A 2012/2. sz. hírlevél letöltése PDF formátumban - Bartók Béla ...

GYŐR-MOSON-SOPRON MEGYEI KULTURÁLIS 

Hírlevél 

VIII. évfolyam 5. szám Bartók Béla Megyei Művelődési Központ Nonprofit Kft. 2012/2. 

Tartalom 

I. Visszapillantó 

· „Túl az Óperenciás-tengeren” mesenap 

1. Együtt mesélni el a szépet, a jót 

2. IV. „Túl az Óperenciás-tengeren” kiállítás 

· Országos és Térségi Népzenei Minősítő Győrött 

· Körkép - Kisfaludy Napok 2012. 

· XV. Kormos István Regionális Vers-és Prózamondó Verseny Mecséren 

· A XXXV. Radnóti Miklós Verseny 

Kányádi Sándor 

Télifák 

Elhullatta leveleit 

kertek, erd ő 

k minden fája, 

Szélnek, télnek vad szigorát 

egyedül a feny 

ő 

állja. 

Egyedül a feny ő 

erd 

ő 

nem hódol meg hónak, fagynak: 

zöldell akkor is, ha a nap 

sugarai meghervadnak. 

Fölfogja a hulló havat, 

a szeleket megakasztja. 

Sátra alatt menedéket 

lel az erd 

ő 

minden vadja. 

Hunyorgó nap, pislogó ég 

gyújt az ágakon gyertyákat. 

Szarvas, farkas s a szelíd oz 

mind egy-egy szép téli fát kap.

Hírlevél 2012/2 

VISSZAPILLANTÓ 

IV. „TÚL AZ ÓPERENCIÁS–TENGEREN” 

MESENAP 

„Magyar népmesét kell a gyermekek kezébe adni, 

mert az a magyar nép lelkét, örömét, bánatát, 

mindennapjait tárja a gyermekek elé.” – Benedek 

Elek 

A Bartók Béla Megyei Művelődési Központ 

Nonprofit Kft. negyedik alkalommal hirdette és 

szervezte meg Győr-Moson-Sopron megye mesemondóinak 

a „Túl az Óperenciás-tengeren” című 

mesenapot. A rendezvénysorozattal Móra Ferenc 

és Benedek Elek népmesekutatók emlékének 

tisztelegtünk. 

A megyei mesemondó versenyre közel száz 

nevezés érkezett. A megyei döntőt (2012. 

szeptember 18-21.között) kistérségi fordulók 

előzték meg, melynek helyszínei Beled, Kimle, 

Sopronhorpács és Töltéstava voltak. 

Mindegyik településen örömmel fogadták kezdeményezésünket, 

lelkesen készültek és várták 

mesemondóinkat. Ez úton is köszönjük az intézmények 

vezetőinek – Varga Hajnalka, Ferenczi 

Róbert – és a kollégáknak – Pallag Jánosné, 

Zokob Tamásné - segítő támogatását, vendégszeretetét, 

s egyben köszönjük a felkészítő tanárok 

áldozatos munkáját, szülők, nagyszülők érdeklődését 

rendezvényünk iránt. 

A megyei döntőbe (2012. szeptember 28.) a zsűri 

26 mesemondót juttatott tovább. A versenyzők 

között alsó és felső tagozatos diákok szerepeltek, 

a felnőtt kategóriát 1 fő képviselte. 

A mesemondó versenyen mesemondóink számos 

új történettel ajándékozták meg a közönséget. Az 

élő mese varázserejét tapasztalhattuk meg a 

mese szárnyán a mese képzelet birodalmában. 

Miközben a mesemondók kipirult arccal meséltek, 

s bejárták Meseország tájait, mi felnőttek együtt 

izgultunk, szorítottunk a bajba került hősnek, s 

közben egy kicsit újra átélhettük gyermekkorunkat. 

2

Hírlevél 2011/4 2012/2 

A szakmai zsűri döntése alapján az alábbi eredmények születtek: 

ALSÓ TAGOZAT: 

I. helyezett: 

• Eőry Eszter - Mikrotérségi ÁMK Általános Iskola - Beled 

Felkészítő: Balogh Zsuzsanna 

• Farkas Ádám - Általános Iskola - Sopronhorpács 

Felkészítő: Joó Zsuzsanna 

• Velner Hanna – Mikrotérségi ÁMK Általános Iskola - Beled 

I 

I. helyezett: 

• Németh Csanád György – Dunaszegi Körzeti Általános Iskola 

Dunaszeg 

Felkészítő: Tamásné Ördög Szilvia 

III. helyezett: 

• Léb Gergő –Petőfi Sándor ÁMK – Győr-Ménfőcsanak 

Felkészítő: Lébné Horváth Zsuzsanna 

• Németh Liliána – Általános Iskola - Zsira 

Felkészítő: Orbán György 

FELSŐ TAGOZAT: 

I. helyezett: 

• Kéri Kamilla – Audi Hungária Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium 

Győr 

Felkészítő: Horváth Helga 

• Léb Eszter – Petőfi Sándor ÁMK – Győr-Ménfőcsanak 

Felkészítő: Lébné Horváth Zsuzsanna 

• Mátyus Boglárka Gabriella – Kimle-Ásványráró Közoktatási Intézménye 

Ásványráró 

Felkészítő: Banyár Károlyné 

II. helyezett: 

• Beke Sára Lilla - Kimle-Ásványráró Közoktatási Intézménye 

Ásványráró 

Felkészítő: Banyár Károlyné, Bekéné Gyurics Tímea 

• Nemes Boglárka - II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola 

Győrújbarát 

Felkészítő: Horváthné V. Balázs Gyöngyvér 

3



• Gosztom Dalma - Általános Iskola 

Sopronhorpács 

Felkészítő: Sodicsné Horváth Gyöngyi 

Felnőtt kategória: 

I. helyezett: 

• Orbán György - Zsira 

Mesenapi rendezvény-sorozatunk felnőtt kategóriáját 

Orbán György zsirai tanító képviselte, akinek 

gondolatait ez úton tesszük közzé olvasóink 

számára. 

EGYÜTT MESÉLNI EL A SZÉPET, A JÓT 

,,Pedagógusként kénytelen 

vagyok érzékelni, de irodalomszerető 

emberként önkéntelenül 

is elgondolkodom 

sokszor, mennyire 

mostohagyermeke kis ha- 

zánknak az irodalom, a 

vers- és prózamondás, az 

ebbe az irányba való hajlandóság. 

Pedig, ha körültekintünk, 

összességében 

gazdag választék kínálkozik ezen a téren. Se szeri, 

se száma a különböző versenyeknek, az irodalom 

internetes megjelenésének. Csak valahogy mégis 

eltörpül a megaprogramok sikerhajhászó szentimentalizmusában. 

Mit tehetek én, mint falusi tanító ebben a faktormámorban 

fürdő vaklármában? Azt hiszem, nem 

sokat, ugyanakkor sokat is. Magvakat hinthetek el a 

különböző gyermek-talajokba, s reménykedhetek, 

hogy valamennyi ezekből kicsírázik, netán szárba 

szökken, ne adjisten elterebélyesedik. 

Egyik magvetésem meghozta eredményét, amikor 

egy 3. osztályos tanítványomat rávettem – mivel 

tehetségesnek tartottam – egy mesemondó 

versenyen való indulásra. Ez a „rábeszélés” igazából 

úgy történt, hogy „ha te indulsz, én is indulok” . 

Ugyanis olyan mesemondó versenyről szereztem 

tudomást, amelyen felnőttek is részt vehettek. 

4


A győri Bartók Béla Megyei Művelődési Központ 

hirdette meg idén negyedszer a „Túl az Óperenciástengeren” 

című mesenapot. Rögtön tanítványomra 

– hadd nevezzem már meg: Németh Liliánára – 

gondoltam. Ő már első osztályban szépen olvasott, 

s a későbbiekben is túlszárnyalta osztálytársait 

olvasástechnikában, de amikor első áldozóként a 

zsirai templomban hallottam tőle a szentlecke 

felolvasását, szinte elolvadtam örömömben. 

Egyébként kipróbáltam őt, hogyan tud felolvasni 

idegen szöveget. Csak annyit mondhatok: ha felsős 

lesz, szeretném felkészíteni a Kazinczy-versenyre. 

Mondanom sem kell, a Sopronhorpácson megrendezett 

elődöntőn jól szer epeltünk: mindketten 

bejutottunk a döntőbe. Milyen büszke voltam rá! 

