1981. xxxv. évfolyam 1. szám - Sopron

40–41 A tájegység magyar területe
Csapody István és G. Wendelberger közös megállapítása szerint a tájegység a következı korszerő
növényföldrajzi kistájakat foglalja magában: 1. a tó medencéje; 422. a pándorfalvi fennsík (Parndorfer
Platte); 3. Fertızug (Seewinkel); 4. északi (mosoni) Hanság; 5. déli (kapuvári) Hanság; 6.
Fertı-partszegély Fertırákostól Fertıdig; 7. Fertımelléki dombsor; 8. Fertımeggyes (Mörbisch) – Ruszti
dombsor; 9. Ruszt–Nezsider (Neusiedl am See) közötti dombsor; 10. Lajta hegység (Leithagebirge). Az
1–6. tájrész az Arrabonicum, a 7–10. a Lajtaicum flórajárásához tartozik.
A környék flóráját neves tudósok vizsgálták, mint Soó Rezsı, Kárpáti Z., Zólyomi B., Boros Á., osztrák
részen G. Wendelberger.
A táj növényzetérıl Csapody István készített gazdag összeállítást, amelyben 1522 fertıtáji növényfajt sorol
fel. Az adattár megjelent a MTA Fertı-táj Bizottság „Adatgyőjteményének” III., „Természeti adottságok.
A Fertı-táj bioszférája” címő kötetében 420 oldal terjedelemben.
A tó vízivegetációja. A sekélyviző, szikes tóban a sósvízi hínárosokhoz tartozó sótőrı növénytársulások
találhatók. A halofil jellegő nádasból 90% a vízi rencéstípus. Ehhez csatlakozik az elegyetlen nádas és a
gyékényes. A tó feliszapolódásával egyidejőleg a nádas további lépcsıi: a sáros, majd a sziki kákástípus. A
vízi és partmenti növénytársulások egymásra következését Kárpáti I. sémában szemléltette, amelyet G.
Wendelberger kiegészített az édes- és sósvízi szukcessiót tükrözı alakkal.
A tó és a partmenti növényzet cönológiai értékelése Csapody István szerint teljes. A hínártársulásokat a
Balatonnál alaposan, a Fertınél még alig dolgozták fel. Sürgıs részletkutatások szükségesek cönológiai,
synökológiai téren.
A kutatási tervben Csapody István a következı botanikai témák vizsgálatát javasolja: – a táj virágtalan és
39