1981. xxxv. évfolyam 1. szám - Sopron

planktonnak és fenékfaunának vizsgálata. Másik élıhelytípus az üledék. Az euryton fajokból álló élıvilág
számára az üledékben döntı a szerves anyag mennyisége és minısége. Az ÉNy-i szél a nyílt víz CO 2 -ben
szegény 39vizét a nádasokba hajtja át, ahol a lebontási folyamatokban felszabaduló CO 2 -vel és a
bomlófélben lévı szerves anyagokkal keveredik. A D-i szelek hatására viszont ez visszakerül a nyílt vízbe,
ahol a planktonszervezetek táplálékául szolgál. A nyílt vízben intenzív a vertikális anyagáramlás a víz és az
üledék között. Az oxigénben dús nyílt víz megakadályozza a tartós reduktív zóna kialakulását a
nádasokban. Ez az egyik oka a fertıi nád kiváló minıségének. A nádas és a síkvíz között átmeneti élıhely
típus a nagy kiterjedéső hínárállomány. Az egyes élıhelyeket jellegzetes anyagforgalmi kapcsolatok főzik
egymáshoz.
Hortobágyi szükségesnek tartja a tóvíz nyomelemeinek, valamint a humuszsav kutatását. A tó
medencéjében levı víz és a felszín alatti vizek kapcsolatának felderítését. Donászy E. szerint a tóvíz
kémizmusa a századeleje, az 1945 körüli és az 1960 óta folytatott vizsgálatok szerint egymástól igen eltér.
A századforduló óta a tóvíz hígulása a legutóbbi idıkig tartott, az összionkoncentráció csökkent. Ma a
Fertı vízminısége sokkal kedvezıbb. Az OMMI által az 1966–68. években végzett vízkémiai vizsgálatok
eredményei szerint a víz kémiai összetétele biztosítja a legjobban a szervesanyagtermelést és elbontást: az
oxidáció és redukció közötti egyensúlyt.
Entz B. és Pásztó P. szerint a természetes és mesterséges eutrofizálódás okainak és elırehaladási menetének
szemmel tartása, valamint az ellene való védekezés lehetıségeinek megállapítása érdekében szükséges a
tápsókoncentráció évszakos, regionális mérése, a klorofil a mérése, a fitoplankton és a makrovegetáció
elsıdleges termelésének vizsgálata, a perifiton szerepe a tápsók elvonásában, a N- és P-forgalom, valamint
az üledék kapcsolatának figyelemmel kisérése. Igen fontos a mikroszennyezı anyagok (vas, mangán, cink,
higany, biocidok stb.) radiológiai vizsgálata.
Berczik Á. megállapította, hogy a Fertı és a környezı vizek hidrobiológiai vizsgálatához együttmőködés
szükséges a vízkémia, hidrobakteriológia, fito- és zooplankton, vegetáció, gerinctelenek taxonomiája és
ökológiája, az eutrofizálódás, anyagforgalom és a sekélytavaknak megfelelı limnológiai kutatás között. A
szárazföldi területek biológiai kutatása keretében talajkémiai, botanikai, fitocönológiai, talajmikrobiológiai
és talajzoológiai vizsgálatok végzendık.
A biológiai kutatásnál szem elıtt kell tartani, hogy a Fertı környezeti ártalmaktól ma még viszonylag
megkímélt, de fejlesztés alatt álló vidék.
Állatföldrajz tekintetében a táj területileg a Pannonicum fauna körzetének a Kisalföld (Arrabonicum) és a
Bécsi medence (Vindobonicum) faunajárásához tartozik. Európai-középeurópai jellegő. Berczik Á. és
Andrikovics S. a MTA Fertı-táj Bizottság által kiadott „Adatgyőjtemény” III. kötetében megjelent
tanulmányukban a táj gerinctelen és gerinces állatvilágának mintegy 2500 faját sorolják fel. A gerinctelenek
közül a féregfauna alig ismert. A Mollusca fajták Varga L. kutatásai szerint a Fertı nádas-hínárosaiban,
mint elsırendő növényfogyasztók nagy jelentıségőek. Fajszámuk kevés, viszont az egyedszám nagy.
Rákok, kérészek, szitakötık, bogarak számos faja él itt. Gerincesekbıl kétéltőek, hüllık, emlısök
találhatók a vidéken.
A Fertı-táj flórája és vegetációja. A tómedence partvidékével együtt a Magyar Flóratartomány
(Pannonicum) Kisalföldi flórajárásához (Arrabonicum) tartozik. DNy-on szomszédos a Praenoricum
(elıalpesi), ÉNy-on a Lajtaicum (lajtai) flórajárással.
38