Egész nyáron készültünk, sokszor elmentem hozzá, 

hogy meghallgassam, tanácsaimmal ellássam, 

s munkám gyümölcse beérett. Köszönhető 

persze az ő fogékonyságának is. A magam sikerének 

csak azért örültem, hogy vele mehettem 

Győrbe. Kedves olvasóim találgathatnak, vajon ő 

mit érzett? 

Magamról annyit: sok versenyen vettem már részt, 

azonban főleg verseket szerettem mondani. Úgyhogy 

most a prózamondás egy kissé új volt 

számomra, egyébként lassabban is megy a fejembe. 

De megtaláltam Móra Ferenc írását a péceli 

szúnyogokról, és igaz, hogy egész nyáron kellett 

tanulnom, de első olvasatra megfogott magának 

ez a kedves kis szöveg. 

Már a sopronhorpácsi területi válogatón elszomorodtam 

kicsit, bár volt egy megérzésem: a felnőtt 

kategóriában egyedül mérettettem meg. Persze 

így is élvezet volt a kicsikkel és a kicsit nagyobbakkal 

egy dobogóra állni. A szervezésben segítő 

igazgatónő megjegyezte: minden héten el kellene 

mennem hozzájuk egy mesét mondani. Jól esett. 

Milyen jó lenne egy helyi rádió- vagy tévécsatorna, 

ahol elmondhatnék másod- vagy harmad-, esetleg 

többedmagammal egy-egy irodalmi alkotást a 

környéken lakó embereknek! 

Amikor Győrben megjelentem tanítványommal – 

ahova a kislányt és engem elkísértek, illetve 

elvittek szülei, nagyszülei, nagynénje, testvére, az 

egész családja –, újra csak azt kellett tapasztalnom, 

hogy kategóriámban magamra maradtam. Itt 

már az izgalom is több volt bennem, nem is 

sikeredett mesemondásom úgy, ahogy szerettem 

volna, mindenesetre a zsűri „győztesnek” hozott 

ki. Ami viszont a legnagyobb örömet okozta, hogy 

tanítványom 3. helyezést ért el. Tehát munkám 

gyümölcse nemhogy beérett, ott aranylik szívem 

dobogóján. Tudását tovább kell csiszolnom, 

fellobbant érdeklődését tovább ápolnom, 

kísérnem egy olyan úton, amely végeredményben 

a szépséghez, az eltörölhetetlen jóhoz vezet. 

Amikor átvettem Bodó Veronikától, a zsűri elnökétől 

az elismerést, néhány keresetlen szóval 

odafordultam a jelen lévő felnőttekhez, felkészítő 

pedagógusokhoz 

vagy szülőkhöz: arra buzdítottam 

őket, ha már úgyis foglalkoznak a gyermekekkel, 

a nekik szánt szép irodalmi szövegekkel, 

próbálják ki a dobogót maguk is. Micsoda katarzis, 

amikor szinte „tömegessé” válik, amit én tettem! 

Már most készülök lélekben és fizikailag is a jövőre, 

hogy találkozzunk jövőre is. Remélem, lesznek 

kisebb-nagyobb társaim az úton, akikkel 

együtt mesélhetünk az emberi szépségről, az emberi 

jóságról, az emberi tisztaságról.” 

Orbán György 

tanító 

s 

5


IV. „TÚL AZ ÓPERENCIÁS–TENGEREN” 

KIÁLLÍTÁS 

A Bartók Béla Megyei Művelődési Központ 

2012-ben negyedik alkalommal hirdette 

meg a „Túl az Óperenciás-tengeren” című 

mesemondó versenyt és meseillusztrációkészítő 

kiállítást. A magyar népmese 

napjához (szeptember 30.) kapcsolódva 

egész napos rendezvényünkkel emlékeztünk 

meg Móra Ferenc és Benedek 

Elek népmesegyűjtőkről. Rendezvényünk 

célja a tehetséges gyerekek szórakoztatóléleknemesítő 

produkcióinak segítségével 

újra feltámasztani az érdeklődést a magyar 

mesekincs gazdagsága iránt. 

A megye egész területéről érkeztek az 

alkotások, amelyen megelevenedtek Móra 

Ferenc és Benedek Elek által írt, gyűjtött 

székely és magyar mesék változatos 

világa. Az alkotások tükrözték a népmesék 

gondolatvilágát, jellegzetes meseszereplőket, 

hagyományos népi környezetet. A 

kompozíciók középpontjában a mesék 

főszereplőit helyezték, de különös gonddal 

elevenítették meg a magyar népi kultúra 

motívumkincseit. Az illusztrációkon a 

pályázók kifejezőkészsége, egyéni látásmódja, 

sajátos képi világa tükröződött. A 

sokféle változatos technikát és anyagot 

bátran használták. Örömünkre szolgált, 

hogy az óvodások és a 7–8. osztályos 

korosztály is bemutatkoztak. Színvonalas 

alkotások kerültek a zsűri elé! 

A legnépesebb és a legkreatívabb a 3–4. 

és az 1–2. osztályos korcsoport volt. 

Összesen mintegy kétszázharminc rajz 

érkezett a pályázati felhívásra. 

A beérkezett rajzokat Lázárné Verebes 

Ilona rajz és vizuális kultúra megyei 

szaktanácsadó és Borbély Károly festőművész, 

főiskolai docens értékelte. Minden 

pályázaton résztvevő gyermek emléklapban 

részesült. A legügyesebb rajzokat 

készítő huszonöt gyermek könyvjutalmat 

vehetett át a kiállítás megnyitón. 

Köszönjük az óvodák, iskolák felkészítő 

pedagógusaiknak az együttműködésüket. 

A gyermekeknek sok szép meseolvasást 

kívánunk a hideg téli hónapok alatt. 

6


Óvoda 

1. helyezett: Bácsi Marinetta – Vadvirág Tagóvoda, Győrújfalu 

2. helyezett: Csótó Csenge - Vadvirág Tagóvoda Győrújfalu 

3. helyezett: LakatosAnnaAnett - Vadvirág Tagóvoda Győrújfalu 

Dicséret: Farkas Barbara – Sopronhorpácsi Napközi otthonos Óvoda 

Dicséret: Bertha Márton - Sopronhorpácsi Napközi otthonos Óvoda 

1-2. osztály 

3-4. osztály 

1. helyezett: Reszkető Eszter – Péterfy S. Evangélikus Oktatási Központ, Győr 

2. helyezett: Tóth Emília – Lébényi Általános Iskola ésAMI 

3. helyezett: Edelényi Kozima – Petőfi Sándor ÁMK, Győr-Ménfőcsanak 

Dicséret: Szalay Szabolcs– Általános Iskola, Zsira 

Dicséret: Farkas Dorka - Petőfi Sándor ÁMK, Győr-Ménfőcsanak 

1. helyezett: Tibold Csenge –II. Rákóczi Ferenc ÁMK, Győrújbarát 

2. helyezett: Kosztola Eszter – Péterfy S. Evangélikus Oktatási Központ, Győr 

3. helyezett: Bereczky Natália – Lébényi Általános Iskola ésAMI 

Dicséret: BerzlánovichAdélAnna – Általános Iskola, Zsira 

Dicséret: Karácsony KatrinAnna - Általános Iskola, Győrújfalu 


1. helyezett: Gosztom Evelin – Általános Iskola, Sopronhorpács 

2. helyezett: Cseresznyés Emese – Petőfi Sándor ÁMK, Győr-Ménfőcsanak 

3. helyezett: Horváth Kata – Általános Iskola, Sokorópátka 

Dicséret: Csapó Maja - Péterfy S. Evangélikus Oktatási Központ, Győr 

Dicséret: Dimitriu Katerína - Petőfi Sándor ÁMK, Győr-Ménfőcsanak 


1. helyezett: SzabóAlexandra – Petőfi Sándor ÁMK, Győr-Ménfőcsanak 

2. helyezett: NémethAlexandra – Péterfy S. Evangélikus Oktatási Központ, Győr 

3. helyezett: Szabó Veronika – Petőfi Sándor ÁMK, Győr-Ménfőcsanak 

Dicséret: Edelényi Flóra - Petőfi Sándor ÁMK, Győr-Ménfőcsanak 

Dicséret: Csitkovics Lili – Általános Iskola, Sopronhorpács 

7


8


ORSZÁGOS ÉS TÉRSÉGI NÉPZENEI MINŐSÍTŐ GYŐRÖTT 

„ A XVI. Országos és Térségi 

Népzenei Minősítő, valamint 

Országos Népzenei Gála színhelye 

volt 2012. október 20-án 

Győrött a Bartók Béla Megyei 

Művelődési Központ Nonprofit 

Kft. színpada. 

Támogatói voltak: a Győr- 

Moson-Sopron Megyei Intézményfenntartó 

Központ és a 

Magyar Kórusok és Zenekarok 

Szövetsége (KÓTA). 

