1981. xxxv. évfolyam 1. szám - Sopron

– a téli félévben az évi csapadék 40%-a;
– a tóvíz hımérséklete évi 101-–110 napig volt 20 °C-nál melegebb;
37– tartós meleg idıszakban elérte a 29 °C-ot;
– a tóvíz hımérséklete néhány nap eltolódással követi a léghımérsékletet;
– napfénytartam (1945–70 közötti átlag) a tó fölött 1850 (2173–1602) óra/év;
– nyári nap átlag 56/év;
– hıségnap átlag 10/év;
– téli nap átlag 29/év;
– szélsebesség (1969–74) átlag 3,7 (8,9–0,6) m/sec;
– szélirány (1969–74) átlag 29,4% NW azonos a tó hossztengelyével.
A csapadék és a hımérséklet adatainak feldolgozásával, kiegészítve a légmozgások fontosabb adataival
Antal Emánuel olyan adattömeget állított össze, amely kielégíti más tudományágak (hidro-, bio-, balneo-,
talaj-, geomorf-, erdészet-, mezıgazdaság-, településföldrajz) legkülönbözıbb éghajlati igényeit is.
A tóra vonatkozó klimatológiai és hidrokémiai paraméterek vizsgálatára az Észak-dunántúli Vízügyi
Igazgatóság (ÉVIZIG) a tó mellett Fertırákoson, Fertıbozon, Fertıújlakon (Sarródon) az 1968/69. évben
hidrometeorológiai állomást létesített, amelyeken a Központi Légkörfizikai Intézet (KLFI) az összes
meteorológiai elemek adatgyőjtését végezte. Ezek alapján 1971 és 1975 között évenként összefoglaló
jelentést készített az ÉVIZIG és az OVH részére, mely a tó felszínérıl elpárolgó víz mennyiségére, idıbeli
változására, a tó és a nádasállomány sugárzás- és hıháztartására, a nád fejlıdésének és a meteorológiai
tényezıknek a kapcsolatára, a hullámzás és a szél közötti összefüggésekre, a tó albedojára stb.
vonatkoztak. Ez adatok felhasználásával értékelte az ÉVIZIG a tó havi vízmérlegének alakulását. A tóban
és közvetlen fölötte csak az utóbbi idıben folyik rendszeres meteorológiai észlelés. Az osztrákok 1966-ban
a tó közepén Pátfalunál (ma: Podersdorf), Ruston és Althofon állítottak fel idıszakos meteorológiai
megfigyelı állomást. Úgy az osztrákok, mint mi a Meteorológiai Világszövetség (WMO) szabványelıírásai
szerinti klíma- és csapadékmérı mőszereket és mérési módszereket használjuk.
A KLFI a tó tényleges párolgását, különösen a nádas evapotranspirációját az energiaháztartás módszerével
vizsgálta, sıt több empirikus számítási eljárást is alkalmazott (pl. a Mayer-képletet). Közvetlen úton mérik
az „A"-típusú úszó párolgásmérıvel a tó párolgási vízveszteségét és kompenzációs
evapotranspirométerekkel a nádas vízfogyasztását.
Antal Emánuel szerint a további kutatás célja a táj éghajlatának és idıjárásának tudományos feltárása
keretében a tényezık területi szerepének és nagyságrendjének részletes felmérése. Különösen tisztázandó: –
a tó víztömegének és a parti sáv éghajlatának a kölcsönhatása az üdülési és a mezıgazdasági termesztés
szempontjából; – a tó sugárzás-, hı- és vízháztartási rendszerének alakulása, a komplex klimatológiai
kutatás; – a vízi vegetáció részaránya az összpárolgásban; – a légmozgások hatása a tóvíz mozgására
(szélsebesség és szélirány hatása a hullámzásra és a víznyomás kialakulására); – a tófelszín
csapadékbevétele; – az üdülésre és a vízisportolásra alkalmas idıjárási helyzetek tartama és gyakorisága.
3. A biológusok megállapították, hogy a tó, nagyságához mérten, sekély és az ebbıl eredı astatikusság,
36