1981. xxxv. évfolyam 1. szám - Sopron

pénzbeszedıké 240, a segédmunkásoké mindössze 150–200 frt-ot tett ki.
Az igazgatóság tagjai évenként 100 frt, 1895-tıl 200 frt tantiémben részesültek. A munkásokkal szemben
sokkal szőkmarkúbbak voltak az igazgatóság tagjai, jutalmat nekik 1869-ben adtak elıször, fejenként 5
frt-ot. A betegsegélyezı alapba az indulás után 26 évvel, 1892-ben jelentették be a munkásokat, az alapnak
járó díjat az e célra létesített 3270 frt összegő munkástámogató alap kamataiból fedezték, ami azután a 30
évnél régebben a gázgyárban dolgozó munkások támogatására is szolgált.
A technikai fejlıdés 1893-ban kezdi jobban éreztetni hatását a gázgyárban. Az Auer-harisnya, amely a
gázlámpák fényét megsokszorozta és a gázvilágítás versenyképességét fél évszázadon át biztosította, ekkor
jelent meg Sopronban. A gázfızı, gáztőzhely és gázkályha annyira tökéletesedtek, áruk annyira csökkent,
hogy kezdenek szélesebb körben elterjedni és Sopronban ebben az évben 21 db kerül belılük felállításra.
Szükség is van ezekre, mert a villamos világítás, ami olcsóbb, jobb és biztonságosabb a gázvilágításnál,
erısen terjed és veszélyezteti a gázgyár létét. A következı évben, 1894-ben a Ganz és Társa cég közli, hogy
hajlandó a gázgyárral karöltve Sopronban villanytelepet létesíteni és az ehhez szükséges koncessziót
megszerezni. Az igazgatóság körlevelet intéz mind a 16 magyarországi gázgyárhoz és a kapott válaszok
alapján korainak minısítve a kérést, nem fogadja el a Ganz-cég ajánlkozását. Hogy valamit tegyenek, 770
lámpára, közte a Várkerületen 13 utcai lámpára Auer-harisnyás égıt szerelnek. A villanyvilágítás fölényét
bizonyítja, hogy a korcsolyapályát 5 db ív- és 10 izzólámpával tervezik megvilágítani, ehhez a szükséges
villamosáramot 6 lóerıs gázmotorral hajtott egyenáramú generátorban elıállítani. A terv csak azért nem
valósul meg akkor, mert a pálya melletti gázvezeték szők a motorhoz szükséges gáz szállítására, a vezeték
cseréje pedig túl költséges lenne. (Vö. Schneider Lipót: A Soproni Korcsolyázó Egylet 1872–1951. SSz.
1978, 19.) Ezekben a döntésekben erısen érzıdik Flandorffer hiánya, utódja Töppler Károly szőkebb
látókörő, amellett beteges is, és a vezetés mindjobban átcsúszik az új alelnök, Schladerer Alfréd kezébe. Az
1845-ben Ausztriában született Schladerer 1871-ben bukkant fel Sopronban és 1874-ben már az Építési és
Földhitel Bank (Bau- und Bodenkreditbank) vezérigazgatója. A bank 5% kamatot és 8–10% osztalékot
fizetett, aminek fedezetéül az eleinte szerencsés értékpapír-vásárlás és tızsdespekuláció szolgált. A bank
látszólag eredményes irányítása és a biztos fellépés 18olyan tekintélyt szereztek Schladerernek, hogy
1893-ban a gázgyár igazgatóságának alelnökévé választották. Volt eset, hogy 17 részvényes bízta rá
képviseletét a közgyőlésen és ezért szavazáskor az ı állásfoglalása döntött.
A múlt században élt soproni polgárok gondolkodásmódjáról, szociális érzékük fejletlenségérıl némi képet
alkothatunk magunknak a gázgyár mőködésének elsı harminc éve alatti igazgatósági ülések jegyzıkönyvei
alapján. A pénzügyi intézkedések elárulják, hogy az igazgatóság tagjai között sok az önálló gazdálkodáshoz
szokott kereskedı, nagyiparos, iparos. Már az elsı években megalkotják a tartalékalapot, hogy üzemzavar
vagy egyéb okból felmerült szükségletek gyors kielégítésének ne legyen akadálya. Az alap céljára évenként
1240,– frt-ot tartalékolnak. Miután a gázgyár idıvel a város tulajdonába megy át, a részvények értékének
visszafizetésére 1875-ben amortizációs alapot létesítenek, melyre évenként 2500 forintot tesznek félre.
Hogy a megszavazott nyugdíjak ne terheljék az évi költségvetést, ugyancsak 1875-ben nyugdíjalapot is
hoznak létre évi 2680 forint dotációval.
Az alapokra tartalékolt összegeket a Soproni Takarékpénztárba fizetik be 5%-os kamat fejében. Miután a
Takarékpénztár 1884-ben a kamatot 4%-ra szállítja le, kiveszik a betétet, értékpapírokat vásárolnak,
melyeket szintén a Takarékban deponálnak. Az alapokat ezután nem a takarékbetétért fizetett kamat,
hanem a részvények után járó jóval magasabb osztalék és a részvények értéknövekedése is gyarapítja úgy,
hogy 1895-ben az amortizációs alap elérte a részvények összes értékét és ezért ebben az évben a
17