A zsűri tagjai voltak: Dr. Barsi 

Ernő néprajzkutató, nyugalmazott 

főiskolai tanár, Dr. Alföldy- 

Boruss István a Magyar Rádió 

Zenei Együtteseinek igazgatója, 

Birinyi József a KÓTA társelnöke, 

népzenekutató. Az egész napos 

rendezvény szervezője 

Farkas Mária volt. 

A résztvevők mindhárom csoportját 

Dr. Barsi Ernő köszöntötte. 

Köszöntőjében utalt arra 

is, hogy azon a színpadon, melyen 

most a szólisták és együttesek 

fellépnek, egykor Bartók 

Béla tartotta utolsó magyarországi 

zongoraestjét. Sőt első 

népdalgyűjtő útja 1905-ben 

ugyancsak ezen a tájon, a Csorna 

közelében fekvő Jobaházán 

és környékén volt. Akkoriban 

azzal igyekezett éneklésre bírni 

adatközlőit, hogy a fiataloknak 

már nem kellenek azok a dalok, 

melyeket az ő korosztályuk még 

énekelt, s azért kell azokat 

lejegyezni, hogy el ne vesszenek. 

Akkor még álmában sem 

gondolta, hogy jó száz év múlva 

még olyanok is fogják énekelni 

ezeket a dalokat, akik akkor még 

meg sem születtek. 

A Térségi Népzenei Minősítőn 6 

énekes szólista és ugyancsak 6 

énekes-hangszeres népzenei 

együttes lépett fel, vállalva a 

megmérettetést. Lelkes, szívből 

jövő éneklésüket öröm volt hallani. 

Műsoruk is nagyon változatos 

volt. Nemcsak a helyi folklórból, 

hanem az ország távolabbi 

vidékeinek, sőt határainkon túli 

magyarok lakta tájak népdalkincséből 

egyaránt hallhattunk 

népdalokat. Önkéntelenül is Kodály 

Zoltán szavaira kellett gondolnunk: 

„A magyarság egy és 

ugyanaz Somogytól Szatmárig 

és Csíktól Nyitráig”. Még a történelmi 

országhatáron kívül eső 

Moldva magyarságának dalaiból 

is szép számmal hallottunk. 

Az is örvendetes volt, hogy az 

együttesek és szólisták között 

fiatalok is szép számmal voltak 

képviselve. Bizonyságául annak, 

hogy a magyar népdal napjaink 

elhallgattatni akaró intézkedései 

ellenére mégis él és 

9 

nem a múlté, hanem a jövőé. 

Ebben természetesen részük 

van azoknak a felkészítő pedagógusoknak, 

karvezetőknek, 

akiknek szívügyük a népdal és 

nem törődve a nehézségekkel, a 

drasztikusan lefaragott énekórákkal, 

időt és fáradtságot nem 

kímélve tanítják a népdalt iskolás 

korosztálytól a nyugdíjasokig. 

Méghozzá milyen jól! A 

minősítő eredményei ezt ékesen 

bizonyítják. A „megfelelt” fokozatot 

nem is kapta senki, csak a 

„dicséretest” és a „kiválót”. Hadd 

tegyük közzé nevüket, helységük 

és felkészítőik nevét. 

Dicséretes fokozatot ért el: 

Bernáth Zoltán Tamásné 

Énekes szólista 

Bakonyszentlászló 

Borostyán Nyugdíjas Dalkör 

Vámosszabadi 

Vezető: Molnár Gabriella 

Fertőszentmiklósi Rozmaring 

Hagyományőrző Nyugdíjas 

Együttes 

Fertőszentmiklós 

Vezető: Horváth Krisztina 

Fehér Akác Énekkar és 

Citerazenekar 

Csikvánd 


Levéli Huszárkórus 

Levél 

Vezető: Radák Tamás 

Őszirózsa Nyugdíjas Kórus 

Nagybajcs 

Vezető: Hollósiné Kiss Ildikó


Tarcsai Veronika 


Szil 

Felkészítő: Kövecs Hajnalka 

Tóth Marianna 


Tápszentmiklós 

Felkészítő: Kuruczné Borbély 

Márta 

Kiváló fokozatot ért el: 

Ábrahám Rita 


Nyúl 

Felkészítő: Farkas Katalin 

Borbás Réka 


Jászapáti 

Gombás Veronika 


Rábacsécsény 

Felkészítő: Horváth Krisztina 

Levéli Népdalkör 

Levél 

Vezető: Radák Tamás 

Az Országos Népzenei Minősítő 

kategóriában főként együttesek 

vettek részt. Mindössze 1 énekes 

és 1 hangszeres (citera) szólista 

szerepelt. Az együttesek 

sorában 2 citera együttes és 7 

énekes együttes lépett fel. 

Előadásuk komoly felkészültségről 

tanúskodott. Sugárzott 

belőlük a népdal szeretete. Mély 

hatást gyakoroltak a közönségre. 

Előadásuk színvonaláról minősítésük 

is beszél. A csupán 1 

bronz és 1 ezüst mellett 7 arany 

és 2 aranypáva-díjat ítélt oda a 

zsűri. 

Bronz fokozatot ért el: 

Kocsis György 

Hangszeres szólista – citera 

Vác 

Felkészítő: Szalay Miklós 

Ezüst fokozatot ért el: 

Hajnalcsillag Dalkör 

Tét 

Vezető: Hajnal Nikolett 

Arany fokozatot ért el: 

Búzavirág Népdalkör 



Vezető: Ábel-Kurucz Anikó 

Dr. Kurucz Attila 

Csobánc Népdalkör 

Tapolca 

Vezető: Szokoliné Kocs Ida 

Dunaszegi Népdalkör 


Vezető: Bakosné Polgár Ildikó 

Herkovics Attila 


Tét 

Felkészítő: Hajnal Nikolett 

Málinkó Citeraegyüttes 


Vezető: Kuruczné Borbély 

Márta 

Sopronkövesdi Kövirózsa 

Kulturális Egyesület 

Népdalköre 

Sopronkövesd 


Tiszta Forrás Népdalkör 

Csömör 

Vezető: Köles Éva 

Aranypáva-díjat ért el: 

Margaréta Dalkör és 

Citerazenekar Egyesület 

Rábaszentmihály 

Vezető: Csiginé Kovács Judit 

Szili Linkószer Citerazenekar 

Egyesület 

Szil 

Vezető: Kajos László 

Az egésznapos minősítő „koronája” 

az Aranypáva Nagydíjas 

verseny volt. Ebben a kategóriában 

fellépő mindhárom együttes 

Aranypáva Nagydíjat ért el. 

Csodálatosan muzsikáltak, énekeltek.Adunaszegi 

Rezeda Népzenei 

Együttes még azzal is ámulatba 

ejtette a közönséget, hogy 

évek munkája eredményeként 

rendkívül nagyszámú éneklő és 

népi hangszereken játszó fiatalból 

állott. 

Aranypáva Nagydíjasok 

a következők voltak: 

Galagonya Népdalkórus 


Vezető: Kuruczné Borbély 

Márta 

Kék Duna Dalkör 


Vezető: Kozma László 

Rezeda Népzenei Együttes 


Vezető: Kozma László 

Az Aranypáva Nagydíjasokról 

csak azt tudom mondani, amit 

annak idején Kodály Zoltán 

mondott a „régi székely dalok” 

védelmében: 

„ El akarnám vinni mindenhova, 

ahol „négy-öt magyar összehajol”, 

hogy ne azt kérdezzék: 

„miért is?”, hanem azt mondják: 

ezért is meg azért is, meg mindenért: 

élni érdemes és kell… 

És el akarnám vinni a világon 

mindenüvé, ahol csak értenek a 

nyelvén, hogy ezen keresztül is 

jobban tudják meg, amit oly 

rosszul tudnak: hogy mi a magyarság”. 

Dr. Barsi Ernő 

néprajzkutató, 

nyugalmazott főiskolai tanár 

10


11


Kisfaludy Napok 2012. 

2012. október 25-27. közötti időszakban 49. 

alkalommal került megrendezésre a Kisfaludy 

Napok Megyei Középiskolai Művészeti Fesztivál. 

Győr-Moson-Sopron megye 30 középiskolájából 

494 tanuló vett részt ezen a rangos rendezvényen. 

Ez úton is köszönjük a felkészítő tanároknak, 

rendezőknek, tanulóknak, szakmai zsűri tagjainak 

áldozatos munkáját. 

Gálaműsorunkon elhangzott néhány gondolatot, 

értékelést, verset szeretnénk megosztani 

Önökkel, amelyek ízelítőt adnak a háromnapos 

fesztiválról. 

