A kritikai gondolkodás fejlesztése II. - pedtamop412b.pte.hu - Pécsi ...

REFLEXIÓK
A KURZUSRÓL, A SAJÁT TANULÁSI FOLYAMATRÓL
Nagyon jó dolognak tartom, hogy lassan eljutunk oda, hogy kritikai gondolkodásról
egyáltalán beszélünk. Ezt azért emelem ki, mivel – és ez persze saját véleményem –
magának a kritikai gondolkodásnak nagyon szűk teret biztosítanak jelenlegi oktatási
rendszerünkben. Úgy gondolom, ebben a struktúrában kreativitásról, önállóságról,
divergens gondolkodásról, hatékony problémamegoldó képességről beszélni körülbelül
annyit jelent, mint egy gorillát meggyőzni arról, hogy növények helyett húst fogyasszon.
Röviden: az, amiről a szemináriumokon beszéltünk, az a gyakorlatban egyszerűen
rendszeridegen, és mint ilyet, a rendszer kidobja magából; óvodától egyetemig, és azon túl…
Ennek a helytelen működési mechanizmus kialakulásának, úgy gondolom, nagyon
mély gyökerei vannak történelmünkben. Gondoljunk csak arra a tekintélyelvűségre, amely
nem a helyes gondolkodásból származik. Idézném Johannes Scottus Eriugena gondolatait a
IX. századból, melyekkel Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete című könyvében
találkoztam: „Auctoritas ex vera ratione processit ratio vera nequaquam ex auctoritate. ( A
tekintély a helyes gondolkodásból fakad, de a tekintély nem lehet a helyes gondolkodás
alapja.)”
De idézhetnénk XII. századi értelmiségiek véleményét is ezzel kapcsolatban (itt
szándékosan nem használom a „középkori” kifejezést!), amelyeket Jacques Le Goff: Az
értelmiség a középkorban c. nagyszerű könyvében találtam:
„Nehezemre esik nekem az állatokról vitatkozni. Én arab tanítómesteremtől
megtanultam, hogy az értelmet válasszam vezetőül, te viszont megelégedsz azzal ,hogy
rabláncon kövessél egy mesemondó autoritást. Mi másnak nevezhetném az autoritást, mint
láncnak? Miként az ostoba állatok láncon vezettetnek, s nem tudják se azt, hogy hova, se azt,
hogy miért vezetik őket, és megelégszenek azzal, hogy mennek a nyakukon lévő póráz után,
ugyanígy a legtöbben közületek is egy állatias hiszékenység rabjai és hagyják, hogy őket
leláncoltan veszedelmes hiedelmek felé vezesse a leírt szó tekintélye.” (Adélard of Bath)
Ami a jelenünket illeti: saját és mások tapasztalatai alapján állítom, hogy nagyon
kemény falakba ütközik az a hallgató, diák vagy oktató, aki a kritikai gondolkodást, mint
eszközt a gyakorlatban próbálja használni.
A gyerekeim jártak óvodába, járnak iskolába, és nem kevés konfliktust okozott,
hogy – amint említettem – ez a rendszer nem tűr meg semmiféle autonóm gondolkodást,
problémamegoldást, széttartó gondolkodást; sem a gyerekek, sem a tanárok részéről,
mert a struktúrának és elemeinek nem ez az érdeke. Ezért ösztönösen keményen
megtorolnak minden olyan jellegű próbálkozást, amely a kritikai gondolkodás
gyakorlati és nem elméleti alkalmazására irányul.
167