pdf 152 Kb

Tantárgy neve
Ökológia alapjai
Tantárgy kódja
BIB1508
Meghirdetés féléve 4
Kreditpont 3
Összóraszám (elm+gyak) 2 + 0
Számonkérés módja
Kollokvium
Előfeltétel (tantárgyi kód) BIB1403
BIB1407(E)
Tantárgyfelelős neve Dr. Wittner Ilona
Tantárgyfelelős beosztása főiskolai docens
1. A tantárgy általános célja és specifikus célkitűzései
A tantárgy célja a biológus alapképzésben nélkülözhetetlen általános ökológiai
ismeretanyag bemutatása, az ennek hatékony alkalmazásához szükséges szemléletmód
kialakítása, hogy a hallgatók megértsék az élőlény–környezet-rendszer bonyolult
kapcsolatát.
A tantárgy keretében elsajátítandó ismeret birtokában a hallgató legyen képes
• eligazodni a szünbiológiai rendszerek tanulmányozásával foglalkozó
tudományterületeken;
• jellemezni a földrajzi burok főbb anyagfajtáit és azok sajátosságait;
• meghatározni az anyag élő állapotának fő kritériumait és fejlődésének jelentőseb
fázisait;
• elemezni a populációk sajátosságait és kapcsolattípusait;
• megérteni az élővilág és a környék elemeinek ökológiai összefüggéseit;
• felismerni a szünbiológiai indikáció jelentőségét, s áttekinteni a
populációkolektívumok szerkezeti-működési sajátosságait;
• átlátni az élő rendszerek tömegforgalmi és energiaáramlási folyamatainak szerepét
és jelentőségét;
• elemezni az ökológiai rendszerek közeg- és élőlényközpontú vizsgálati
eredményeit és következtetéseit.
2. A tantárgy tartalma
Az ökológia fogalma, tárgya és feladata; helye a tudományok rendszerében. Az ökológia
mint szemléletmód és mint tudomány. Az ökológiai gondolkodás fejlődésének főbb
szakaszai.
A Világegyetem és a Naprendszer keletkezése és felépítése. A Föld – mint égitest – főbb
ismérvei. A földrajzi burok fogalma, felépítése, jelenségeinek fejlődéstörténeti
értelmezése, alkotóelemeinek sajátosságai és összetétele, ill. a tanulmányozásukkal
foglalkozó főbb tudományterületek.
Az anyagi rendszerek fő ismérvei, az anyagi rendszerekben lezajló entrópia- és
információváltozások jellegzetességei. Az anyag élő állapota. Az élő rendszerek
kialakulása. Az élőlények általános sajátosságai. A szabályozás, a vezérlés és az irányítás.
A negatív és a pozitív visszacsatolás. A homeosztázis és a stabilitás.

A földi élet keletkezésével kapcsolatos elképzelések. A földi élővilág fejlődésének főbb
fázisai. Az evolúció fogalma és főbb folyamatai. A taxonómiai ismeretek szerepe az
élővilág sokféleségében történő eligazodás érdekében. Az élővilág tevékenységének
hatására a földrajzi burokban bekövetkező változások.
A szintezettség jelentősége az élő rendszerek szerveződésében. A biológiai szerveződési
szintek dialektikája. A szupraindividuális szerveződés szintjei és jellemzésük. A
populációs szerveződés alapvető jelentősége a szupraindividuális organizációban. A
szünbiológia fogalomrendszere. Deviációs és kényszerfeltételi alapkérdések. A
szünbiológia alapozó tudományai és részdiszciplinái.
A populáció fogalma, lehetséges megközelítési módjai és modelljei. A populáció
jelentősége az evolúció szempontjából. A populációk variabilitása a fenotípus és a
genotípus szintjén, ökológiai és evolúciós szempontból. A populációrendszerek fokozatai
és a fajképződés.
A populációk struktúrája és dinamikája (idő- és térszerkezet, egyedszámváltozás).
Demográfia: egyedszám, életciklusok, reprodukciós ráták, generációs hosszok. A
populációk egyedszám-változásai. Migráció, diszperzió. Az r- és K-stratégia.
