyer hasznosítást.
Az emberiség eddigi történelmében az eltelt évezredek alatt megszámlálhatatlan épület, építmény
készült fából. Az építkezések során az elődök tapasztalatai, az apáról fiúra szálló hagyományok,
az egyéni gondolatok egyaránt érvényesültek. A mesteremberek (asztalosok, ácsok,
kádárok, hajóépítők) az elődök tapasztalatai alapján dolgoztak, tartórendszer kialakításánál a
biztonságot teljes pontosságú számításokkal nem tudták alátámasztani, ezért pl. műemlék jellegű
épületeink megmaradt eredeti faszerkezetein a túlméretezettség figyelhető meg.
A mechanika tudománya ma már lehetővé teszi a faszerkezetek méretezését. Ehhez azonban
ismernünk kell a beépítendő faanyag szilárdsági értékeit. A mérnöki tervezés követelte meg a fa
szilárdsági, tartóssági és egyéb tulajdonságainak számszerűsítését, tehát a XX. században vált
szükségessé a faanyag mind pontosabb megismerése A faanyag szilárdsági értékeinek meghatározására
napjainkban elterjedt gyakorlat a kisméretű, hibamentes, egészséges próbatestekből
összeállított minta sokaságon laboratóriumi körülmények között végzett mérések (törővizsgálat),
ezek statisztikai kiértékelése és az így kapott eredmények általánosítása a faanyagra. Ez a kialakult
klasszikus módszer pontos adatokat szolgáltat, de két problémája van:
- a kis próbatesteken mért eredményeket a korántsem hibamentes és nagyméretű faanyagra
alkalmazták
- a roncsolásos vizsgálatok miatt a vizsgált faanyag a mérések közben tönkrement és tovább
már nem volt felhasználható
A kutatókat régóta foglalkoztatja a szilárdság megismerése nem csak a beépítendő faanyagok,
hanem a régen beépített faanyagok esetében is. Hosszú beépítettség után a kedvezőtlen körülmények
között (pl. nedvesedés) a gombák táptalajt találhatnak életműködésükhöz és roncsoló hatásuk
szilárdságcsökkenést eredményez. Az, hogy a szilárdságcsökkenés milyen mértékű és a
faanyag maradó szilárdsága mekkora, azt eddig csak vizuális értékelés után becsülték.
Roncsolásmentes favizsgálati módszerek 1/40