Elsőként Stybaniewicz Márk arany oklevelet 

kapott versmondó tolmácsolásában hallhatták 

Varró Dániel: Üzenet az olvasóknak című versét a 

résztvevők. 

VARRÓ DÁNIEL: 

ÜZENET AZ OLVASÓKNAK 

Mivel az olvasásnak volt most az évada, – jusson az eszetekbe Závada, – 

Esterházy Péter és Tandori Dezső, – meg a többi potyaleső, – de 

mindannyiunknak sok örömet szerző – kortárs magyar szerző. – Hiszen írók 

nélkül az olvasás bajos – (eszembe jut még Parti Nagy Lajos), – ha ők nem 

volnának, az olvasók, komálnák, nem komálnák, – kénytelenek volnának 

olvasni a Románát, – meg a többi rissz-rossz szerelmes füzetet, – ebből az 

apropóból szól most az üzenet. 

De mielőtt még kivenném a szót a számból, – fölteszem a kérdést a jámbor – 

olvasónak esdvén – itt a költészet és a próza közti mezsgyén, – ami ugyebár a 

rímes próza, más néven makáma – (mintha az ember aranyat kakálna, – és 

ami másfelől, mint közismert, nem könnyű dolog, – hiszen olyan, mint repülni 

gyalog), – szóval fölmerül a kérdés, – hogy az olvasó olvas-e és mikor és 

hogyan és mért, és – ha ugyan olvas, akkor is mit, – Garaczi Lacit vagy Eörsi 

Pistit, – és honnan tudja, hogy mit érdemes – olvasni a nyájas, szíves, érdemes – olvasó? – Mit 

olvasson, ha ő egy kistesó, – ha vénül, – ha szerelmes és a rét gyepén ül, – vagy ha kamaszodik, és 

tucatszám nőne ki – az arcán őneki – a sok mitesszer meg a csúf kis pattanások? – Ebben a kérdésben 

adnék szaktanácsot. 

Üzenem hát, hogy ki-ki olvasson illőt az alkatához, – ha egyszer úgy határoz, – hogy könyvet kíván a 

kezébe venni. – Röviden ennyi. 

Magyarul: akinek a szíve kőkemény, – annak nem való a költemény, – aki durván harsog, és bömbölve 

herseg, – az ne olvasson verset, – olvasson inkább prózát, – ha meg akarja őrizni a komoly ember pózát, 

– sorakozzanak a polcán a vaskos regények – szegénynek, – amíg a szem ellát, – vagy olvasson 

novellát. 

Ezen belül, aki nem ragad bele a sárba itt alant, – akinél jelentkezik a kaland, – mint hiány, – aki a lelke 

mélyén indián, – és aki szerint az anyjukat – azoknak, akiknek fáj a vadnyugat, – az jobban teszi, ha 

Coopert és Karl Mayt – meg más hasonló regényeket fal majd. – Aki Prousttól – prüszköl, – és irtózik 

Joyce-tól, – annak gondolom, jobban fekszik Tolsztoj, – viszont akinek az olvasás csak afféle ebéd utáni 

ejtőzés, – az olvasson Rejtőt, és – ha még nem olvasta a Svejket – (ami elég sokat sejtet), – akkor 

ajánlom neki Hasekot, – ne sokat – habozzon, – lapozzon – bele, – de ha elégedetlen vele, – és ha nem 

jön be neki Wodehouse, – mert amilyet ő ír, olyat tud száz, – leküzdeni a lélek undorát – olvasson egy kis 

Kunderát. 

De ne olvassatok ti prózát, – mimózák! – És ne olvassatok prózát, ti kábák, – akiknek a lábát – az élet – 

kemény bakancsa nyomja, mert szűk a méret, – és fölsértik apró kavicsok; – olvassatok ti Babitsot! 

Hiszen azok az ászok, akik a lírát – írják, – és akinek alkotóterülete a próza, – az a tehetségét 

nyilvánvalóan elaprózza, – szóval sok-sok verseskönyvet vegyetek, – húzzák le a súlyos verseskötetek 

– a kabátzsebeket, retikülöket, tasókat, – ezt üzenem a nyájas olvasóknak. 

12


A szavalatot követően Kissné Heller Ilona által megfogalmazott gondolatokat 

osztotta meg a hallgatósággal Horváth Ildikó narrátor. 

,,Az életet csak kétféleképpen élheti le az ember. Vagy abban hisz, hogy 

semmi sem varázslat, vagy abban, hogy a világon minden varázslat.” Ez a 

gondolat Albert Einsteintől származik, akit a „század emberének 

választottak”, aki a 20. század legnagyobb lángelméjeként, Nobel-díjas 

fizikusként is, mindvégig megőrizte gyermeki naivitását. Azt hirdette, hogy a 

képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás. Hiszen amíg a tudás véges, a 

képzelet felöleli az egész világegyetemet. 

Miért is lehet kapcsolni a Kisfaludy Napok fesztivál díjkiosztó ünnepségének 

hangulatához ezt a gondolatot? Mert azt gondolom, hogy a színpadon is 

egyfajta varázslat megy végbe. Miközben valóságos a vers, a zene, a tánc, s 

valamennyi műfaj, amely itt a színpadon az elmúlt napokban megjelent, 

hihetetlen gazdag képzelet és varázslat kellett ahhoz, hogy érték 

teremtődjön mindannyiunk örömére. De nagyon erős képzelet és egyfajta varázslat kellett ahhoz is, 

hogy a majdnem fél évszázados művészeti fesztivál – megkésve bár -, de valósággá váljon. A képzelet 

teremtő ereje volt a varázslat, amely a megfogyatkozott támogatások ellenére is, a 49. alkalommal is 

életben tartotta ezt a nagyon is valóságos és szép hagyományt. Köszönet érte mindazon 

szakembereknek, akik a sok bizonytalanság ellenére, fel tudták vállalni ezt a feladatot. Fontos, hogy 

merjünk hinni önmagunkban, a művészet és a képzelet teremtő erejében, hiszen vannak alkalmak, 

amikor szükségünk van rá ahhoz, hogy meg tudjuk őrizni mindazon értékeinket, amelyekkel 

rendelkezünk, s amelyeket szeretnénk tovább adni az utánunk érkezőknek. Úgy tűnik, hogy a Kisfaludy 

Napok megyei művészeti fesztivál is ilyen. ” 

Kissné Heller Ilona 

kulturális referens 

Győr-Moson-Sopron Megyei Intézményfenntartó Központ 

A köszöntőt követően a résztvevők a szakmai zsűri értékeléséből hallhattak néhány gondolatot, 

amelyeket itt megosztunk Hírlevelünk olvasóival: 

KÉPZŐMŰVÉSZET 

„A téma: „AZ IDŐ”. Így, nagy betűsen. Hiszen az ember 

élete a végtelennek tetsző IDŐ-ben csupa végesség. 

Nem csoda hát, ha egész életünk a múlandósággal 

folytatott szüntelen küzdelem különféle változatainak 

színes harcmezején telik. 

Aki alkot, nyomot hagy maga után. A szellemi jelenlét 

legnemesebb nyomait: műveket. Minden mű egy-egy 

győzelem a múlandóság fölött és legszebb terepe a lélek 

megnyilatkozásának – ahol a gondolat, az érzés 

beleköltözik az anyagba. 

A Kisfaludy Napok e szép hagyománya a legrangosabb 

fóruma a tehetségek bemutatkozásának és megmérettetésének. 

A képzőművészet az a világ, ahol a siker és a 

kudarc egyaránt tanulságos – és ha néhol fájdalmasan is – de építi, erősíti művelőjét. Művészgenerációk 

nőttek ki ennek a megmérettetésnek is köszönhetően. 

Most, 2012-ben annak örvendezhetünk, hogy ismét sok tehetséges fiatal hozta el alkotásait. A műfaji 

kínálat gazdagodott a számítógép adta lehetőségekkel, amit sikeresen és igényesen, avatott szemmel 

alkalmaztak. Ez évben a legerősebb ág a grafika volt. A pályázók e műfajban jelentkeztek a legszínvonalasabb 

alkotásokkal. A festészet és különösen a plasztika kevésbé képviseltette magát, ám a 

kiállított képek arról tanúskodnak, hogy lelkes, szorgos műhelymunka folyik, s ez a további fejlődés 

záloga. 

13


Reméljük, hogy ez a szép hagyomány tovább élhet és a Bartók Béla Megyei Művelődési Központ a 

jövőben is biztosíthatja ezt a rangos lehetőséget a fiatal tehetségek seregszemléjének! Reméljük, hogy 

fiataljaink egyre többen éreznek rá az élet értékeire, s azok közül is a legnemesebbikre! Hisz a szépség, 

a harmónia legnagyobb kincsünk, amely nemesít és ha kell, gyógyít.” 

