1981. xxxv. évfolyam 1. szám - Sopron

1981. XXXV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / SOPRONI KÖNYVESPOLC / Tarnóc Márton: Erdély
mővelıdése Bethlen Gábor és a két Rákóczi György korában. Budapest, Gondolat, 1978, 268 lap
Tarnóc Márton: Erdély mővelıdése Bethlen Gábor és a két Rákóczi György
korában. Budapest, Gondolat, 1978, 268 lap
Korszakmonográfiát, egy országrész irodalmi életét megrajzoló mővet írni indokolt teljesítmény. Különösen
akkor, ha valaki két évtizedes tudományos munka után vállalkozik arra, hogy szőkebb kutatási területérıl
összegezze irodalmi, mővelıdéstörténeti ismereteit. Tarnóc Márton irodalomtörténeti kutatásai fıleg Erdély
XVII. századához kapcsolódnak. Felkutatta Vetési István I. Rákóczi Györgyhöz írt állambölcseleti írását, e
tanulmány bevezetésében a soproni Lackner Kristóf (1571–1631) is szerepel az író szellemi elıfutárai
között. Számontartott tanulmánya a Szalárdi János történelemszemléletét összegezı írás, újabb tanulmány
összegezte Bethlen Gábor mővelıdéspolitikáját, következı tanulmánya pedig a késı reneszánsz retorikus
prózáját elemzi. Ezekbıl az elımunkálatokból nıtt ki a monográfia, mely Erdély aranykorát tárgyalja. Ez
akár a könyv címe is lehetett volna. E korszakmonográfiát egy sor szál kapcsolja Sopron vármegyéhez,
Nyugat-Dunántúlhoz. Tarnóc munkáját olvasva még jobban kirajzolódik, hogy e táj magyar irodalmának
mővelıdési központjai Fraknó (ma: Forchtenstein) és Nagyhıflány (Grosshöflein; Esterházy Miklós),
Csepreg és Sárvár (Nádasdy Ferenc), valamint a Batthyány-uradalomhoz tartozó Rohonc (Rechnitz),
illetve Németújvár (Güssing). A többnyelvő városok szerepe (pl. Soproné) külön vizsgálandó.
Erdélyt és Nyugat-Magyarországot a század második évtizede végén különben maga a történelem kapcsolta
egybe, hiszen Bethlen hadai is majd két évig vannak Sopronban, Lackner Kristóf pedig a fejedelem
országgyőléseit járja. Esterházy Miklós, Magyarország nádora Tarnóc munkájában íróként szerepel. Írói
rangja levelezését olvasva is nyomon követhetı. „A XVII. századi magyar levél akkor emelkedik ki… a
mindennapiság kereteibıl, … amikor nagy, vezetésre termett egyéniség … nagy célok érdekében veszi
kezébe a tollat … és a tudatos retorikai szerkesztés nyomán nem egy esetben emelkedik irodalmi rangra”
(117).Bethlen Gábor pl. a lényeget látva, finom csipkelıdéssel írja Esterházyról: „ha az tehetsége olyan
volna, mint az ambitio és illetlen akarat, senki közülünk meg nem maradt volna eddig”. Jól látja ezért
Tarnóc is: „Noha írói tehetség dolgában Pázmánnyal nem vetekedhet … a XVII. századi levelezés
történetében kivételes hely illeti meg” (124). Bizonyítékul az Értekezı levél gr. Nádasdy Ferenchez c.
munkáját említi: „Hatalmas eruditióra építı értekezés.” Ezt bizonyítja idézetünk az értekezés bevezetésébıl,
ahol Esterházy a tollforgatást indokolja: „szokatlan és talám engemet nem illetı munkának is kelle
ereszkednem, és amennyire sok rendbeli distractióim engedték, kívántam az kegyelmed nekem küldött
94írásait is szorgalmatossan megolvasnom … mintegy erıszak alatt is üdıt kelle vennem magamnak, és
más személyt is fárasztanom az kegyelmedtül citált paterek írásinak revideálására” (Esterházy munkái,
Pest, 1852, 7–8).
Az átélés izgalma, a belsı feszültség még a teológiai írás soraiból is kiolvasható, de mennyivel inkább
keményedik a hangja, amikor Rákóczi Györgyöt török cimborasággal vádolja: „ … azt üzente a budai
vezér, hogy kegyelmed a hatalmas császár birodalmát terjeszti, és a hét vármegyét alája hajtja … Effélével
akárki is kellethetné magát, s kedvessé is lehetne a töröknél: de micsoda keresztyénség avagy hazafiuság
légyen ez, ítélje meg akárki” (I. m. 240.). A prédikátor értelmiségrıl írt fejezetben szól Tarnóc Lethenyei
István (–1653) csepregi prédikátorról és a Nyugat-Dunántúlon dúló református-evangélikus vitáról. Jól
látja Tarnóc, hogy a felekezetek békülését szorgalmazó „irenikus mozgalom egészében kudarcra volt ítélve”
100