1981. xxxv. évfolyam 1. szám - Sopron

azonban megelégszik azzal, ha csak a fogyasztók által megkívánt esetekben kerül sor az újrahitelesítésre.
Az igazgatóság mőködésére rányomja bélyegét az elnök, Flandorffer Ignác egyénisége egészen 1891-ben
bekövetkezett haláláig. Annyira szívén viselte a gázgyár sorsát, hogy 64 éves koráig, 1881-ig naponta
meglátogatta és ellenırizte az üzemet, igazgatósági ülést is csak akkor mulaszt, ha nincs Sopronban.
Foglalkoztatták a gázgyáron kívül a város egyéb problémái is. Mar 1876-ban javasolja a városi vízmő
létesítését, 1883-ban pedig a villamos áram termelésére és elosztására vonatkozó koncesszió megszerzését,
1886-ban a Mihály kút vizének gázmotorral hajtott szivattyú segítségével való kiemelését és szétosztását
javasolja az igazgatóságnak. Az igazgatóság többi tagja azonban nem lát olyan messzire mint ı. Félnek
attól, hogy az új üzemek nem hoznak annyi hasznot, mint a gázgyár és azon a címen, hogy a vízmő és
villamosmő létesítése nem a gázgyár feladata, leszavazzák Flandorffer javaslatait. Rövidlátásukra, mint
látni fogjuk, évtizedekig rá is fizetett a város lakossága. (Flandorffer halála után fiát, Pált, alelnökké
választották, ı azonban már két év múlva meghalt.) Flandorffer utóda, Töppler Károly országos hírő
természetbúvár volt ugyan, de nélkülözte elıdje széles látókörét és miután egészsége is romlott, az
irányítást átengedte helyettesének, Schladerer Alfrédnak. Jórészt ennek következményeképpen került aztán
a gázgyártás és a villamos áramtermelés koncessziója idegen tıkések kezébe.
1981. XXXV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Baumann József: A soproni gázmő története (1865–1978) / II.
Második szakasz (1897–1918)
II. Második szakasz (1897–1918)
9. A villamos áram diadalútját nem lehetett megállítani. 1897 januárjában a város még visszautasítja a
Ganz és Társa cég soproni képviselıinek (Wannerer, Kuntzi, Pittner) kérését, amely villamosáram
termelésére és elosztására vonatkozó koncesszióra irányul. Ebben a döntésben nagy szerepet játszik a
gázgyárat képviselı dr. Schwartz Miklós ügyvéd tiltakozása, aki szerint a koncesszió sértené a gázgyár
érdekeit és jogait.
Február 15-én azonban a Vasvármegyei Villamosmő (Erste Eisenburger Electrizitäts A. G.) elnöke,
Batthyány Lajos mőszaki és jogi szakértıjével felfegyverezve tárgyal a Pannóniában a gázgyárat képviselı
Schladererrel és Schwartz-cal. A Villamosmőnek Ikervárrott, a Rába folyón van 990 lóerıs vízierımőve,
amely Thury-rendszerő egyenáramú távvezetéken (egy szál huzal, állandó áramerısség, változó feszültség,
sorba kapcsolt fogyasztók) szolgáltat energiát szombathelynek és Sárvárnak. Sopron részére 60 km
távvezetéket kellene kiépíteni, áramátalakító telepet és elosztóhálózatot létesíteni, további 800 lóerıs
gépegységet felállítani, a duzzasztómővet bıvíteni. Mindehhez 800 000 frt hitelre lenne szükség, amibıl
500 000 frt-ot kívánnak a gázgyártól és azt, hogy olvadjon be a Vasvármegyei Villamosmőbe. Az
igazgatóság február 18-i ülésén a javaslatot költségesnek és kockázatosnak találja, de dr. Schwartz Miklós
javaslatára úgy dönt, hogy miután a város lakossága kívánja a villamos áram bevezetését Sopronba,
felvilágosítást kér a várostól arra vonatkozóan, hogy az ajánlathoz milyen feltételek mellett járul hozzá.
Kiköti továbbá, hogy amennyiben a Vasvármegyei Villamosmő február 22-ig nem küldi meg az igért
gazdaságossági számításokat, a bécsi Siemens et Halske cégtıl kér ajánlatot.
21Az események további lefolyására csak következtetni lehet, mert a legközelebbi meglévı jegyzıkönyv,
egy rendkívüli közgyőlésé, egy évvel késıbb, 1898. február 26-án kelt, amikor a részvények 94%-a már
Batthyány Lajos és Géza tulajdonában van. Hiányzanak azok a jegyzıkönyvek, amelyekbıl kiderülne, kik
és milyen érvekkel bírták rá a részvényeseket, hogy részvényeiket adják el. Azt mindenesetre tudták, ha
20