Borbély Károly 

festőművész, főiskolai docens 

Szólóének, szólóhangszer, kamarazene: 

A színvonal kiemelkedő volt. A diákok nehéz darabokat választottak és 

kiválóan megoldották a művek előadást. A tehetség gondozás 

szempontjából kiemelkedő jelentőségű a rendezvény, amelyet a jövőben 

is támogató célnak tartunk. 

Pop-rock, jazz, táncdal, musical 

A kategória résztvevőinek igen szép és értékes produkcióit hallhattuk. A 

mai felgyorsult világban nagyon fontos, hogy a gyerekek az általuk kedvelt 

műfajokban, amely önkifejezési lehetőséget ad számukra, szakmai 

megmérettetést, eligazodást kapjanak. A Kisfaludy Napok nagyon régóta 

hiánypótló e területen. 

Vers-és Prózamondó kategória 

A jó színvonalú verseny döntőjébe 30 versenyző jutott be. A versválasztás 

széles repertoárról tett tanúbizonyságot. Különösen a kötelező versek 

választása dicséretes. 

Örvendetes, hogy a mai magyar irodalom élő alkotóitól is hallhatott a zsűri 

verseket, prózákat. 

14


Néptánc, népdal, népzene: 

Szép népdalcsokrokat hallottunk szűkebb szülőföldünkről, és határainkon 

túli területekről is, igazolva Kodály Zoltán megállapítását, „A magyarság 

egy és ugyanaz Somogytól Szatmárig és Csíktól Nyitráig.” 

Diákíró, diákköltő, vers, próza, műfordítás: 

„Az idei Kisfaludy Napok több szempontból is rendhagyó volt. Egyrészt az 

új időpont, másrészt a beadott munkák minősége miatt. Az őszi határidő 

annyiból mindenképpen szerencsés, hogy nyáron több idejük van a diákoknak, 

az élmények intenzívebben inspirálhatják őket írásra. Szeptemberben 

pedig van idő megbeszélni a pályamunkákat a felkészítő 

tanárral. A versek és prózák színvonala minden eddigi évet felülmúlt. Még 

soha nem fordult elő, hogy három arany fokozatot is adhattunk, ráadásul 

az egyiket próza katekóriában. (Utóbbi is az első eset.) Ezek a művek 

komoly tehetségről árulkodnak, jövőre megjelennek a győri Műhely 

folyóiratban. Az egyéb fokozatot kapott pályamunkák ugyan kevésbé 

voltak kiforrottak, de a tehetség különböző szintű jeleit megtapasztalhattuk. 

Úgy véljük, azok a diákok járnak előrébb, akik tehetségükön túl 

érdeklődnek a kortárs irodalom legjobbjai iránt, s komoly olvasottságról 

tesznek tanúbizonyságot.” 

Villányi László 

József Attila-díjas költő 

FOTÓ 

Néhány gondolat a Kisfaludy Napok 2012 Fotó 

kategória képeinek kapcsán. 

„Nagy öröm számomra, mint a zsűri tagjának, a 

fotóművészet elkötelezett hívének, az a tény, hogy 

néhány éve visszatért a Kisfaludy Napok kategóriái 

közé a fotográfia. 

Napjainkban, mikor ismét a képi kultúra világát 

kezdjük élni, ha nem leszünk képesek dekódolni a 

kép által közvetített információkat, vizuális 

analfabéták, jobb esetben csak funkcionális vizuális 

analfabéták leszünk. A betű kultúrájában sokkal 

könnyebb helyzetben van a befogadó, mert a jelek 

kodifikálva vannak nyelvek, népek, kultúrák, 

társadalmak szerint. Valamikor megegyezés született, hogy mely írásjel mit jelöl. A képi kultúrában ezek 

nem egységesek. Végeztek egy kísérletet a dél –amerikai ona indiánok között, ahol a tengert és a felhős 

eget ábrázoló fényképet mutattak számukra. Itt hangzott el, 

egy válasz, hogy a képen foltok vannak.Aképi jelek kodifikálása nem egységes. 

Gondoljunk csak bele, hogy a kisgyerek mikor a látása kialakul mindent a kezébe, szájába igyekszik 

venni.Avizuálisan érzékelt dolgok megerősítéséhez van erre szüksége. 

A látás egy tanult, tudatos folyamat. A szem által érzékelt vizuális ingerek az agyban alakulnak látott 

képpé. Gondoljanak csak arra, hogy a szemünk fejjel lefele mutatja a világot, de mi mindenkit a „talpán 

állva” látunk. 

15


Nagyon sajnálatosnak tartom, hogy napjainkban az iskolai oktatás nagyon 

kevés teret szentel a vizuális kultúrának. Van rajztanítás, ahol sajnos a 

kevésbé „ügyes” gyerekeknek nagyon sokszor sikerül elvenni a kedvét a 

vizuális kultúrától. Általában ezek az órák maradnak el először. Pedig úgy 

vélem, hogy egy magas vizuális kultúrájú ember az élet minden területén 

„hasznos” lehet. 

Napjainkban majd mindenkinél van képrögzítésre alkalmas eszköz, ha 

más nem, akkor legalább a mobiltelefon. Percenként millió számra 

készülnek képek. Nap, mint nap találkozunk a vizuális kultúra termékeivel, 

fényképek, filmek, újságok, internetes portálok, stb. Talán soha nem volt 

olyan magas a fotókiállítások látogatottsága, mint napjainkban. 

Ugyanakkor, ha megnézzük az emberek által készített képeket, ugyan 

azok a hibák jelentkeznek, mint a fényképezés tömegessé válásakor. 

Levágott fejek, félbevágott emberek, következetesen középre komponált 

felvételek, stb. Mint ha, mi sem történt volna az elmúlt 100 esztendőben, 

mióta nagy tömegeknek vált elérhetővé a fényképezés. 

A digitális fotográfia tömegessé válása, amely napjainkban zajló, a „fejlett világban” lezajlott folyamat, 

különösen fontossá tenné, hogy az iskolai oktatásba helyet kapjon a fotográfia és a film formanyelvének 

a megismerése. A mai nemzedék a kapkodó, villódzó képi kultúrán nevelkedik (video klippek, amerikai 

akciófilmek). Nem tudja értékelni a régi, vagy a mai „művész” filmek letisztult képi világát. A fényképeknél 

is minek van nagy sikere, a könnyen dekódolható jeleknek, a sajtófotónak, sajnos nem a magyar átlagos 

napilapokban megjelenő képek, valamint a természetfotóknak. A „kortárs” fotóművészeti alkotások már 

kevésbé nagy sikernek örvendenek. 

Tisztelt kollégám a képzőművészeti kategória értékelésekor elmondta a fő szempontokat, így ezeket 

nem szeretném megismételni, mivel a képzőművészetnek gyermeke a fotóművészet. A klasszikus szabályok 

nem változnak, képkompozíció azonos tőről fakad. 

Mint valaha elhangzott: a tehetségtelen emberek művészete a fotográfia. Azoknak, akik szeretnék 

gondolataikat a képzőművészet eszközével megjeleníteni, elmondani a világnak, de nincsen meg hozzá 

a manuális ügyességük, nem tudnak rajzolni, mintázni. 

Visszacsatolva a fent elmondottakra, itt 

lenne az iskolai oktatás nagyon fontos 

szerepe. 

Sajnos a Kisfaludy Napokra egyre kevesebb 

városból és intézményből érkeztek 

alkotások. Elmaradtak jó nevű intézmények, 

ahonnét a korábbi években nagyon 

nívós pályázati anyagok érkeztek. 

Talán ennek oka lehet többek között az, 

hogy anyagi nehézségek miatt a 

korábban megszokott időponttól jócskán 

eltérő időszakban került meghirdetésre 

a Kisfaludy Napok. A beküldött 

képek egy része még a „családi 

emlékkép” kategóriát sem ütötte meg. Hiába van a fiatalok kezében a képalkotáshoz szükséges eszköz, 

ha nem születik meg a fejükben a „KÉP”. Nem gondolkodnak, hanem csak nyomkodják a gombot. 

Valaha nagyon sok iskolában működött fotószakkör. Lelkes pedagógusok áldozták fel idejüket és 

avatták be a következő nemzedéket a fotográfia világába. Ezek azonban az 1980-as évekre szépen 

elhaltak, valamikor ebben az időben szűnt meg a Kisfaludy Napokon fotó kategória is. 

