Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
mit? Hogyan szóljon ő akkora budapestiekhez<br />
? A rendező, bármilyen fiatal és<br />
védtelen, talán mégsem arra való, hogy<br />
rossz vagy éppen értékelhetetlenül jelentéktelen<br />
darabból jót csináljon. Nem igaz,<br />
hogy ilyen szövegből valamennyire is<br />
érdekes előadás hozható létre. A világ<br />
haladó és egyben legnagyobb rendezői<br />
nem tréfából nyúlnak a legnagyobb<br />
klasszikusokhoz, ha valami gyökeresen<br />
újat akarnak kifejezni. Az sem véletlen,<br />
hogy a jelentős rendezők maguk<br />
választják meg, mit fognak rendezni.<br />
Gyenge szöveggel nem lehet újat<br />
mondani. Régit sem lehet. Semmit sem<br />
lehet.<br />
Lehet-e kritikát írni?<br />
Hogyan lehet egy ilyen előadásról kritikát<br />
írni? A kritikusnak álértékeket kell<br />
álértékelnie. Ilyenkor csak az a kérdés,<br />
elégséges-e a rendező mesterségbeli felkészültsége<br />
(mely fogalomról nem lehet<br />
tudni, mit fed), vannak-e ötletei, megfelelően<br />
szellemes-e, tud-e tempót diktálni<br />
stb. Ami a művészetben perdöntő, hogy<br />
ugyanis van-e a művésznek - jelen<br />
esetben a rendezőnek - megszenvedett<br />
mondani-valója, önálló elképzelése a<br />
világról és a művészetről, hogy meg<br />
akar- e és meg tud-e rendíteni és meg tude<br />
nemesíteni engem, a nézőt, az ilyenkor<br />
egyszerűen föl se merülhet.<br />
Véleményem szerint a kritikusnak még<br />
az álértékelés is kötelessége. Bár a kritikusnak<br />
talán a közönség érdekvédelme a<br />
legfőbb feladata, hivatása az is, hogy az<br />
eleve értéktelenben is megkülönböztesse az<br />
értéktelenebbet a kevésbé értéktelentől,<br />
hátha ezzel segíthet valamit a kutyaszorítóban<br />
alkotó művésznek.<br />
Az álértékelés mérlege a következő :<br />
A rendező kellemes kísérőzenét választott.<br />
Volt néhány ügyes ötlete, főleg a darab<br />
első felében, amelyben egyébként az író is<br />
többet adott, mert a végére az író is<br />
elfáradt, látnivalóan kedvetlenül írt ennyire<br />
kommerszet - ami nem menti föl bűne alól,<br />
mert mégiscsak megírta. Jó ötlet volt<br />
például az a mozzanat, hogy az egymást<br />
nem látók közül ketten egymástól<br />
karnyújtásnyira egyszerre végeznek<br />
deréklazító tornagyakorlatot. Jó volt, hogy<br />
az egyik férfiszereplő a szerzői utasítással<br />
ellentétben fenyegetésül nem a felesége<br />
kezét ütögette, hanem a saját magáét,<br />
immár a lelki terror eszközeként. Nagyon<br />
ritmikus és nagyon kedves volt egy<br />
zeneszóra komponált asztalterítés. Jó volt a<br />
kergetőzés a darab második felében, már<br />
csak azért is, mert sok blőd<br />
Alan Ayckbourn: Keresztül-kasul (Vígszínház). Bánki Zsuzsa (Fiona Foster),<br />
Balázs Péter (William Featherstone) és Szegedi Erika (Mary Featherstone) (Iklády László felvételei)<br />
szöveget meg lehetett vele takarítani. A<br />
saját poénok közül hatásos volt, hogy a<br />
szükségét elintézni vágyó vendéget a<br />
házigazda lassú számolással a szövegben<br />
előírtnál is tovább tartóztatta. (Elnézést<br />
kérek, de a dicséret sem mozoghat a<br />
darabnál magasabb szinten.) Most jönnek a<br />
negatívumok. A szerző a jelek szerint írás<br />
közben mégsem látta maga előtt igazán a<br />
szituációt, ezen a rendezőnek kellett volna<br />
segítenie. Például azzal, hogy az amúgy is<br />
egymásra kopírozott lakásokba kettő<br />
helyett egyetlen bejárati aj-tót állít. Vagy<br />
azzal, hogy a két lakásban egyidőben folyó<br />
vacsorát úgy oldja meg, hogy a közös<br />
vendégek nem kényszerülnek minduntalan<br />
a derékszögű elfordulásra, amitől az<br />
előadás állandóan elbotlik. Mindamellett<br />
az egyetlen igazi hanyagság csak az volt,<br />
hogy a dúshajú Bárdi Györgyöt időnként<br />
tojásfejnek titulálják, mely kifejezés az<br />
angolban nem a főnök szinonimája, hanem<br />
a kopasz értelmiségié. A szereposztás után<br />
más titulust kellett volna találni.<br />
A színészi játék a darabhoz mérten elképesztően<br />
korrekt. Bánki Zsuzsa, Bárdi<br />
György és Balázs Péter nagyon jó, Béres<br />
Ilona, Szegedi Erika és Ernyey Béla jó.<br />
Igen nagy művészi tisztességre és<br />
lelkiismeretre vall, hogy a rendező<br />
utasításait pontosan végrehajtják. Ez Ernyey<br />
alakításán mérhető a legjobban, ő<br />
olyan hangsúlyokkal, gesztusokkal, sőt<br />
járásmóddal játszik, ahogyan Kern alakítaná<br />
ugyanazt a szerepet. Fábri Zoltán az<br />
írói utasításnál szellemesebben tervezte<br />
meg a két egymásba ható szobát. Korrektek<br />
Hruby Mária jelmezei is.<br />
Rendezni?<br />
Miért vállalta el a rendező ezt a darabot?<br />
Mert vagy ezt rendezi, vagy nem rendez<br />
semmit. Ha visszautasítja, nem kap mást,<br />
talán nagyon sokáig nem kap semmit.<br />
Vagy alkalmazkodik, vagy lemond arról,<br />
hogy rendezőként próbálja megvalósítani<br />
elképzeléseit. Természetesen az alkalmazkodást<br />
választja, azzal áltatva magát,<br />
hogy talán mégis csinálhat valami kevés<br />
jót. Persze ez is lemondás a művészetről,<br />
de ez a tény csak utólag derül ki, és a fiatal<br />
rendező legalább tovább hiheti, hogy<br />
valamivel mégiscsak megpróbálkozott.<br />
Nem lehet azt javasolni, hogy alakítson<br />
saját társulatot, vonuljon a pusztába<br />
néhány lelkes társsal, hogy közönség<br />
nélkül és évek nélkülözései után valami<br />
nagy művel álljon elő. A pusztába ugyan<br />
elengedik, de nem engedik vissza.<br />
Közönség és társak nélkül pedig
Change language