Elemi populációs kölcsönhatások: intra- és interspecifikus versengés, herbivoria, predáció,
dekomponálás és detritivoria, parazitizmus, mutualizmus. Táplálkozási és életmenetstratégiák.
Predáció és kompetíció szerepe a közösségszerkezet formálásában. Stabilitás,
komplexitás és közösségszerkezet.
Az ökológiai jelenségek alapvető vonatkoztatási rendszere. A környék és az élővilág
elemeinek összefüggései. A környezet és a tűrőképesség feltétlen összekapcsoltsága. Az
együttélés ökológiai szempontból kitüntetett fogalmai. Az ökológiai tényezők szerepe a
bioszféra szerveződésében.
Az ökológiai vizsgálatok követelményrendszere. A limitáció elve és ökológiai
értelmezése. Niche-elmélet. Az ökoszisztéma fogalma, ökoszisztéma-vizsgálatok főbb
jellemzői a populációk és populációkollektívumok anyagforgalmi és energiaáramlási
folyamatainak rendszerszemléletű elemzésénél.
A szünbiológia és az indikáció fogalomrendszerének kapcsolata. A szünbiológiai
indikáció teljes körű leírása. Az elméleti teljesség és a gyakorlati részletesség viszonya. A
szerkezet (struktúra) fogalma. A működés (funkció) fogalma. A struktúra és a funkció
összekapcsolódása. A minta és az adat fogalma. A diverzitás fogalma. A közösségek
diverzitása. A szünfenobiológiai mintázatelemzéssel kapcsolatos alapfogalmak és
eljárások.
Biocönológiai alapismeretek. Koegzisztenciális relációk (együttesek, közösségek,
társulások). A guild és a cönózis fogalma. A társulások jellemzésének elvi alapjai és
módszerei. A szukcesszió fogalma, főbb formái és irányai. Zonalitás. A holocönózis, a
biom és a bioszféra fogalma, a Gaia-hipotézis. A Föld jelenlegi nagy biogeográfiai
egységei.

Az anyagforgalom fő összetevői: tömegkörforgás és energiaáramlás. Az élőlények
alapvető anyagcseretípusai. A biológiai termelés fogalma és formái. Az élő szervezetek
anyagforgalmi típusai és jellemzésük. Táplélékláncok és táplálékhálózatok.
A fontosabb biogén elemek (C, O, N, S, P és néhány mikroelem) körforgalma. A
biogeokémiai ciklusok általános jellemzése. A szerves és a szervetlen szén körforgalma. A
fotoszintézis és a mineralizáció ökológiai jelentősége. A szerves nitrogénvegyületek
keletkezésének és lebontásának módjai. A nitrifikáció és a denitrifikáció. A kénvegyületek
oxidációs és redukciós folyamatai és az ezeket végző baktériumok jellemzése. A
foszforvegyületek előfordulási formái és hozzáférhetősége az élőlények számára. A vas és
a szilícium biogeokémiai jelentősége.
Mikrobiális ökológiai alapismeretek. A mikroorganizmus és a mikrobióta fogalma, az ide
tartozó élőlények evolúciója, fő szervezeti és funkcionális típusaik, életfolyamataik
jellegzetességei. Alkalmazkodásuk és egymás közötti interakcióik (infra- és
interspecifikus kapcsolatok). A mikrobióta szerepe és jelentősége a természeti és művi
rendszerekben.
Növényökológiai alapismeretek. A növény, a flóra és a vegetáció fogalma, az ide tartozó
élőlények evolúciója, fő szervezeti és funkcionális típusaik, életfolyamataik
jellegzetességei. Alkalmazkodásuk a közeg és az aljzat fizikai és kémiai sajátosságaihoz.
Egymás közötti interakcióik (infra- és interspecifikus kapcsolatok). A növények szerepe
és jelentősége a természeti és művi rendszerekben.