A digitális technika megjelenésével a fotográfia új lendületet kapott. Minden iskolában van informatika 

oktatás, ott van a számítógép, mint az egykori sötétkamra mai megfelelője. Ismét kellenének lelkes 

tanárok, akik „vennék a fáradságot”, hogy segítség, tereljék a diákokat. Megtanítanák számukra, hogy 

mi az etikátlan képmanipuláció. Lehet, hogy jó pofa dolognak tűnik, valakinek a fejét kicserélni egy 

erotikus fotón és elküldeni az interneten keresztül. Eszükbe sem jut, hogy ez bűncselekmény is lehet?! 

Sajnos a világhálót elönti a képi kultúrátlanság. 

A beküldött 166 képet 29 alkotó készítette 12 középiskolából. A zsűri Dániel István, a Győri Fotóklub 

16


Egyesület tiszteletbeli elnöke, Szűcs Péter a BBMMK munkatársa és jó magam 71 művet tartotta 

elfogadásra méltónak. Sajnos mivel a kiállítási terem falai végesek, így kiállításra minden alkotótól 1-1 

képet javasoltunk. Nem szerettük volna a szülőket is felesleges költségbe verni, hogy esetleg nem fér 

falra a lenagyított alkotás, valamint nem szerettünk volna a gyerekeknek is csalódást okozni. 

A zsűri 5 ezüst, 4 bronz és 7 arany oklevélben részesített egy-egy alkotást. Még emlékezem, milyen 

büszke voltam, mikor kiállították képemet a Kisfaludy Napokon, valamikor az 1970-es évek vége fele. 

Bízom benne, hogy a következő évben még több diák küldi be alkotásait a Kisfaludy Napokra. Kérem 

Önöket, hogy ne hagyják, hogy a gyerekek a különféle fotós internetes fórumokon szerezzék be csak 

ismereteiket, ahol tapasztalatom szerint nagyrészt analfabéták próbálnak meg írni-olvasni tanítani. 

Tisztelet a kevés kivételnek, de ezeket az internet dzsungelében tapasztalat nélkül nehéz megtalálni. 

Tapasztalattal az ő korosztályuk azonban még nagyon nem rendelkezik. 

Köszönet a szülőknek, akik nem kevés anyagi áldozatot hoznak a gyerekeik kedvéért. És nem utolsó 

sorban minden elismerésem azoknak a pedagógusoknak, akik vállalják, azt, hogy segítik a diákjaikat, 

hogy a fotográfia nem könnyű útján elinduljanak. 

Kérem Önöket, hogy segítsék továbbra is a gyerekeiket, diákjaikat, hogy ezt a csodálatos önkifejezési 

formát műveljék.” 

Szabó Béla 

fotóművész 

A Gálaműsor keretében Major Ernő, a Győr-Moson-Sopron Megyei Intézményfenntartó Központ vezetője 

adta át az arany okleveleket és az összesített pontszámok alapján az első helyezést elért 

középiskola képviselőjének a díjat, melyeket az alábbiakban teszünk közzé. 

17


KÉPZŐMŰVÉSZET 

1. 

2. 

NÉPTÁNC, NÉPZENE, NÉPDAL 

1. 


3. 

4. 

5. 

6. 

7. 

8. 

9. 

Lélek Viktória 

Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) 

Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium 

Sopron 

Gecsei Krisztián 

Bercsényi Miklós Közlekedési középiskola és 

Sportiskolai Módszertani Központ Győr 

Baross CiterazenekarBaross Gábor 

Közgazdasági és Két Tanítási Nyelvű 

Szakközépiskola Győr 

Csizmai Petra 

Krúdy Gyula Gimnázium és Két Tanítási 

Nyelvű Középiskola, Idegenforgalmi és 

Vendéglátóipari Szakképző Iskola Győr 

Hámori András 

Nyugat-magyarországi Egyetem Roth Gyula 

Gyakorló Szakközépiskola és Kollégium 

Sopron 

Kocsis Tímea 

Eötvös József Evangélikus Gimnázium és 

Tóth Dávid 

Egészségügyi Szakközépiskola Sopron 

Csukás Népdalkör 

Csukás Zoltán Mezőgazdasági 

Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium 

Csorna 

Mrekva Melissza - Szegle Veronika 

Hunyadi János Gimnázium, Szakközépiskola 

és Kollégium Csorna 

Dombi Viktória 



Tarcsai Veronika 



Péterfy fiú kórus 

Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ 

Győr 

10. 

11. 

12. 

13. 

14. 

15. 

1. 


3. 

4. 

Majtényi Márk 



Dombi Viktória - Koteczki Boglárka 



Perec 

Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási 

Központ Győr 

Rezeda Népzenei Együttes 



Kozma Viktória 

Jedlik Ányos Gépipari és Informatikai 

Szakközépiskola Győr 

Széchenyi Népdalkör 

Baross Gábor Közgazdasági és Két Tanítási 

Nyelvű Szakközépiskola Győr 

16. Stencinger Patrik 

Kossuth Lajos Gimnázium 

Mosonmagyaróvár 

17. Kislaptáros Népzenekar 



POP-ROCK, JAZZ, TÁNCDAL, MAI DAL 

Németh Zsuzsanna 



Vendéglátóipari Szakképző Iskola 

Győr 

Pusztai Réka 

Kazinczy Ferenc Gimnázium és Kollégium 

Győr 

Hajducsi Fanni 

Révai Miklós Gimnázium és Kollégium 

Győr 

Kiss Dorina Ráhel 


Győr 

18


5. 

Bognár Flóra 





Hunyadi János Gimnázium, Hunyadi János 

Gimnázium, Szakközépiskola és 

Szakközépiskola és Kollégium 

Kollégium énekkara Csorna 

6. 

7. 

8. 

9. 

10. 

11. 

12. 

13. 

Csóka Fruzsina 


Győr 

Kovács Zsombor 


Győr 

Tálos Evelin 

Gyárvárosi és Szabadhegyi Főigazgatóság 

Szabadhegyi Magyar-Német Középiskola 

Győr 

Marton Réka 



Vendéglátóipari Szakképző Iskola 

Győr 

Justin Viola Napsugár 


Győr 

Schreiner Bianka - Nyári Flóra - 

Papp Melinda 


Győr 

Pál Johanna 


Győr 

Freedom 

Vas-és Villamosipari Szakképző Iskola és 

Gimnázium Sopron 

SZÓLÓÉNEK, SZÓLÓHANGSZER, 

KAMARAZENE 

1. 


3. 

4. 

5. 

6. 

7. 

Fuvolás lányok 

Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási 

Központ Győr 

Bóna Márton 



Sopron 

Jóföldi Anna 


Győr 

Sarnyai Dalma 



Sopron 

Farkas Dániel 


Győr 

Varsányi Péter 




Molnár Borsika Lotti 


Győr 

TÁNC-és MOZGÁSMŰVÉSZET 

14. 

Wild West 



1. 

Diamont-Genius 



15. 

Jellemtelenek 

Fáy András Közgazdasági, Üzleti és Postai 

Szakközépiskola Sopron 

ÉNEKKAR, KAMARAKÓRUS 

VERS-és PRÓZAMONDÁS 

1. 

Tóth Babett 


Győr 

1. 

Rauch András kórus 


Gimnázium, Szakképző és Kollégium 

Sopron 


Stybaniewicz Márk 

Gyárvárosi és Szabadhegyi Főigazgatóság 

Szabadhegyi Magyar-Német Középiskola 

Győr 

19


3. 

4. 

5. 

6. 

7. 

Farkas Péter 



Mészáros Gábor 


Győr 

Király Márk 

Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata 

Kossuth Lajos Ipari Szakképző Iskola, 

Kollégium és Felnőttek Középiskolája 

Győr 

Slezák Beatrix 

Szent-Györgyi Albert Egészségügyi és 

Szociális Szakképző Iskola Győr 

Lévay Alexandra 



4. Molnár Borsika Lotti 


Győr 

ISKOLÁK ÖSSZESÍTETT PONTVERSENYE 

I. helyezett: 

Révai Miklós Gimnázium és Kollégium - Győr 

80 pont 

II. helyezett: 

Krúdy Gyula Gimnázium és Két Tanítási Nyelvű 

Középiskola, Idegenforgalmi és Vendéglátóipari 

Szakképző Iskola - Győr 

62 pont 


Hunyadi János Gimnázium, Szakközépiskola és 

Kollégium - Csorna 

43 pont 

DIÁKÍRÓK, 

DIÁKKÖLTŐK,VERS,PRÓZA,MŰELEMZÉS 

1. 


1. 

