A kritikai gondolkodás fejlesztése II. - pedtamop412b.pte.hu - Pécsi ...
A kritikai gondolkodás fejlesztése II. - pedtamop412b.pte.hu - Pécsi ...
A kritikai gondolkodás fejlesztése II. - pedtamop412b.pte.hu - Pécsi ...
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
A gyakorlati alkalmazást azért hangsúlyoznám ki, mert pl. az egyetemen többször is<br />
kerültem olyan helyzetbe, hogy agyonbeszélték a <strong>kritikai</strong> gondolkodás fontosságát, de amikor<br />
az megjelent a hallgatók részéről, mint kísérlet, azonnal a legkeményebben emeltek gátat eléje<br />
éppen azok, akik olyannyira érveltek mellette. Erről egyébként Csengey Dénes egyik<br />
mondása jut eszembe: „Hát mit gondoljak egy olyan helyzetről, amiben a barátaim csak azt<br />
tudják ígérni, amivel az ellenségeim fenyegetnek?”<br />
A másik gondolat, ami eszembe jutott, hogy miért beszélünk fejlesztésről a <strong>kritikai</strong><br />
gondolkodással kapcsolatban. Véleményem szerint ugyanis minden, szellemileg nem<br />
korlátozott ember, fogantatásától kezdve kritikusan gondolkodik. Vagy mondhatnám azt is,<br />
minden ember úgy születik, hogy szeret tanulni és igényli a megismerést, és nem tűri, hogy<br />
gondolati szabadságát – amely véleményem szerint alapja a <strong>kritikai</strong> gondolkodásnak –<br />
korlátozzák. Teszi és igényli ezt egészen addig, amíg kívülről el nem kezdik a korlátokat<br />
helytelenül, igazságtalanul és jogtalanul köréje építeni. Mint említettem, ezt kezdik az<br />
óvodában, folytatják az iskolában, egészen az egyetemig. A mindennapi életünkről ne is<br />
beszéljünk; az közismert, hogyan működik, pl. ami az amúgy rendkívül hasznos<br />
tömegkommunikációs rendszereket illeti.<br />
Ezért én úgy vélem, hasznosabb a <strong>kritikai</strong> gondolkodás fejlesztése helyett a <strong>kritikai</strong><br />
gondolkodást gátló korlátok lebontásáról, annak hasznosságáról beszélni.<br />
A következő gondolatom, ami régóta foglalkoztat, akörül a kérdés körül forog –<br />
egyenlőre körbe-körbe –, hogy miként lehetne a gyerekekkel a tanulás szükségességét,<br />
fontosságát úgy megértetni, hogy a gyerekek ezt követően automatikusan felismerjék a<br />
tanulásban rejlő óriási lehetőségeket, amelyek nekik megadatnak. Azokra a lehetőségekre<br />
gondolok pl., amit a nyitottabb világunk biztosít számukra, stb.<br />
Sokan sorakoztatnak föl különféle módszereket, szerkesztenek elméleteket, kitalálnak<br />
minden hasznos dolgot, hogy aktív tanulásra serkentsék a tanulókat. De arról senki nem<br />
beszélt még nekik – és ez a szemináriumokon sem hangzik el –, hogy miért is tanulunk.<br />
A gyakorlatban találkoztam ezzel a problémakörrel, amit röviden megpróbálok<br />
bemutatni:<br />
Az egyik történelemórán kb. negyedórát szántam arra, hogy felhívjam a gyerekek<br />
figyelmét arra, miért olyan fontos, hogy továbbtanuljanak, még ha erről sokan le is beszélik<br />
őket („minek annyi diplomás” és egyéb károgások, „te vért fogsz izzadni az erős gimiben”,<br />
stb.). A következő napokban olyan gyerekek tanúsítottak elképesztő aktivitást az órákon, akik<br />
korábban meg sem szólaltak, tanáraik szerint nem voltak túl aktívak, sőt, egyikük közölte,<br />
hogy tovább szeretne tanulni, még akkor is, ha jelenleg eredményei alapján erre nem sok<br />
esélye van.<br />
Jómagam a tanítási gyakorlaton mindent megtettem annak érdekében, hogy<br />
azokat a korlátokat eltávolítsam az útból, amik a kritikus gondolkodás és cselekvés<br />
útjában állnak. Ehhez persze kellett egy olyan tanár, aki teret engedett a kísérletnek, és bízott<br />
abban, hogy így is célba lehet érni és lehet hatékonyan tanítani.<br />
Scherer András történelem szakos hallgató<br />
168