1981. xxxv. évfolyam 1. szám - Sopron

konszolidáció megengedte, 1926-ban váltóáramú berendezéssel kellett ıket kicserélni, de a villamosmő és a
gázgyár olyan jól jövedelmezı vállalkozások voltak, hogy a város fejlıdését sok éven át jelentısen
elısegítették és szociális célú folyósításokat tettek lehetıvé.
1981. XXXV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Baumann József: A soproni gázmő története (1865–1978) /
III–IV. Harmadik szakasz (1918–1929) és negyedik szakasz (1929–1950)
III–IV. Harmadik szakasz (1918–1929) és negyedik szakasz (1929–1950)
10. A részvénytársaság igazgatója 1918-ban Koch József volt, akit a város átvett a részvénytársaságtól és
1927-beli nyugdíjaztatásáig ı töltötte be ezt a pozíciót. Koch fiatal korában katonatiszt volt, reprezentatív
megjelenésével és határozott fellépésével jól tudta a részvénytársaság érdekeit képviselni. (A
Tanácsköztársaság idején a munkások Tones Ede fıkönyvelıvel akarták leváltatni: ez a megbízást nem
vállalta, így Koch maradt).
A villamosmő átépítésének vezetésére 1926-ban a város Dravucz Antalt, a salgótarjáni bányaerımő
mérnökét alkalmazta. Dravucz különös egyéniség volt és Koch ugyancsak meg volt lepve, mikor a
villamosmő egyik ügyfelének vele baráti viszonyban álló igazgatója Dravucztól származó levelet küldött
meg neki. Ebben Dravucz bejelentette, hogy a város ıt bízta meg a villanytelep igazgatói teendıinek
ellátásával. Koch már elıbb feltámadt gyanúja felerısödvén, érdeklıdı leveleket küldött Dravucz korábbi
munkahelyeire és a bécsi mőegyetemre. A mőegyetem válaszából kiderült, hogy Dravucz ott néhány évet
hallgatott ugyan, de oklevelet nem szerzett, tehát a városhoz benyújtott, közjegyzıileg hitelesített
oklevélmásolata hamisítvány. Egy szemtanú (Auer József) elbeszélése szerint a közel két méteres Dravucz
összetett kézzel hiába könyörgött Kochnak, az nem könyörült meg rajta és a város Dravucznak azonnali
hatállyal felmondott. A felmondás nem volt teljesen szabályos, Dravucz megnyerte az általa indított pert és
a város kénytelen volt fizetését még jó ideig folyósítani.
Ezután a Ganz Villamossági Gyár soproni származású osztályvezetıjének (Obstmayer) ajánlására a gyár
fiatal mérnökét, Köves Ferencet bízták meg a mőszaki vezetéssel. Kövesben a nagyfokú lelkiismeretesség
és szorgalom alapos tudással és széles látókörrel párosult; nagy mértékben neki köszönhetı, hogy mindkét
mő évtizedeken át szépen fejlıdött és kifogástalanul mőködött. 1949-ig, a villamos és a gázmő szétválásáig
ı irányította a gázmővet is, az ı javaslatára épült meg a 10 üzemet és a nyugati lakótelepet gızzel és
melegvízzel ellátó, ellennyomásos gızturbinákkal mőködı Hıerımő, ı adta elı sok évig mint docens a
Bányamérnöki Egyetemen a hıerımővek üzemtanát és ı írta a Bányamérnöki 26Zsebkönyv hasonló címő
fejezetét is. Igazgató 1927-tıl 1939-ig a Városi Mérnöki Hivatalból odahelyezett Emmerth Géza volt, aki
csak azzal szerzett érdemeket, hogy Köves javaslatait legtöbbször elfogadta.
Miután a villamosmő korszerősítése megtörtént és az új erımő két darab 1200 lóerıs gızturbinával hajtott
generátora már 5000 voltos, háromfázisú váltóáramot termelt, sor kerülhetett a gázgyár üzembehelyezésére
is.
Idıközben világszerte elterjedt a gázzal való fızés, sütés és köztudomásúvá vált, hogy a gáz mennyire
megkönnyíti és meggyorsítja a háziasszonyok munkáját. A város törvényhatósági bizottsága Schön
Gyızıtıl, a Fıvárosi Gázmő mőszaki vezérigazgatójától kért szakértıi véleményt, aki azt javasolta, hogy a
régi kemencéket kell új retortákkal ellátni, a gáz tisztítására és tárolására pedig megfelelnek a meglévı
berendezések. A kizárólag öntöttvas csövekbıl álló elosztó hálózatot Beck Sándor mérnök irányítása
25