1981. xxxv. évfolyam 1. szám - Sopron

helyırségekben magyar katonák állomásoztak, továbbá egy 324 fıbıl álló magyar vasutas település volt.
Az egyházi és az állami iskolákban a tanítási nyelv az államnyelv, vagyis a magyar volt. Az egyes nemzeti
kisebbségek esetében mint második tanítási nyelvet tanították. Burgenland megalakulása után változás állt
be. A kisnemesi parasztok falujukban maradtak, túlnyomórészben paraszti típusú kultúrkörben.
Kénytelenek voltak azonban az új gazdasági és szociális-kulturális viszonyokhoz alkalmazkodni. Az élet
területén az elavult nyelvjárással nem tudtak boldogulni. Ezért a magyar köznyelvbe sok német kifejezés
került.
Az egyetemet vagy fıiskolát végzettek az államváltozásra kétféleképpen reagáltak. Azok a családok,
amelyek Magyarország központi részébıl származtak vagy különösen ragaszkodtak hazájukhoz, elhagyták
az osztrákká vált Burgenlandot és áttelepültek Magyarországba. A burgenlandi származásúak, akiket
családi hagyományuk 92ide kötött, maradtak. A magyar katonai személyek és a vasúti alkalmazottak
elköltöztek. Ennek következtében e terület lakosságának összetételében változás állt be, amit jól szemléltet
az 1920. évi népszámlálás adatainak összevetése az 1923. évivel:
1920. évi népszámlálás: 1923. évi népszámlálás:
Összlakosság: 294 849 fı
286 179 fı
Ebbıl magyar: 24 867 fı (8,4%) 15 524 fı (5,3%)
A fentiekbıl kitőnik, hogy a burgenlandi „magyarul beszélık” (magyarok!) száma a három év alatt
8,4%-ról 5,3%-ra csökkent.
Az említett terület Ausztriához csatolása után a kisebbségek egyenjogúságát a Saint Germain-i
békeszerzıdésben fektették le. Politikailag nem alkottak külön pártot, érdekeiket a tartomány osztrák
politikai pártjai képviselték.
A századforduló óta a burgenlandi magyarok, létszáma állandóan csökkenı tendenciát mutat. Eddig csak
az egykori határırfalvak lakossága ırizte meg magyarságát.
A szerzı tanulmányának befejezı részében a burgenlandi népiskolák helyzetével foglalkozik. Az Ausztria
által átvett területen 688 osztállyal 365 népiskola volt, ezekben a magyar törvények szerint folyt tovább a
tanítás. A magyar tannyelvő iskolák is megmaradtak. Ott, ahol magyar kisebbség volt, a 2. vagy a 3.
osztálytól kezdıdıen heti 5 órában tanították a német nyelvet. A tankönyveket a Tartományi Hivatal által
jóváhagyott tankönyvekkel cserélték ki. Ezek kiadása elhúzódott egészen a harmincas évekig.
Az iskolák számán megfigyelhetı a magyar kisebbség számának csökkenése. A majorokban dolgozók
elvándorlása következtében a majorok magyar nyelvő iskolái megszőntek. Egyedül Pál-majorban mőködött
1969-ig magyar iskola. A felsııri és a felsıgulyai (Oberpullendorf) járások peremén lévı iskolákban
1955-ig voltak egyes magyar osztályok. A középgulyai (Mittenpullendorf) magyar iskola 1963-ig állt fenn.
Ma még két magyar iskola van: Alsóır és İrsziget községben:
Befejezésül az egyre fogyatkozó magyar tanulók száma:
Iskolaév Össztanulók száma Ebbıl magyar
98