1981. xxxv. évfolyam 1. szám - Sopron

1891-ben gáznyomásszabályozó és koksztörıgép, 1892-ben két új 8 retortás gázkemence, 1893-ban
Auer-harisnyás utcai gázlámpák, 1894-ben tőzvédelmi célra két vízvezetéki hidráns, 1896-ban pedig új,
korszerő, még ma is mőködıképes koksztörıgép kerülnek beszerzésre, illetve felállításra. Az Auer-harisnya
megsokszorozta a gázláng fényét, versenyképessé tette az akkor terjedı villamos izzólámpával úgy, hogy
kellemes zöldes fénye miatt egyes, fıleg mőemlékekkel megtőzdelt utcák és terek megvilágítására még ma
is sok városban használják. A harisnyát gyártó Welsbach cég képviseletét Sopronban a gázgyár szerezte
meg.
Az akkor használt vizes gázmérık pontosak és megbízhatók voltak, újrahitelesítésük sokszor 10–15 év
múlva sem volt szükséges. Forgódobjuk nem rozsdásodó, fıleg ónból álló, kompozíciónak nevezett
fémötvözetbıl készült és az ónozott vaslemezbıl álló ház is tartósnak bizonyult. A vizes mérık rendszeres,
8–10 évenkénti hitelesítését csak 1892-ben vezették be.
A világításra eladott gáz ára köbméterre átszámítva 20 krajcár volt 16 éven át egészen 1883-ig, amikor 17
krajcárra csökkent. Ebben az évben 2800 frt-tal kevesebb volt a gázgyár haszna, de a következı évben a
fogyasztás már annyira nı, hogy a tiszta jövedelem megközelíti az 1882. évit és tovább sem csökken, habár
1887-ben a gáz árát m 3- ként 16 krajcárra, a motoros fogyasztásét pedig 16-ról 14 krajcárra redukálják.
A részvényesek ugyancsak meg lehettek elégedve az anyagi eredményekkel, hiszen a gázgyár a részvények
után az elsı 3 évben 10%, a következı 9 évben 12% osztalékot fizetett, vagyis minden 200,– frt-os
részvény után 24 frt-ot. Az osztalék 1879-ben 13,5%, 1880–82-ig 15% volt. A gázár leszállítása miatt
1883-tól 1890-ig 12,5%-ot tett ki az osztalék, 91-tıl kezdve azonban ismét 15%, ami azért érdekes, mert
ugyanabban az évben a gázgyártás költségének több mint a felét kitevı szénár 10%-al emelkedett.
Emellett az igazgatóság a bruttó jövedelembıl jelentıs összegeket tartalékol különbözı alapokra, így a
részvénytársaság 1893-ban már 101 810 frt összegő amortizációs alappal, 60 000 frt-os tartalékalappal és
majdnem 30 000 frt-os nyugdíjalappal rendelkezik. Az alapok nemcsak a félretett összegekbıl származtak,
hiszen pl. az amortizációs alapot évenként az alaptıkének csak 2%-ával, 2400 frt-tal dotálták, hanem a
vásárolt értékpapírok értéknövekedésébıl és az utánuk járó osztalékból is. Az ügyes gazdálkodás
következtében az amortizációs 16alap 1895-ben elérte az alaptıke összegét, 120 000 frt-ot, ezért ebben az
évben visszafizetnek a tulajdonosoknak minden részvény után 190 frt-ot és a részvényeket lepecsételik 10
frt-os értékre. Persze a 15% osztalék ezután is a régi névérték után jár, tehát részvényenként 30 frt marad.
Szerencsésen választott az igazgatóság, amikor a gázmő terveinek elkészítésével, az építés irányításával,
majd húsz éven át az üzem rendszeres ellenırzésévei Fähndrichet, a bécsi gázmő mérnökét, késıbb
igazgatóját és a mödlingi gázmő vezérigazgatóját bízta meg. Szerzıdése értelmében Fähndrich évenként
legalább négyszer tartozott a gázgyárat a helyszínen ellenırizni, az üzemeltetésre a mőszaki vezetıt és a
főtıket kioktatni, bıvítésre és beszerzésre tanácsot adni. Mőködésére jellemzıek az 1887. augusztusi
látogatása után tett javaslatai:
1. A kemencét az általa megadott változtatásokkal kell átépíteni;
2. a kemencéket kátrány helyett koksszal kell főteni;
3. a drága és helyigényes Mohr-hőtı helyett lemezes mosó (Plattenscrubber) állítandó fel;
4. az üzemi gázmérı túl van terhelve, ezért nagy gázleadás idején ki kell nyitni a kerülıvezetéket, a
jövı évben pedig nagyobb üzemi mérıt kell felállítani;
15