1981. xxxv. évfolyam 1. szám - Sopron

1. Az üzemvezetı 1866-ban épült lakása. Falán az alapító Flandorffer Ignác emléktáblája
6A részvénytársulat megalakulásával megkezdıdik a gázgyár történetének elsı 30 éve, ami a megmaradt
igazgatósági és közgyőlési jegyzıkönyvek alapján pontosan nyomon követhetı. Ez alatt a gázt csak
világításra használták, a fejlıdés igen lassú volt és a gyár soproniak tulajdonában maradt.
A megválasztott vezetıség nagy lendülettel lát munkához: február 28-a és április 3-a között négy ülést
tartanak. Március 6-án a gáz árát állapítják meg, magánosok számára 1000 köblábanként 6 frt-ban, ami
évi 3 400 000 köbláb fogyasztás mellett csökkeni kezd és 7 400 000 felett eléri a 4 frt 75 krajcáros
legalacsonyabb árat. Ezer angol köbláb kereken 28 m 3 -el azonos, tehát fenti ár m 3 -ként 21,4 krajcárnak
felel meg, ami évi 120 000 m 3 fogyasztás felett kezd csökkeni. Az utcai gázvilágítás egységára 1000
köblábanként 3 forint 15 krajcár. A szerzıdéstervezet több pontját módosítják. Március 24-én az elnök
bejelenti, hogy a város a szerzıdéstervezetet a benne foglalt árakkal együtt elfogadta. Az elıtervek szerint a
gázgyár elhelyezésére 1500–2000 négyszögöl nagyságú telekre van szükség. A gyárat a város
legalacsonyabb, délkeleti részére lett volna kívánatos telepíteni, mert a gáz könnyebb a levegınél, így
nyomása magasabban fekvı helyeken nı és mert a rendszerint északnyugatról fujó szél a füstgázokat innen
nem a város felé, hanem ellenkezı irányba szállítja. Ezt a megoldást támogatta Hasenauer városi mérnök
is. A város akkor egyetlen vasúti állomása a Déli pályaudvar azonban a város északnyugati részén feküdt,
az ide érkezı gázszén és innen továbbítandó koksz szállítása a gázgyár közeli elhelyezését kívánták. Ez a
gazdasági szempont döntı volt és így került az üzem mai helyére, a Táncsics Mihály (régebben
Flandorffer) utca 12. szám alá, a Vághy Mihálytól négyszögölenként egy forint 50 krajcárért megvásárolt
1600 négyszögöles telekre. Az ár nem volt magas, a létesítmény teljes költségének mindössze 2,6%-át vette
igénybe. Elınyıs volt a kiválasztott hely azért is, mert közel feküdt Flandorffer lakásához és irodájához,
lehetıvé téve számára évtizedeken át a gázüzem naponkénti meglátogatását és ellenırzését.
Egyébként hiába ismerték fel már akkor, hogy hová kívánatos az ipart telepíteni és hiába nyílt meg már
1876-ban a város délkeleti részén a Gyır–Sopron–Ebenfurt-i Vasút állomása, az elmúlt több mint 100 év
alatt mégis a város északnyugati részén épült fel a város hét legnagyobb ipartelepe és öt kisebb üzeme,
továbbá 1960 körül ezek hı- és villamos energiával történı ellátására a Hıerımő, melyek a gázgyárnál
sokkal nagyobb mértékben szennyezik a város levegıjét.
Az elmúlt 100 év alatt sokszor felmerült a kívánság, hogy a gázgyárat át kell telepíteni a GYSEV
állomásának közelébe. Szerencse, hogy az igen nagy költséggel járó áthelyezésre nem került sor, hiszen a
Táncsics Mihály utcában a gázgyártás 1976-ban megszőnt. A légszennyezés egyébként sem volt veszélyes,
mivel a kemencék aláfőtése 1885-tıl koksz-szal történt, amelynek füstje nem tartalmaz kormot, vagy
hamut, a szén betöltésénél felszálló szénpor és a koksz oltásánál keletkezı kokszpor javarésze pedig már a
gázgyár udvarára leereszkedik. A másik érv sem döntı, hiszen a gázgyár 7 méterrel feküdt magasabban,
mint a város közepe és 8 méterrel, mint a legmélyebben fekvı gázfogyasztó, a kórház. A
magasságkülönbség miatt a rendkívül alacsony, 0,65 kp/m 3 relatív fajsúlyú gáz esetén a város közepén
csak 3,2 mm-rel, a kórházban pedig 3,5 mm vízoszloppal, tehát 5%-kal kisebb a gáznyomás, mint a
gázgyárban.
Az Ágfalvi út melletti új gáztelep a réginél 20 méterrel magasabban fekszik, amiért a város közepéig a
nyomás 10 mm-el csökken. Mivel a gázt onnan 7már kompresszorok szállítják a városba, a 10 mm-es
nyomásesésnek nincs jelentısége.
Flandorffer javaslatára meghívták a bécsi gázgyár mérnökét, Fähndrichet, aki ápr. 3-án bemutatta a
6