Állatökológiai alapismeretek. Az állat, a fauna és a faunáció fogalma, az ide tartozó
élőlények evolúciója, fő szervezeti és funkcionális típusaik, életfolyamataik
jellegzetességei. Alkalmazkodásuk és egymás közötti interakcióik (infra- és
interspecifikus kapcsolatok). Az állatok szerepe és jelentősége a természeti és művi
rendszerekben.
Az életfeltételek (hőmérséklet, nedvességtartalom, a talaj és a víz pH-ja, sótartalom)
általános jellemzése.
A források (napfény, szervetlen tápanyagok, oxigén, a tér, más szervezetek mint
táplálékforrások, védekezési mechanizmusok, a táplálékforrások típusai) általános
jellemzése.
A légkör és a szilárd kéreg (alapkőzet és talaj) mint szárazföldi közegek és környezeti
elemek. A légkör és a levegő. A klíma jellemzői és az élőlényközösségek kialakításában
játszott szerepe. Magyarország éghajlatának jellemzői. A talaj fogalma, kialakulása,
fizikai és kémiai tulajdonságai. A szárazföldi élőhelyek tipológiája. A szárazföldi élővilág
főbb életformatípusai.
A víz mint közeg és környezeti elem fizikai (vízmozgások, hőmérsékleti és
fényviszonyok, rétegzettség) és kémiai (oldott gázok, oldott sók, makro- és mikroelemek;
oldott és formált szerves anyagok; szeszton és tripton; ) sajátosságai. A vízterek
tipológiája: vízforgalmi (eu-, szemi- és asztatikus vizek), habituális (felszíni, felszín alatti
vizek és források; állóvizek és vízfolyások) és hasznosítási (ivóvíz, iparivíz, fürdővíz,
szennyvíz) típusok. A vízi és a vizes élőhelyek elkülönítése. A vízterek mint élőhelyek:
élettájak (faciál, fitál, pelagiál, bentál, sztigál, freatál) és életformatípusok (neuszton,

pleuszton, rizomenon, metafiton, pedon, biotekton, plankton, nekton). A víztértípusok
jellemző élőlényegyüttesei.
A természet és a környezet védelmének viszonya, tartalmi és formai kérdések. A földrajzi
burok eredeti szerkezeti és működési rendjét befolyásoló társadalmi-gazdasági
folyamatok és tevékenységek főbb trendjei és formái, azok hatásai és ökológiai
következményei. Természetes populációk korlátozása, hasznosítása és védelme. Nemzeti
Biodiverzitás-monitorozó Program és az „Általános Nemzeti Élőhely-osztályozási
Rendszer (Á-NÉR)”.
3. Évközi ellenőrzés módja
Nincs.
4. A tárgy előírt külső szakmai gyakorlatai
Nincs.
5. A kötelező ill. ajánlott irodalom
Aradi Cs., Kiss B. Lengyel Sz. & Müller Z. (2003): Általános ökológia, hidrobiológia és
környezetvédelem. – Egyetemi jegyzet. Földművelődésügyi és Vidékfejlesztési
Minisztérium Vízgazdálkodási Önálló Osztálya, Budapest & Gödöllő, 111 pp.
Az MTA Ökológiai Bizottságának állásfoglalása néhány fogalom definíciójáról. – Magyar
Tudomány XXXII/11: 894–897., 1987.
Borhidi A. (2002): Gaia zöld ruhája. In: Glatz F. (szerk.): Magyarország az ezredfordulón.
Stratégiai kutatások a Magyar Tudományos Akadémián. – Magyar Tudományos
Akadémia, Budapest, 331 pp.
Demeter A., Török K., Fodor L. & Batári P (2001): Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó
Rendszer 1999–2001. – Környezetvédelmi Minisztérium, Budapest.
Dévai Gy., Nagy S., Wittner I., Aradi Cs., Csabai Z. & Tóth A. (1998): A vízi és a vizes
élőhelyek sajátosságai és tipológiája. Oktatási segédanyag. Kézirat – KLTE Ökológiai
Tanszéke Hidrobiológiai Részleg, Debrecen, 52 pp. + 1–6. táblázat.