Vészity Anna 

Veres Péter Mezőgazdasági Szakképző 

Iskola és Kollégium Győr 

Kovács Márton 

Pannonhalmi Bencés Gimnázium, 

Egyházzenei Szakközépiskola és Kollégium 

Pannonhalma 

3. Vér Georgina Mirtill 

Veres Péter Mezőgazdasági Szakképző 

Iskola és Kollégium 

Győr 

FOTÓ 

Prohászka Ildikó 




IV. helyezett: 

Kazinczy Ferenc Gimnázium és Kollégium - 

Győr 

34 pont 

V. helyezett: 

Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ – 

Győr 

31 pont 

VI. helyezett: 

Baross Gábor Közgazdasági és Két Tanítási 

Nyelvű Szakközépiskola – Győr 

28 pont 

A Kisfaludy Napok Gálaműsorának keretében 

színvonalas és látványos produkciók kerültek 

bemutatásra, ahol a legjobbak kaptak lehetőséget 

az ünnepélyes keretek közötti bemutatkozásra. 


3. 

Uram Boglárka 

Adyvárosi Főigazgatóság Móra Ferenc 

Középiskola Győr 

Németh Evelin 

„Forrás” Waldorf Általános Iskola, 

Gimnázium és Alapfokú Művészetoktatási 

Intézmény Győr 

20


21


XV. Kormos István Regionális Vers-és Prózamondó 

Verseny Mecséren 

A XV. Kormos István Regionális 

Vers-és Prózamondó Versenyt a 

hagyományoknak megfelelően 

három szerv hirdette meg 2012. 

év februárjában: a Radnóti 

Emlékbizottság és Irodalmi 

Társaság, a Bartók Béla Megyei 

Művelődési Központ és a 

Magyar Versmondók Egyesülete 

Győr-Moson-Sopron Megyei 

Szervezete. 

A versenyre Győr-Moson- 

Sopron megyéből 42 általános iskolás 

vers- és prózamondó jelentkezett. 

Az elődöntőket Győrben 2012. 

május 8-án, Csornán 2012. 

május 9-én, Mosonmagyaróváron 

2012. május 10-én rendeztük 

meg. A legjobb 31 versmondót 

hívtuk meg a megyei 

döntőbe. 

A verseny bevezetéseként a 

résztvevők ünnepély keretében 

megkoszorúzták a régi mosonszentmiklósi 

Általános Iskola falán 

elhelyezett emléktáblát. 

Itt állt egykor az a ház ahol Kormos 

István született. 

A koszorúzás alkalmával a 

Széchenyi István Általános Iskola 

diákjai ünnepi műsorral emlékeztek 

falujuk szülöttjére. 

A 35 éve elhunyt költőre emlékezett 

Szabó József a Radnóti 

Miklós Emlékbizottság és Irodalmi 

Társaság elnöke, aki a következő 

gondolatokat osztotta meg 

az ünneplő résztvevőkkel: 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, 

Kedves Diákok! 

„Szívszorító érzés Kormos Istvánra 

emlékezni különösképpen 

olyan embernek, aki személyesen 

is ismerte, s talán - nyugodtan 

mondhatom - barátságát is 

élvezhette. Magam ezek közé 

tartozónak vallhatom, aki nem 

csak tanúja voltam a gyerekkora 

utáni első szigetközi „császkálásainak”, 

hanem Sárosy Lajos 

igazgató úrral együtt első kézből 

érzékelhettem azokat a katartikus 

élményeket, amelyeket a 

gyermekkor évtizedek óta nem 

látott emlékei fakasztottak a 

költőben. Mert hát egy lelkiismeret 

furdalás okozta gátat kellett 

lerombolnia magában Kormos 

Istvánnak, amiért ilyen sokáig 

nem látogatott haza a versei legtöbbjének 

alapélményéül szolgáló 

szülőföldjére. 

Óriási lelki megtisztulást okozott 

neki ez az első hazalátogatás, 

amelynek következményeként 

ígéretet tett arra, hogy ezután 

rendszeresen jár haza. 

Olyannyira eleget tett ígéretének, 

hogy ezt követően nemcsak 

a szűkebb szülőföld lett látogatásainak 

célpontja, hanem felelősséget 

érezvén a tágabb 

22


szülőföld irodalmi élete iránt, 

mentorálta az akkoriban szárnyaikat 

bontogató győri költők 

irodalmi próbálkozásait, sőt miként 

azt a tegnapi Győri Könyvszalon 

megnyitóján Kalász Márton 

megemlítette, a legjelesebb 

honi költőinket is városunkba, 

megyénkbe vonzotta. Az azóta 

ismertté vált megyei költők; 

Villányi László, Kerék Imre, 

Pátkai Tivadar, Borbély János, 

hogy csak néhányukat említsem, 

irodalmi sikereikkel igazolták, 

nem pazarolta talentumát 

a költő ezen a területen sem. 

De hát ki is volt valójában Kormos 

István? A kérdés talán költői, 

hiszen mi, a jelenlévők, akik 

ismerjük életútját, irodalmi munkásságát, 

tudjuk a választ. De 

vajon tudjuk-e hogy mit jelentett 

pályatársai körében Kormos István 

ismertsége, elismertsége, 

barátsága? A választ erre a kérdésre 

a Radnóti Irodalmi Társaság 

által megjelentetett Örvénylő 

szívű vándor című kötet adja 

meg, amelynek 330 oldalán több 

mint 100 magyar költő emlékezik 

meg Kormos Istvánról szebbnél 

szebb versekben, prózai alkotásokban. 

Vagyis Magyarország 

szinte minden jegyzett irodalmi 

alkotójával volt szakmai és emberi 

kapcsolata, s a pályatársak 

csak felsőfokban emlékeznek a 

költő irodalmi munkásságáról, 

emberi tulajdonságairól, humoráról, 

barátságáról, no és engesztelhetetlen 

szomorúsággal 

haláláról. 

S vajon miként értékeli őt az 

irodalmi kánon? Egyik meghatározó 

személyisége; Lator László 

ekképpen: „Ha majd az utókor 

filológusa meg akarja rajzolni 

Kormos István életútját, a verseihez 

kell fordulnia. Mert Kormos 

István önéletrajzi költő. Lírájának 

állandó csillagai ott fénylenek, 

hunyorognak gyermekkora 

egén. Noha fiatalon elkerült a 

Szigetközből, a falusi gyerekkor 

sötéten ködlő, sejtelmesen szi- 

várványló anyagával valamiképpen 

mindig jelen van a verseiben. 

Mintha a költészete erre a 

hol fehéren, hol feketén fénylő 

alapra rajzolódna.” 

Lator László szavaira rímel jelen 

korunk egyik legjelentősebb irodalomtörténésze; 

Vasy Géza értékelése 

is, aki szintén a költő 

gyermekkorát emeli ki, mint a 

munkásságát meghatározó körülményt. 

Idézem: 

„A gyermekkor leggyakrabban 

megidézett emléke a karácsonyi 

ünnepkör; Jézus születése, a 

betlehemezés, a Háromkirályok 

eljövetele. A Kisjézus szerep 

miatt oly könnyű a versekben is 

az azonosulás, ezért tud a gyerek 

a mezőn „jézusfejlehajtva” 

kocogni a kisborjúval. 

Számára Jézus elsősorban a 

gyermek, ezért képes minden 

gyermekben meglátni a jézusi 

jegyeket, amiként a fenyőfában 

a karácsonyfát, a szamárban is a 

szent történet állatát. 

A gyermekkor fő színtere; a vízpart, 

a rét, a majorság a Szigetközben, 

a ház Erzsébeten. Növények, 

állatok népesítik be 

olykor legendásan-csodásan a 

réteket. Szinte csak jó emberek 

veszik körül a gyereket: a nagymama, 

a keresztanya, a paraszt 

öregasszony,... summáslányok, 

cigánykölykök, lánypajtások, 

köztük MézesAnnus.” 

Kormos István nem volt termékeny 

költő. Egyszer úgy nyilatkozott, 

hogy azért nem ír, mert 

József Attila már mindent megírt, 

ami fontos. Máskor viszont – s ez 

lelki vívódásait jelzi, – azt mondja 

egy rádió nyilatkozatában, 

hogy „Vannak költők, akik sokaknak 

tudnak fontosat mondani: 

Petőfi vagy József Attila, de más 

fajtájú költőknek is ugyanolyan 

létjogosultságuk van a költészeten 

belül. Tudom, furcsa kérdés, 

de megkérdezem; mi a költészet 

haszna? 

Azt tudom, hogy egy vízcsapnak 

mi a haszna... de a költészet 

haszna nem ilyen kimutatható 

hatású. Talán később, esetleg tíz 

év múlva hat egy vers az 

olvasójában. Talán soha. Elfelejthetik. 

