26.12.2014 Views

1981. xxxv. évfolyam 1. szám - Sopron

1981. xxxv. évfolyam 1. szám - Sopron

1981. xxxv. évfolyam 1. szám - Sopron

SHOW MORE
SHOW LESS

Create successful ePaper yourself

Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.

Ami az átköltését illeti, az átdolgozás nyomán a román eredeti 58 sorából 122 sor lett, anélkül azonban,<br />

hogy Bartók a kolinda tartalmát megváltoztatta volna. Ahogy Kerényi Károly, a neves ókortudós<br />

elemzésében megállapítja: „A szöveg – melynek, mint költeménynek is önálló értéke van – azok közé a<br />

szarvasokról szóló mitológiai elbeszélések közé tartozik, amelyek sok népnél elterjedtek, különösen<br />

Kelet-Európában és Észak-Ázsiában. Így a magyaroknál és közeli rokonaiknál, a finn-ugor törzseknél is…”<br />

Bartók – folytatja Kerényi – a szöveget lefordította, „lényegtelen bıvítésekkel látta el, egyes sorok<br />

megismétlésével: drámai kérdéssel, felszólítással vagy összefoglalással, amelyeket zenei kompozíciója<br />

követelt meg.”<br />

A zenemő azonban sokkal több, mint egy gyönyörő szöveg zenei átköltése, újraalkotása. Mégis, Bartóknak<br />

négy évet kellett várnia az elsı bemutatóra, melyre Londonban került sor, s további kettıt, míg a Cantata<br />

Budapesten is felcsendülhetett. Ebben a késedelemben a mő és a bartóki zene mővészi újszerőségén túl az<br />

„a hatalmas költıi eszme” játszott döntı szerepet, melyet Tóth Aladár, a kiemelkedı kortárs 83zenekritikus<br />

hallott ki belıle, s „mellyel – az ı szavaival szólva – a mő mint az örök szabadság harsonája harsog a<br />

megkötöttségek korában.”<br />

De hallgassuk tovább Tóth Aladár ma is megrendítı erejő, gyönyörő sorait, Cantata-interpretációját,<br />

amelyet a budapesti bemutató másnapján, 1936. november 10-én a Pesti Napló zenekritikusaként írt:<br />

„kilenc fiúról szól a ballada, akiket apjuk nem nevelt semmi mesterségre, csak vadászatra, a nagy<br />

hegyekben, a rengeteg erdıkben, hol végül csodaszarvasnyomra találtak és szarvasokká váltak. Hiába hívja<br />

immár ıket az apa a házába, ahol anyjuk égı fáklyával, terített asztallal, töltött poharakkal vár rájuk: mert<br />

az ı szarvuk ajtón be nem férhet, csak befér a völgyekbe; az ı karcsú testők gunyában nem járhat, csap<br />

járhat a lombok közt; a lábuk nem lép tőzhely hamujába, csak a puha avarba; a szájuk többé nem iszik<br />

pohárból, csak tiszta forrásból… Valóban, ha van zeneköltı, aki elindulhat ezekkel a fiúkkal a<br />

csodaszarvast rejtegetı ıserdıbe: akkor az Bartók Béla. És a zeneköltı itt elmondja, mindjárt a<br />

bevezetésnek mintegy a föld sötét méhébıl feltörı szólamerdejében: hogyan kelt égre álmaiban egy korlátot,<br />

megalkuvást nem ismerı új élet mesébe-, mondábaillı rengetege. Elmondja a letipró erejő, tomboló ritmusú<br />

88

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!