Fekete G. (1998): A Közösségi ökológia frontvonalai. – Scientia Kiadó, Budapest.
Fekete G., Molnár Zs. & Horváth F. (szerk.) (1997): A magyarországi élőhelyek leírása,
határozója és a Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer. A Nemzeti Biodiverzitásmonitorozó
Rendszer II. kötet. – Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest.
Felföldy L. (1981): A vizek környezettana. Általános hidrobiológia. – Mezőgazdasági
Kiadó, Budapest, 290 pp.
Jakucs P., Dévai Gy. & Précsényi I. (1984): Az ökológiáról – ökológus szemmel. –
Magyar Tudomány XCI/5: 348–359.
Juhász-Nagy P. (1986): Egy operatív ökológia hiánya, szükséglete és feladatai. –
Akadémiai Kiadó, Budapest, 251 pp.
Lorenz, K. (1989): A civilizált emberiség nyolc halálos bűne. 2. kiadás. – IKVA, Sopron,
102 pp.
Lovelock, J.E. (1990): Gaia. A földi élet egy új nézőpontból. – Göncöl Kiadó, Budapest,
207 pp.

Magyar Tudomány 2004/1. „Ökológia” tematikájú különszáma.
Majer J.(1994): Az ökológia alapjai. – Szaktudás Kiadó Kft., Budapest, 246 pp.
Majer J.(2004): Bevezetés az ökológiába. Natura Delectans – Dialog Campus
Tankönyvek. – Dialog Campus Kiadó, Budapest–Pécs, 254 pp.
Reichholf, J. (1998): A vizek világa. Európai belvizek, patakok, mocsarak. In:
Természetkalauz. – Magyar Könyvklub, Budapest, 223 pp.
Szentesi Á. & Török J. (1997): Állatökológia. – Kovásznai Kiadó, Budapest, 364 pp. (a
tantárgy oktatója által kijelölt részek).
Tuba Z. & Fekete G. (1986): Ökofiziológiai és ökológiai alapvetések, valamint példák a
faji-populációs és társulásszintű megközelítésre. – Botanikai Közlemények 73: 197–
204.
Wilson E.O. & Bossert W.H. (1981): Bevezetés a populációbiológiába. – Gondolat
Könyvkiadó, Budapest, 233 pp.
6. A tantárgy tárgyi szükségletei és ellátása
A tantárgy oktatása – alapozó jellegének megfelelően – az előadásokon elhangzó és
bemutatásra kerülő ismeretanyagra épül. Ehez multimédiás előadóteremre van szükség,
ahol számítógép és projektor áll rendelkezésre Power Pointos előadás megtartására,
továbbá lehetőség van videólejátszásra.

Tantárgy neve
Ökológia alapjai
Tantárgy kódja
BIB1510
Meghirdetés féléve 5
Kreditpont 1
Összóraszám (elm+gyak) 0+1
Számonkérés módja
gyakorlati jegy
Előfeltétel (tantárgyi kód) BIB1509 (E)
Tantárgyfelelős neve Dr. Wittner Ilona
Tantárgyfelelős beosztása főiskolai docens
2. A tantárgy általános célja és specifikus célkitűzései
A tantárgy célja az általános ökológiai ismeretanyagra építve a speciális elméleti és
gyakorlati kérdések bemutatása, az ennek hatékony elsajátításához szükséges mintavételi,
vizsgálati, számítási, modellezési ismeretek készség szintű elsajátítása.
