1981. xxxv. évfolyam 1. szám - Sopron

elımunkálatait is átengedte. Gróf Batthyány Géza és Töppler Károly, az igazgatóság elnöke, levélben
bejelentik, hogy a gáz és a villamos áram szolgáltatásának koncesszióját Batthyány nevére javasolják
kiadatni, összekapcsolva a gázgyári alapszerzıdés módosításával.
Ezekért a döntésekért és a részvények eladásáért a rendelkezésre álló adatok tanúsága szerint a felelısség
elsısorban a soproni lakosok szinte korlátlan bizalmát élvezı Schladerer Alfrédet terheli. Kezdettıl fogva ı
tárgyalt Batthyányval, a beteg Töppler helyett és ı elnökölt az igazgatósági és a közgyőléseken és az új
részvénytársaság ıt választja alelnöknek, e megbízásért évenként a régi szerény 200 forint helyett 3000
koronával honorálják. Tızsdespekulációi ebben az idıben nem végzıdnek már olyan szerencsésen, mint
régebben és hogy bankja a magas kamatot és osztalékot kifizethesse, szüksége volt újabb betétekre.
Batthyány a 200 frt névértékő részvényért (amibıl 190 frt már visszatérült) 600 forintot fizetett és így nem
lehetett nehéz a részvényeseket rábírni az eladásra. Jórészük nyilván sietett a vételárat a legtöbb kamatot
fizetı bankban elhelyezni. Vesztükre, mert a bank 1901 októberében megbukott és a betétek szinte teljesen
elvesztek.
Az 1898. február 26-i közgyőlés jegyzıkönyve szerint a 600 részvénybıl 566 Batthyány Géza és Lajos
birtokában van és csak tíz soproni polgár rendelkezik egy-egy részvénnyel. Bejelentik, hogy a város a
villamos áram kizárólagos eladására vonatkozó koncesszió kiadását ahhoz kötötte, hogy a gázgyár és a
villamosmő közös vállalkozás legyen és a gázgyári alapszerzıdés ennek megfelelıen módosítassék. A
pótszerzıdést a várossal közösen alakított bizottság kidolgozta, Vater József miniszteri szakértı
felülvizsgálta és a belügyminiszter bizonyos változtatásokkal már jóvá is hagyta.
A pótszerzıdésben a várossal kötött szerzıdést meghosszabították 10 évvel, így 1940 helyett 1950-ben
megy át a vállalat a város tulajdonába. Ennek ellenében a városi adók alóli mentesség 1918-ban megszőnik,
a vállalat bruttó bevételének az 1918. évtıl 1/2%-át, 1921. évtıl 1%-át és 1941-tıl 5%-át befizeti a város
pénztárába. A társaság köteles a világítási körzeten belül a meglévı 350-en felül díjmentesen további 100
db utcai lámpát felállítani, ami lehet villamosizzó is. A közvilágítási gáz ára 5,55, az 1922. évtıl 2,77
krajcár/m 3 , a magánvilágításé 16, az 1900. évtıl 15 kr/m 3 . Ez az ár az évi leadás minden 250 000 m 3 -es
emelkedése esetén 0,5 kr/m 3 -rel csökken egészen 12 kr/m 3 -ig. A város által fogyasztott gáz fentinél 10%-al,
a fızésre, főtésre és motorhajtásra elhasznált gáz pedig 20%-al olcsóbb lesz. Az utcai lámpákat
Auer-égıkkel kell felszerelni, és utánuk darabonként évi 8 frt fenntartási díjat fizet a város.
A társulat alapszabályainak módosítása kiterjed a villamos áram termelésére és szétosztására is, címét
Soproni Világítási és Erıátviteli Részvénytársulatra változtatja, az alaptıkét kiegészíti max. 3 millió frt
értékő, adómentesen 4,5%-kal kamatozó és 30 éven belül készpénzben visszatérítendı elsıbbségi
kötelezvénnyel. A közgyőléseken csak a részvénytulajdonosok szavazhatnak és vehetnek a választásokon
részt: minden részvény tulajdonjoga egy szavazatra jogosít. Az igazgatóság 6–14 tagból áll, tagjait 3 évre
választják. 6(6)
23A közgyőlés, miután a döntés a két Batthyány birtokában van, a bejelentéseket természetesen változtatás
nélkül jóváhagyja. Ettıl kezdve a város energiaellátása idegen tıkések kezében van, akik intézkedéseikben a
haszon növelését tartják szem elıtt és nem sokat törıdnek a város lakóinak érdekeivel.
Az 1901. június 24-én tartott közgyőlésen Schladerer alelnök bejelenti, hogy Batthyány Lajos, aki három
éven át a társaság elnöke volt, lemond errıl a tisztségrıl és igazgatósági tagságáról is. A közgyőlésen
képviselt részvények közül 200 db már a „Société anonyme d’éclairage de Clausenbourg et Extension”, 10
db Schladerer, 35 db soproni és budapesti polgárok, a többi pedig belga állampolgárok tulajdonában van.
22