1981. xxxv. évfolyam 1. szám - Sopron

gázgyárral közös telephelyen mőködnek, szétválásuk most van folyamatban.
Az 50-es évek elején az életszínvonal emelkedésének hatása a gázgyár fejlıdésében is megmutatkozik. A
keresetek nınek, a szolgáltatások és közötte az alacsonyan megállapított gázár változatlan marad, így mind
szélesebb rétegek számára válik lehetıvé a gázfogyasztás elınyeinek élvezése. Sopronban, ahol fıleg a
nıket foglalkoztató ruhagyár, sok textilgyár és iskola van, különösen rohamos a fejlıdés. A kettıs kereset
megkönnyíti a berendezés költségeinek elıteremtését, de a második mőszak szükségessé is teszi a
gázhasználat idımegtakarítását. 1949-tıl a háztartási fogyasztók száma évenként elıször 100, majd 200 és
hamarosan 400 körüli fıvel növekedik. Szaporodnak az üzemi nagykonyhák, amelyek mőködéséhez szinte
nélkülözhetetlen a gáz. A gáztermelést, a hálózati 32veszteséget, a legnagyobb óránkénti fogyasztást és a
fogyasztók létszámának alakulását az 1945–1960. években a 13–14. sz. képek tüntetik fel.
A gáztermelés az 1952–1955 években növekszik a fogyasztók létszámának emelkedését is meghaladó gyors
ütemben, mert ekkor alakulnak, ill. rendezkednek be gáztüzelésre az éttermek és az üzemi nagykonyhák. A
gázveszteség mennyisége a csıhálózat hosszának, a fogyasztók és a gázmérık számának emelkedése
következtében nı, a leadott gázhoz viszonyított aránya azonban az 1950. évi 11%-ról 1959-re 8%-ra
csökken.
A csıhálózat megterhelése is erısen növekszik, hiszen a legnagyobb óránkénti gázfogyasztás 1949-ben 450
m 3 , 1960-ban pedig meghaladja az 1500 m 3 -t. A csıhálózati veszteségeknek általában kisebb része
származik a hibás helyen elillant gázból, nagyobb részét a gázmérık meghibásodása, ill. a gáznak a
csövekben és mérıkben történı lehőlésébıl származó összehúzódása okozza.
Már az 1952. év elején látszott, hogy néhány éven belül szükség lesz új gázkemencére. Importról nem
lehetett szó, ellenben szerencsére a Gyıri Gázmő a soproniak rendelkezésére bocsátotta a nemrég épített
hat, egyenként 1600 kg szenet befogadó kamrával rendelkezı függıleges kiskamrás gázkemence falazási és
részletterveit, továbbá a tőzálló idomkövek és öntöttvas alkatrészek modelljeit. A kemenceház
átalakításának és magasításának tervét a Soproni Tervezı Iroda, a kéménytoldás tervét a 30. sz. Építıipari
Tröszt készítette el, a generálkivitelezıi teendıket vállalkozó hiányában a gázgyár végezte el. A
kivitelezésben 15 vállalat vett részt, közöttük az akkori Soproni Gépgyár, a Vasöntöde, a Gyır-Sopron
megyei Állami Építıipari Vállalat és saját rezsiben a gázgyár. A Vaskohászati Kemenceépítı Váll. (VKV.,
ma Kohászati Gyárépítı Váll.) készítette a kemence vasvázát és falazta a kemencét kiváló minıségben,
habár esı ízben végzett ilyen munkát. A költségvetés összege 1 266 000, a kivitelezés végösszege 1 609
000 Ft volt, a túllépés fıleg a kemencefalazásnál és a vasalkatrészeknél jelentkezett.
A végszámlák összegének 43,3%-át a VKV, 25%-át a gázgyár saját rezsiben végzett munkája, 14,3%-át
pedig az Állami Építıipari Vállalat teljesítményének értéke tette ki.
A munkák 1954 januárjában kezdıdtek, a kemence felfőtésének befejezésére és az üzembehelyezésre 1955
november havában került sor (15. kép). Már három havi üzem után 25 mm mélységben kikoptak a
kamrafalazat alsó téglái, aminek oka a Magyar Kerámiagyár által a szilfika idomtéglák készítéséhez
használt kvarcit meg nem felelı minısége volt. Fürnsthal kénytelen volt éveken át minden kamra falát alul
naponta tőzálló habarccsal kifoltozni, hogy a kemence használható maradjon. A kemencék folytonos
üzemelése következtében a gáztermelés minden órában azonos volt, ezért növekedése miatt az éjjeli órák
alatti termelést (amikor a gázleadás minimális) a két gáztartó már nem volt képes befogadni. Új gáztartóra
volt szükség és egy 4500 m 3 -es vízzáras gáztartó szállítását a gyıri Vagon- és Gépgyár vállalta el (16.
kép).
31