A kritikai gondolkodás fejlesztése II. - pedtamop412b.pte.hu - Pécsi ...

A kurzus egyik nagy értékének tartom, hogy magukat a módszereket megismertük és
ki is próbáltuk azon a tananyagon, amelyet nekünk kell elsajátítanunk. Az órákon dolgoztunk,
aktívak voltunk, ellenben én mégis úgy hagytam el a kurzust, hogy „semmit nem tanultam”,
otthoni feldolgozásra vár az anyag. Ehhez képest kellemes meglepetés ért itthon, amikor
kezembe vettem a könyvet, s nekiálltam úgymond feldolgozni egyes témákat. Mégsem csak
jóleső érzés volt a kurzuson részt venni, hanem valóban tanulás folyt ott úgy, hogy észre
sem vettem.
Hallottam merőben új dolgokat, amelyeket kétkedve fogadtam: az írás
folyamatalapú megközelítésére gondolok. Többször átgondoltam ezt a témát, s lassan
valóban rá kell jönnöm, hogy mélyebb megértést biztosít az írás a verbalitásnál. Viszont azt
még nem látom, hogy saját szaktárgyamon belül miként tudom alkalmazni az esszéírást.
A kurzus során sok általam ismert, de kevésbé használt módszerre kaptam
megerősítést, s a saját tapasztalaton alapuló bemutatások és lelkes „előadások” önbizalmat,
reményt és erőt adtak az új technikák elsajátításához. Biztosan bátrabban és tudatosabban
fogom alkalmazni a már meglévő technikákat, s igyekszem kipróbálni a gyakorlatban is az
újdonságokat.
Bagarusné Szabó Katalin tanár, pedagógus szakvizsga
Reflexiók a szaktárgyban való alkalmazhatóságról
Kizárólag hipotézist tudok felállítani ehhez a kérdéshez, mivel még nem vagyok gyakorló
tanár, és nem végeztem el a tanítási gyakorlatot sem. Előfeltevésem az, hogy az RJR és
valamennyi interaktív és reflektív tanulási technika alkalmazható a latin nyelv
oktatásában. A bevezető, kultúrtörténeti órák esetében feltétlenül szükségesnek tartom, hogy
ezekkel a technikákkal kerüljön feldolgozásra a téma, mert a legnagyobb gond általában az,
hogy nagyon távolinak, ezért érdektelennek érzik a gyerekek az ókorral való kapcsolatukat.
Azokon az órákon, amelyeken fordítás történik közösen a tanárral, már nehezebben
megoldható a feladat időhiány miatt. 45 perc alatt egy négy évfolyamos gimnáziumi osztály
esetében kb. 15 sornyi latin szöveg lefordítására van lehetőség a legoptimálisabb esetben. Ez
még a laikus számára is nyilvánvaló, hogy igen kevés, tehát a latin nyelvű szöveg
feldolgozása, befogadása és reflektálása komoly, megerőltető és nagy odafigyelést igénylő
munka. Mivel a latin szöveg nagyon nehezen „nyílik ki” és akár több év is eltelik, mire a
diákok elsajátítják azt a technikát, ami kulcsot nyújt a helyes fordításhoz (és itt még nem
beszéltünk a mondat értelmezéséről, kontextusba helyezéséről), nem tudom, hol lehetne
kigazdálkodni azt az időt, ami az együttműködésen alapuló, kooperatív tanuláshoz szükséges.
Ettől eltekintve kihívásnak tekintem a tanultak kipróbálását. Óriási eredmény lehetne
abból, ha latin nyelvű szöveggel is el lehetne érni azt, amit egy élő idegen nyelvnél ezekkel a
technikákkal. Egy latin szöveg INSERT-ezése, vagy kettéosztott naplója, fogalomtáblázata
feltevésem szerint ugrásszerű eredményeket hozhatna, elsősorban azt, hogy közelebb
kerüljenek a gyerekek a szöveghez, annak értelméhez, üzenetéhez és végül önmagukhoz.
A latintanítás egyik nagy (de nem az egyetlen) problémája, hogy a gyerekek nem, vagy csak
nagyon ritkán jutnak el a megértés és reflektálás szakaszába, azaz ritkán „övék a szöveg”,
ahogy mondani szoktuk. Ez egyébként még az egyetemi képzésben is létező probléma.
Illés Orsolya latin szakos hallgató
172