1981. xxxv. évfolyam 1. szám - Sopron

573. A XI. századi megyeszékhelyek Szőz Mária (fekete kör) és Szent Mihály (fekete háromszög) tiszteletére
szentelt egyházai (1. Trencsén; 2. Ungvár; 3. Zemplén; 4. Újvár; 5. Borsod; 6. Gömör; 7. Bars; 3. Nyitra; 9.
Pozsony; 10. Hont; 11. Szabolcs; 12. Borsova; 13. Szatmár; 14. Nógrád; 15. Visegrád; 16. Esztergom; 17.
Komárom; 18. Gyır; 19. Moson; 20. Sopron; 21. Vasvár; 22. Veszprém; 23. Fehérvár; 24. Szolnok; 25. Bihar; 26.
Doboka; 27. Kolozsvár; 28. Békés; 29. Csongrád; 30. Kolon; 31. Somogyvár; 32. Tolna; 33. Zaránd; 34. Torda; 35.
Fehérvár; 36. Arad; 37. Marosvár; 38. Baranyvár; 39. Bodrog; 40. Temesvár; 41. Bács; 42. Valkóvár; 43.
Hunyadvár; 44. Krassó; 45. Keve)
58A felsorolt esetek arról, tanúskodnak, hogy a XI. században a megyék egyházi vezetıinek, az
espereseknek a plébániai szervezet kiépítésén túl nem kevés gonddal járó bírói funkciót is el kellett látniuk.
Így az ecclesia parochialis nem tölthette be ugyanazt a szerepet, mint az ecclesia baptismalis. Ennek
régészeti bizonyítéka az a tény, hogy egyetlen esetben sem került elı kora Árpád-kori temetı a megyés
egyházak mellıl. A váralja egyháza az ott lakók lelkiüdvét volt hivatva szolgálni, az ecclesia
parochialisokat pedig az esperes és az ispán, valamint kíséretük használta.
Ez egyházak sorsában a XII. században állott be változás, amikor az esperes a püspöki székhelyre
költözött. A helyükbe lépı plébánosok helyzete csak a következı század második felében, a nemesi megye
létrejötte után romlik meg igazán. Ekkor a szerepüket vesztett királyi megyeszékhelyek ecclesia
parochialisai a váralja települések egyházainak rendelıdnek alá, hint kápolnák, papjaikból káplán lesz az
idık folyamán.. A falusias szintre visszacsúszott egykori civitasok lakói és új földesurai gyakran még e két
egyházat sem tudják fenntartani; sok esetben a nagyobb mérető volt megyésegyházat léptetik elı
54