De az ember szellemisége, 

befogadóképessége is 

kell ahhoz, hogy felfogja a 

költészetet, hogy azonosulni 

tudjon azzal, aki írta a verset.” 

Örök dilemma tehát, hogy a költő 

ír-e rossz verset, vagy az olvasó 

képtelen azonosulni a költővel, 

mert nem érzi, érti, gondolatait. 

Kormos István azon költők egyike, 

akiknek írásai sokak szívéhez, 

értelméhez jutnak el és az 

olvasó lelkének épülésére szolgálnak. 

Különösen a gyermekek 

lelkét gazdagítják Vackor, Zöldbajusz 

Marci, Világszép Lionella 

csodálatos történetei, de a Dülöngélünk, 

a Segény Yorick, 

vagy az N.N bolyongásai című 

kötetekben a felnőtt befogadó 

számára is katartikus élményt 

képes nyújtani. 

S beleborzong az ember, ha arra 

gondol, hogy még mennyi gyönyörűséggel 

tudott volna meglepni 

bennünket, ha a tragikusan 

korai halál el nem ragadja közülünk. 

Így halálának 35. évfordulóján 

nem marad más számunkra, 

mint az emlékezés és a köszönet. 

Tegye meg ezt most velünk 

együtt volt felesége; Rab Zsuzsa 

Kereszt című versével:” 

Szerettelek 

Aztán eleresztettelek 

Telefonfüzetemben a neved 

Föld-szobába eresztenek 

Neved mellé fejfát írok: 

keresztedet 

Most már el nem eresztelek 

Különös kereszt a tiéd 

Nem tudni, ráfeszítve vagyok-e, 

vagy én viszem a vállamon, 

enyészetlen 

keresztemet. 

Szabó József 

a Radnóti Irodalmi Társaság 

elnöke 

23


A Baross Gábor Faluházban 

Csaplár Zoltán, Mecsér Község 

Önkormányzatának polgármestere 

köszöntötte a verseny résztvevőit. 

Különdíjban részesültek: 

Horváth Martin 

Győrzámoly 

Nemes Boglárka 

Győrújbarát 

Tompos Rebeka 

Zsebeháza 

Králik Máté 

Komárno, Szlovákia 

A magas színvonalú verseny 

díjazottjai a következők voltak: 

Valamennyi versenyző egy-egy 

könyvet, a díjazottak könyvcsomagot 

vehettek át. 

A díjakat a Magyar Versmondók 

Egyesülete, a Bartók Béla Megyei 

Művelődési Központ Non 

profit Kft. Lébény, Mecsér, Mosonszentmiklós 

Önkormányzatai, 

a Lébényi Általános Iskola és 

a Mosonszentmiklósi Széchenyi 

István Általános Iskola és Óvoda 

ajánlották fel. 

I. Léb Eszter 

Győr-Ménfőcsanak 

II. Domonkos Aida 

Rajka 

III. Kéri Kamilla 

Győr 

A versenyen 26 fő vett részt, 

közülük egy a Felvidékről, 

Szlovákiából érkezett. 

24


A XXXV. Radnóti Miklós Verseny 

Az elmúlt két év legeredményesebb 

versmondói 

találkoztak 

Győrött, akik országos, 

vagy határon túli 

versenyeken díjazottak 

voltak. 1971 óta 

versenyeznek a legjobbak 

a rangos - Radnóti 

Miklósról elnevezett 

- díjért és diplomáért 

középiskolás és 

felnőtt versmondók. 

„A XXXV. Radnóti Miklós Nemzeti vers- és 

prózamondó versenyt, a versenyek versenyét 

rendezte meg 2012. november 17-én a Magyar 

Versmondók Egyesülete Győr-Moson-Sopron 

Megyei Szervezete, a Bartók Béla Megyei 

Művelődési Központ Nonprofit Kft-vel és a Radnóti 

Miklós Emlékbizottság és 

Irodalmi Társasággal közösen. 

„Nemzeti kultúránk egyik 

legfontosabb hordozója, 

egyben maga is nemzeti 

kultúránk része - anyanyelvünk. 

A beszélt nyelvünkkel, 

amellyel költői gondolatokat 

tolmácsolunk, a vers mondásával 

egy új művészetet 

teremtünk." A Radnóti Miklós 

Nemzeti vers- és prózamondó 

verseny megrendezésére 

(Korábbi nevén Radnóti 

Miklós országos felnőtt 

vers- és prózamondó verseny és Költészeti Biennálét) 

1971-ben Győr városának 700. évfordulója 

apropóján született az elhatározás. 

Z. Szabó László az egykori legendás győri patrióta, 

Radnóti munkásságát is kutató irodalmár a 

Radnóti Emlékbizottság és Irodalmi Társaság 

titkára javaslatára Győrbe invitálták a versmondók 

legjobbjait, hogy Radnóti Miklós költői géniusza 

előtt tisztelegve felidézzék munkásságát, verseit, 

prózáit. A 700 éves évfordulóját ünneplő Győrbe, 

hogy a város a Költői Biennáléval együtt a magyar 

költészet központja legyen, mert ez „A hely 

amelyik »valaha költőt« siratott, mert a barbárság 

sírba taszította, a hely most a költőket köszönti, 

bízik abban, hogy a lelkesedés, amelyik 1846 

végén a győri írókongresszuson ott lobogott 

Petőfiben, ott lobogott Kovács Pálban, nem múló 

lobbanékony lelkesedés lesz, hanem hosszantartó, 

mindig megújuló találkozás, a betűé és a szóé, 

ami majd lelkesít emberibb, tehát magyarabb 

tettek végrehajtására." idézi Z. Szabó Lászlót a 

Magyar Versmondók Egyesületének néhai titkára 

Németh András a 25. évfordulóra készített 

emlékezésben, amely a Versmondó 1997. februári 

számában olvasható. 

( www.versmondo.hu/arcivum/17) 

A még mindig elegáns és vendégfogadó Bartók 

Béla Megyei Művelődési Központ adott helyet 

idén is a versenynek, és biztosította a nyugodt és 

méltó körülményeket. A támogatások szűkülése, 

mondhatni elégtelensége miatt ebben az évben a 

korábbi kétnapos rendezvény egy napra 

zsugorodott és a legjobbak közül sokan - 

elsősorban anyagi okokra hivatkozva - nem tudták 

elfogadni a meghívást.Azonban most is egy közös 

ebéddel megszakítva, két fordulóban mondták el 

kötelező és szabadon választott (összesen 

három) verset a résztvevők, amelyek közül 

természetesen kiváló tolmácsolásban hallhattunk 

Radnóti-költeményeket és prózákat. 

25


Külön öröm volt a zsűri számára (Popper Ferenc, 

Horváth Ildikó és Kiss László, a zsűri elnöke - 

mindhárman Radnóti-díjasok), hogy számos szép 

prózával ajándékozták meg a versmondók a 

közönséget. Rendkívül kiegyenlített és erős 

mezőnyben „versenyeztek" a legjobb versmondók 

a rangos elismerésért. 

A zsűri közel egy órás - mindenre kiterjedő, a 

versmondók teljesítményét részletesen elemző - 

tanácskozást követően hozta meg döntését. A 

zsűri elnöke zárszavában beszélt a magas 

színvonalról és annak nehézségéről, hogy az 

egyenlők között kellet kiválasztani az „elsőket" 

azaz a Radnóti-díjas versmondókat.” 

Radnóti Miklós-díjban részesült: 

Dr. Gémesi Márta (Gödöllő) 

Horváth Csenge (Petrivente) 

Jánosi Márton (Szentendre) 

Radnóti Miklós-diplomát kapott és könyvdíjban részesült: 

Dedecsik Fernec (Kulcs) 

Tóth Benedek (Pécel) 

Különdíjban (könyvcsomag) részesült: 

Nagy Gábor (Ekel, Szlovákia) 

Dankó Hajnalka (Penészlek) 

Habodász István (Rév- Komárom, Szlovákia) 

Herbály Jánosné (Bugac) 

Miletics László (Győr) 

Kiss László 

A Magyar Versmondók Egyesületének elnöke, 

a szakmai zsűri elnöke 

Bartók Béla Megyei Művelődési Központ Nonprofit Kft. 

9022 Győr, Czuczor Gergely utca 17., Tel: 06-96/326 522 • Fax: 06-96/326 731 

e-mail: bbmmk@bbmmk.hu • web: www.bbmmk.hu 

Felelős kiadó: Tóthné Hajmási Izabella ügyvezető igazgató

A 2012/2. sz. hírlevél letöltése PDF formátumban - Bartók Béla ...

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?