pdf 220 Kb

Fizikai Kémia törzsmodul 

Bevezetés a fizikai kémiai mérésekbe (óraszám: 0+0+4, kreditszám: 0+0+3) 

Fizikai Kémia I. (óraszám: 2+2+0, kreditszám: 3+1+0) 

Fizikai kémia II. (óraszám: 3+2+4, kreditszám: 4+1+3) 

Magkémia (óraszám: 0+0+1, kreditszám: 0+0+1) 

Kolloidkémia (óraszám: 2+0+2, kreditszám: 3+0+1) 

Óraszám: 8+4+10 (e+gy+l) 

Kreditszám: 11+2+7 (e+gy+l) 

Modulfelelős: Dr. Bányai István 

Tárgyfelelősök: 

Dr. Kathó Ágnes, Dr. Országh István, Dr. Bányai István, 

Dr. Nagy Noémi, Dr. Joó Pál 

Meghirdető Tanszékek: Fizikai Kémia Tanszék 

Kolloid- és Környezetkémiai Tanszék és Izotóp Laboratórium 

Debrecen, 2005.

BEVEZETÉS A FIZIKAI KÉMIAI MÉRÉSEKBE 

Tantárgyfelelős: Dr. Kathó Ágnes 

A tárgy oktatója: Dr. Kathó Ágnes, Horváthné Csajbók Éva 

Óraszám/hét: 4 

Kreditszám: 3 

Számonkérés módja: gyakorlati jegy 

A kurzus célja: A tárgy bevezető jellegű, az Általános kémia tárgy teljesítése után vehető fel. 

Rövid tematika: Mérések tervezésének, mérési adatok feldolgozásának (hibaszámítás, szórás) 

alapjai, laboratóriumi jegyzőkönyv készítésének alapfokú elsajátítása. A fizikai kémiai 

mennyiségek meghatározásának, jelenségek megfigyelésének alapvető módszerei, 

hangsúlyozva a gyakorlati alkalmazások jelentőségét, valamint elsősegítve a következő 

féléves Fizikai kémiai laboratóriumi gyakorlat elvégzéséhez szükséges alapvető ismeretek 

elsajátítását. Vezetőképesség mérése, pH-potenciometria, gázvolumetria, spektrofotometria, 

polarimetria, elektrolízis, galvánelemek elektromotoros erejének mérése, elegyek 

sűrűségmérése, kolligatív sajátságok (fagyáspont-csökkenés), kalorimetria alapjai. 

Ajánlott irodalom: 

1. Fizikai kémiai laboratóriumi gyakorlat leírások (összeállította: Csongorné Dr. Porzsolt 

Éva) (egyelőre házijegyzet formában) 

2. Csongorné Porzsolt Éva, Nádasdi Levente, Tóth Zoltán: Fizikai kémiai laboratóriumi 

gyakorlatok gyógyszerészhallgatók számára, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2003 

3. Bevezetés a fizikai kémiai mérésekbe (szerk.: Kaposi O.), Tankönyvkiadó, Budapest, 

1988 

4. Tanszéki munkaközösség: Gyakorlatleírások a BEVEZETÉS A FIZIKAI KÉMIAI MÉRÉSEKBE 

című tárgyhoz (tervezet) 

A tárgy részletes tematikája: A hallgatók egyéni beosztás szerint dolgoznak, a beosztás a 

„forgószínpad” elvét követi, minden héten más végzi az adott gyakorlatot, és az egyes 

méréseknél használt vegyületek is változ(hat)nak hétről-hétre. 

1. Sűrűségmérés piknométerrel. Oldószerelegy összetételének meghatározása 

A gyakorlat során két különböző oldószer kívánt mennyiségeinek összemérésével 

pontosan ismert összetételű folyadékelegyeket készítünk, piknométeres módszerrel 

mérjük ezek, ill. a tiszta oldószerek, valamint egy ismeretlen összetételű elegy sűrűségét, s 

a kapott adatokból készített sűrűség-összetétel grafikonról leolvassuk a mért sűrűségnek 

megfelelő ismeretlen összetételt. 

2. Kalorimetria. Fémek hőkapacitásának meghatározása 

A gyakorlaton két különböző fém fajlagos- és moláris hőkapacitását határozzuk meg 

egyszerű, saját összeállítású kaloriméter segítségével. A kaloriméter hőkapacitásának

meghatározásához az ismert hőmennyiséget házilag készített kalorifer segítségével 

közöljük. 

