1981. xxxv. évfolyam 1. szám - Sopron

4-én újra megindulhatott. A következı napon meghaladja a leadás a 2000 m 3 -t, ami az elızı idıszak 3000
m-es termeléséhez viszonyítva már azért is jelentıs, mert március végén a kelet felıl ide menekültek
javarésze elhagyta a várost.
Habár Sopron városát három súlyos és több kisebb légitámadás érte, a gázgyár tőrhetıen vészelte át a
nehéz idıket; miután termelıberendezéseit nem érte találat, a súlyosabban sérült gázvezetékek pedig ki
voltak iktatva, a termelés ápr. 4-tıl kezdve zavartalanul folyhatott. Mindamellett a megsérült csöveket
újakkal kellett pótolni, a rombadılt házak csatlakozásait le kellett választani a csıhálózatról, mert ezek
állandó veszélyt jelentettek. A találatok közelében még sok fel nem derített csıtörés rejtızött, amelyeken
állandóan szivárgott a gáz. Így nem csoda, hogy az elızı idıkben 8–11% között mozgó hálózati veszteség
1945-ben 16%-ra emelkedett.
Szerencsére a gázszivárgások környékén fekvı sérült házak lakatlanok voltak, így sem gázmérgezés, sem
robbanás nem történt, csak az anyagi eszközöket és a munkaerıt kötötték le a helyreállítási munkák.
Az üzembehelyezéstıl a háború végéig terjedı idı alatti fejlıdésre a gáztermelésen kívül a csıhálózat
hossza és a gázfogyasztók száma is jellemzı. Ez a következı képet mutatja:
30év: csıhálózat hossza: km fogyasztók száma:
1930 18 900
1935 22,8 1100
1940 24,1 1590
1944 25,3 1850
1945 23,8 1415
A fogyasztók száma 1945-ben a zsidó lakosság elhurcolása, a nyugatra távozás és a gázzal ellátott házak
egy részének lebombázása következtében erısen csökken.
1945-ig a gáz ára m 3 -ként, 32, illetve 28 fillér volt, amennyit egy segédmunkás egy órai munkájáért ritkán
kapott (ma a segédmunkás egy órai keresetéért 18 m 3 gázt fogyaszthat). A gázvezeték beszerelése és a
tőzhely beszerzése is nagyon költséges volt, így nem csoda, hogy a fogyasztók száma 14 év alatt csak
kétszeresére nıtt és akkor sem érte el a háztartások egyhatodát.
Az 1929. évi üzembehelyezéskor a régi vizes gázmérık kerültek felszerelésre, sokszor a kapualjakban vagy
pincékben. Télen, ha a pinceablak betört, szétfagyott, azonkívül két-három havonként vízzel fel kellett
tölteni. Elınyük volt viszont, hogy rendkívül pontosak voltak még tíz-tizenöt évi megszakítatlan üzem után
is. Miután a vizes mérık háza idıvel korrózió miatt kilyukadt, veszélyes gázömlést okozva, újak beszerzése
pedig az importból származó ónt tartalmazó ötvözetbıl (kompozíció) készült dob miatt nehézségekkel járt
és költséges volt, a vizes mérıt fokozatosan kiszorította a sokkal olcsóbb száraz gázmérı. Ezek eleinte
tolattyús, késıbb szelepes vezérléssel készültek és tiszta gáz mérésénél hosszú ideig hibátlanul mőködtek. A
meghibásodott mérık javítását egy szakmunkás maradéktalanul el tudta végezni és ugyancsak egy fı
végezte a gázfogyasztó készülékek karbantartási munkáját.
A gázfogyasztás 1951-ig kb. 40 utcai lámpáénak kivételével szinte teljes egészében háztartások
sütése-fızése és melegvíz készítése céljára szolgált. Ezért a téli napok gázleadása alig 10%-al haladta meg
a nyári napokét és napközben az óránkénti leadás reggel 6-tól este 8–9 óráig nem mutatott erıs ingadozást.
29