A tantárgy keretében elsajátítandó ismeret birtokában a hallgató legyen képes
• ökológiai vizsgálatokat megtervezni és végrehajtani a miliőspektrum elemeinek
vizsgálatára;
• helyszíni megfigyelések és laboratóriumi kísérletek alapján bemutatni és
értelmezni az ökológiai faktorok (ökológiai környezet–ökológiai tűrőképesség)
közvetlen összekapcsoltságát;
• fito- és zoocönológiai vizsgálatokat megtervezni és végrehajtani;
• elemezni a populációk struktúráját és dinamikáját;
• ökológiai szempontból áttekinteni és modellezni a populációnövekedés
alaptípusait és a populációk közötti kapcsolatok típusait;
• megismerni a társulások jellemzésének elvi alapjait és módszereit;
• alapvető ismereteket szerezni a koegzisztenciális mintázatokról és vizsgálati
módszerekről;
• ismertetni a biológiai és az ökológiai állapotfelmérések módszerelméleti és
módszertani sajátosságait;
• részt venni a környezetminőségi követelményrendszer – különös tekintettel az
Európai Víz Keretirányelv – előírásainak ellenőrzésében;
• közreműködni az ökológiai környezetminőség-vizsgálatok tervezésében és
kivitelezésében.
3. A tantárgy tartalma
A miliőspektrum elemeinek vizsgálata. A hőmérséklet, a fény és a nedvességtartalom
szerepe az élőlények életében és elterjedésében.
• A levegő a talaj és a víz hőmérsékletének mérése folyadékos (higanyos) és
digitális hőmérővel; a mérési eredményt befolyásoló tényezők. Maximumminimum
hőmérők működési elve, használatuk. A vizek hőmérsékleti
rétegzettsége.
• Az effektív hőösszeg fogalma, meghatározási és kísérleti bemutatása.
• A fényviszonyok vizsgálata. – A napsugárzás erősségének mérése (inszolációs
hőmérő). A napsugárzás időtartamának mérése (Campbell-Stokes-féle
napfénytartammérő). A megvilágítás erősségének mérése (luxmérő). – A vizek
megvilágítottságának (átlátszóság) mérése Secchi-koronggal. Fényérzékelő szonda

a fotoszintetikus szervezetek számára hasznosítható fényenergia mérésére. A vizek
rétegzettsége a fényviszonyok alapján.
• A levegő páratartalmának mérése. A higrométer és a higrográf működési elve és
használata. – A talaj nedvességtartalmának mérése érzékelő szondával. A talaj
víztartalmának meghatározása 105°C-on történő szárítással, tömegméréssel.
• A nedvesség hatásának igazolása rovarpetékkel végzett kikelési kisérlettel.
• A csapadék mennyiségének mérése Hellmann-féle csapadékmérővel.
• Légnyomásmérés. A barométer működési elve és használata.
• A szélirány és a szélsebesség mérése. A kanalas szélmérő működése és használata.
A talaj fizikai és kémiai tulajdonságainak szerepe az élőlények életében és elterjedésében.
• A talajszelvény feltárásának módja és eszközei. A kézi talajfúró használata.
• A talaj szemcseméret-összetételének meghatározása szitasorozattal.
• A talaj kötöttségének vizsgálata. Az Arany-féle kötöttségi szám meghatározása.
• A talaj víznyelő és vízáteresztő képességének vizsgálata.
A víz fizikai és kémiai tulajdonságainak szerepe az élőlények életében és elterjedésében.
• Vízállás, vízmélység fogalma és mérése. Az átlagmélység meghatározása. A
meder keresztmetszetének meghatározása.
• Áramlásmérés. Vízsebesség és vízhozam meghatározása.
• Mintavétel a laboratóriumi vízvizsgálatok céljára. A mintavétel módja és eszközei
(egyszeri és többszöri; szakaszos és folyamatos; kézi és automatikus mintavétel).
A minták típusai (pontminta, átlagminta).
• Helyszíni vízvizsgálatok: multiparaméteres mérőszondák használata a víz
hőmérsékletének, pH-jának, oldott oxigén tartalmának, vezetőképességének,
zavarosságának és fényviszonyainak meghatározására.
• Laboratóriumi vizsgálatok a víz CO 2 – HCO 3 – CO 3 rendszerének elemzésére. A
víz lúgosságának és keménységének meghatározása titrimetriával.
• A víz iontípusának meghatározása irodalmi adatokból. A Maucha-féle
csillagdiagramm szerkesztése.
• A hőmérséklet, a pH, a sókoncentráció és az oldott oxigén tartalom hatásának
vizsgálata szénaázalékból készített egysejtűek tenyészetében.
• A vizek szervetlen tápanyag tartalma. A nitrogén- és foszforformák. Ammónia-,
nitrit-, nitrát- és oldott ortofoszfát-tartalom meghatározása fotometriás
módszerekkel.
• A vizek szerves tápanyag tartalma. A biológiai és a kémiai oxigénigény fogalma és
meghatározása.
A zoocönológiai vizsgálatok módszerei: gyűjtőeszközök, gyűjtési módszerek,
terepfelmérések; az eredmények értékelésének módszerei.
• Rovarok gyűjtése a lombkorona- és a cserjeszintben (lepedőre, rovarernyőbe). A
gyűjtött anyag kiválogatása. Fajmeghatározás. Preparátumok készítése. Az
eredmények megadása (fajlista, egyedszám, biomassza).
• Rovargyűjtés, felvételezés a gyepszintben. Hálózással történő gyűjtés módszere.
Abszolút gyűjtési módszerek (területegység főhálózása, kvadrátmódszerek,
borítóhenger alkalmazása).

• Gyűjtések, felvételek a talajban. Villásférgek (Aschelminthes), Fonálférgek
(Nematoides), gyűrűsférgek (Annelida) és ízeltlábúak (Arthropoda) gyűjtési
módszerei, technikái. A talajban élő gerincesek gyűjtése csapdázással és kiásással.
• Gyűjtések vízben, üledékben és aljzatról.
• Mintavétel a fitoplankton meghatározására. Mintavétel mennyiségi és minőségi
meghatározás céljára. Élő és tartósított minta. Az inverz mikroszkóp működése és
használata. Ülepítőkamra alkalmazása az egyedszám meghatározásához. Fajlista,
algaszám, algabiomassza és produkció meghatározása.
• Mintavétel a zooplankton meghatározására. A planktonháló használata. Mintavétel
mennyiségi és minőségi meghatározás céljára. Élő és tartósított minta. A
fénymikroszkóp működése és használata. Számlálókamrák alkalmazása az
egyedszám meghatározásához. Fajlista, zooplanktonszám, zooplankton-biomassza
és -produkció meghatározása.
• A makroszkópos gerinctelenek gyűjtése, válogatása. Üledékmintavétel (Ekman-
Bridge-féle markoló, Hargrave-féle üledékmintavevő használata). A kéziháló
alkalmazása a bentikus makroszkópikus vízi gerinctelenek mintázásához. Bentikus
makroszkópikus gerinctelenek gyűjtése kvadrátos mintavevővel.
• Élőbevonat minták gyűjtése és feldolgozása.
• Az eredmények megadása és értékelése. Konstancia, dominancia, abundancia,
relatív gyakoriság.
A növénytársulások jellemzésének elvi és módszertani alapjai
• A társulást alkotó populációk száma (fajszám, S) és faji minősége: a társulás
fajösszetétele. Az asszociációk jellemzése: a karakterfajok.
• Növénytársulástani (cönológiai) felvétel. A minmiarál. Az egyedszám
(abundancia, A), a borítás (dominancia, D), az A-D (abundancia-dominancia)
skála. A társulásképesség (szociabilitás, S), a gyakoriság (frekvencia), az
életképesség (vitalitás).
• A növénytársulások szintetikus bélyegei. Az állandóság (konstancia) és a hűség
(fidelitas). A flóraelem- és életforma-összetétel.
• Cönológiai felvétel készítése. A valódi cönológiai felvétel eredményeinek
táblázatos feldolgozása; a társulások szintetikus bélyegeinek megállapítása és a
társulás élőhely-indikációs jelentőségének értékelése.
A populációk struktúrája és dinamikája (idő- és térszerkezet, egyedszámváltozás)
• A populációk nagyságának meghatározása a natalitás, mortalitás, immigráció és
emigráció figyelembevételével.
• A populációnövekedés alapvető egyenletei, modellek. Exponenciális növekedés –
„Malthus-paraméter” vagy „belső növekedési ráta”. Logisztikus növekedés – a
„környezet eltartóképessége”, a „kihalási küszöb”.
• A populáció egyedszámváltozását leíró matematikai modellek demonstrációja
számítógépes szimulációval (POPULUS programcsomag).
A környezetminősítés alapjai.
• Biológiai és ökológiai állapotfelmérések. Reprezentativitási és kvalifikációs index.
• Ökológiai élőhelyminősítés a vízterek példáján, rendelkezésre álló adatsorok
felhasználásával.

• Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Program és az „Általános Nemzeti Élőhelyosztályozási
Rendszer (Á-NÉR)” felhasználói szintű megismerése.
• Ivóvízminősítés rendelkezésre álló adatsorok felhasználásával.
• Felszíni vizek minősítése rendelkezésre álló adatsorok felhasználásával.
• Az EU Víz Keretirányelv előírásainak gyakorlati alkalmazása rendelkezésre álló
adatsorok felhasználásával.
4. Évközi ellenőrzés módja
A vizsgálati eredmények értékelése során készült jegyzőkönyvek osztályozása. Az
érdemjegyek átlaga a gyakorlati jegy.
5. A tárgy előírt külső szakmai gyakorlatai
Nincs.
6. A kötelező ill. ajánlott irodalom
Demeter A., Török K., Fodor L. & Batári P (2001): Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó
Rendszer 1999–2001. – Környezetvédelmi Minisztérium, Budapest.
Dévai Gy., Dévai I., Felföldy L. & Wittner I. (1992): A vízminőség fogalomrendszerének
egy átfogó koncepciója. 3. rész: Az ökológiai vízminőség jellemzésének
lehetőségei. – Acta Biol. Debrecina Oecol. Hung. 4: 49–185.
Dévai Gy., Nagy S., Wittner I., Aradi Cs., Csabai Z. & Tóth A. (1998): A vízi és a vizes
élőhelyek sajátosságai és tipológiája. Oktatási segédanyag. Kézirat – KLTE
Ökológiai Tanszéke Hidrobiológiai Részleg, Debrecen, 52 pp. + 1–6. táblázat.
Fekete G., Molnár Zs. & Horváth F. (szerk.) (1997): A magyarországi élőhelyek leírása,
határozója és a Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer. A Nemzeti Biodiverzitásmonitorozó
Rendszer II. kötet. – Magyar Természettudományi Múzeum,
Budapest.
Felföldy L. (1987): A biológiai vízminősítés. 4. kiadás. In: Vízügyi Hidrobiológia 16. –
KGI, Budapest, 258 pp.
Hoblyák J. 1978: Állatökológiai gyakorlatok. Kézirat. – Tankönyvkiadó, Budapest, 1979.
Majer J.(1994): Az ökológia alapjai. – Szaktudás Kiadó Kft., Budapest, 246 pp.
Majer J.(2004): Bevezetés az ökológiába. Natura Delectans – Dialog Campus
Tankönyvek. – Dialog Campus Kiadó, Budapest–Pécs, 254 pp.
Szentesi Á. & Török J. (1997): Állatökológia. – Kovásznai Kiadó, Budapest, 364 pp. (a
tantárgy oktatója által kijelölt részek).
Tuba Z. & Fekete G. (1986): Ökofiziológiai és ökológiai alapvetések, valamint példák a
faji-populációs és társulásszintű megközelítésre. – Botanikai Közlemények 73:
197–204.
Wilson E.O. & Bossert W.H. (1981): Bevezetés a populációbiológiába. – Gondolat
Könyvkiadó, Budapest, 233 pp.
Víz Keretirányelv - 2000/60/EK Irányelv. – Angol-magyar nyelvű, 2002. február 24-i
változat. – BMKE, Budapest.
MAGYAR SZABVÁNYOK
MSZ ISO 5667-1:1993: Vízmintavétel. Mintavételi programok tervezése
vízvizsgálatokhoz
MSZ ISO 5667-2:1993: Vízmintavétel. A mintavételi technikák előírásai

MSZ ISO 5667-4:1995: Vízminőség. Mintavétel. 4. rész: Útmutató a természetes és a
mesterséges tavakból végzett mintavételhez
MSZ ISO 5667-6:1995: Vízminőség. Mintavétel. 6. rész: Útmutató a folyókból és a
patakokból végzett mintavételhez
MSZ ISO 5667-16:2000: Vízminőség. Mintavétel. 16. rész: Útmutató a minták biológiai
vizsgálatához
MSZ ISO 5813:1992: Az oldott oxigén meghatározása vízben jodometriás módszerrel
MSZ ISO 6060:1991: A víz kémiai oxigénigényének meghatározása
MSZ ISO 7150-1:1992: Az ammónium meghatározása vízben. Manuális
spektrofotometriás módszer
MSZ 448-2:1967: Ivóvízvizsgálat. Hőmérséklet, szín, zavarosság és átlátszóság
meghatározása
MSZ 448-11:1986: Ivóvízvizsgálat.. Lúgosság meghatározása titrálással, a hidrogénkarbonátion-,
karbonátion- és a hidroxilion-tartalom kiszámítása
MSZ 448-19:1986: Ivóvízvizsgálat. A bepárlási maradék és az összes oldottanyagtartalom
meghatározása
MSZ 448-20:1990: Ivóvízvizsgálat. A permanganátos kémiai oxigénigény meghatározása
MSZ 448-21:1986: Ivóvízvizsgálat. Az összes, a karbonát- és a nemkarbonát-keménység
meghatározása
MSZ 448-23:1983: Ivóvízvizsgálat. A szabad, a kötött, az egyensúlyi és a mészre
agresszív szén-dioxid meghatározása
MSZ 448-32:1977: Ivóvízvizsgálat. Fajlagos elektromos vezetőképesség meghatározása
MSZ 450-1:1989: Ivóvíz. Minősítés fizikai és kémiai vizsgálat alapján
MSZ 450-2:1991: Ivóvíz. Minősítés mikroszkópikus biológiai vizsgálat alapján
MSZ 260-15:1967: Szennyvízvizsgálat. Az oldott oxigén meghatározása és az
oxigéntelítettségi százalék kiszámítása
MSZ 260-16:1982: Szennyvízvizsgálat. Kémiai oxigénigény meghatározása
MSZ 12749:1993: Felszíni vizek minősége, minőségi jellemzők és minősítés.
MSZ 12750-2:1971: Felszíni vizek vizsgálata. Mintavétel és mintatartósítás
MSZ 12750-4:1971: Felszíni vizek vizsgálata.. Átlátszóság és zavarosság meghatározása
MSZ 12750-17:1974: Felszíni vizek vizsgálata.. Foszformák meghatározása
MSZ 12750-20:1972: Felszíni vizek vizsgálata.. Összes és szerves nitrogén
meghatározása
MSZ 12750-22:1973: Felszíni vizek vizsgálata. Biokémiai oxigénigény meghatározása
MSZ 12739-1:1978: Felszíni vizek üledékének vizsgálata - Általános irányelvek.
MSZ 12739-2:1978: Felszíni vizek üledékének vizsgálata. Mintavétel és a minta
előkészítése
7. A tantárgy tárgyi szükségletei és ellátása
Az ökológiai gyakorlatok egy része terepen zajlik. A mintavételek és a helyszíni mérések
lebonyolításához különféle mintavételi eszközökre és helyszíni mérőműszerekre van
szükség. A laboratóriumi gyakorlatok egyik része különböző egyszerű kémiai
vizsgálatokat foglal magában. Ehhez a szükséges eszközökkel, vegyszerekkel és
műszerekkel felszerelt laboratórium szükséges. Másik részük mikroszkópos vizsgálatok
révén valósul meg, amihez a szükséges technikkal bíró mikroszkópokkal felszerelt
laboratórium szükséges. Végül több gyakorlat tartalmaz elméleti számításokat,
modellezéseket, adatsorok értékelését, ami számítógépekkel felszerelt tanteremben
hajtható végre. A modellezésekhez, az eredmények értékeléséhez megfelelő számítógépes
programokra is szükség van.