3. Oldatok vezetőképességének mérése. Az oldott anyag minőségének és 

koncentrációjának hatása az oldat vezetőképességére 

A gyakorlat során erős, gyenge és nemelektrolit oldatok vezetőképességét mérjük. Erős és 

gyenge elektrolit esetében tanulmányozzuk a koncentráció hatását az oldatok 

vezetőképességére. Megvizsgáljuk, a vezetőképesség mérésével hogyan követhető a 

csapadékos titrálás, hogyan határozható meg az ekvivalenciapont. 

4. Spektrofotometria. Színes oldott anyag koncentrációjának meghatározása 

A gyakorlaton színes oldatok koncentrációját határozzuk meg spektrofotometriásan. 

Különböző hullámhosszaknál mérjük az adott oldat fényelnyelését, megállapítjuk az 

abszorbciós maximum helyét. Ezen a hullámhosszon különböző koncentrációjú oldatok 

abszorbanciájának mérésével ellenőrizzük a Lambert-Beer törvény érvényességét, 

meghatározzuk a moláris abszorbciós együtthatót. Ismeretlen koncentrációjú oldat 

abszorbanciájának mérésével meghatározzuk a koncentrációját. 

5. Gázvolumetria. Szilárd minta NaHCO 3 tartalmának meghatározása a fejlődött CO 2 

térfogata alapján 

A gyakorlat során tiszta NaHCO 3 -ból és NaHCO 3 -ot és egy inert komponenst tartalmazó 

porkeverékből HCl-val felszabadított CO 2 -gáz mennyiségét mérjük gázvolumetriásan. A 

módszer alkalmas a házi sütőpor NaHCO 3 -tartalmának meghatározására is. 

6. pH-mérés. Erős sav és gyenge sav oldatok pH-metriás titrálási görbéjének 

tanulmányozása 

A gyakorlat során előbb az erős lúgoldat pontos koncentrációját határozzuk meg úgy, 

hogy pontosan ismert koncentrációjú erős savoldatot titrálunk az ismeretlen 

koncentrációjú NaOH-oldattal. Három titrálást végzünk. Az első két esetben különböző 

átcsapási tartománnyal rendelkező indikátorokat használunk végpontjelzésre, a harmadik 

esetben pedig pH-potenciometrikus titrálást végzünk. A gyakorlat második részében 

ismeretlen koncentrációjú gyenge sav oldatának pontos koncentrációját határozzuk meg az 

első részben meghatározott, immár pontosan ismert koncentrációjú lúgoldattal történő 

titrálással, ismét a fenti, háromféle végpontjelzést alkalmazva. Megfigyeljük a megfelelő 

átcsapási tartománnyal rendelkező indikátor kiválasztásának fontosságát. 

7. Híg oldatok fagyáspontcsökkenésének mérése. Az oldószer krioszkópos állandójának 

meghatározása

A gyakorlat során lehűlési görbék alapján meghatározzuk az oldószer és az oldatok 

fagyáspontját. Az oldatok molalitását az oldószer és az oldott anyag tömegének 

mérésével, a moláris tömegek ismeretében számítjuk. Az egyes oldatok 

fagyáspontcsökkenését ábrázolva az oldott anyag molalitásban kifejezett koncentrációja 

függvényében megvizsgáljuk, érvényes-e a rendszerben az, hogy a fagyáspont-csökkenés 

kolligatív sajátság, vagyis, hogy csak az oldószer minőségétől és az oldott anyag 

mennyiségétől függ, az oldott anyag minőségétől független. 

8. Elektrolízis. Az áthaladt töltés meghatározása különböző adatokból. 

A gyakorlat során összehasonlítjuk az áthaladt elektromos töltés meghatározására a 

gyakorlatban leggyakrabban alkalmazott módszereket (réz-coulombméter, durranógázcoulombméter) 

és ellenőrizzük ezek pontosságát. 

9. Polarimetria. Fajlagos forgatóképesség és koncentráció meghatározása. Glükóz 

mutarotációjának tanulmányozása 

A gyakorlat során optikailag aktív anyag (valamilyen ismeretlen cukor) fajlagos 

forgatóképességének meghatározását végezzük el, különböző koncentrációjú oldatok 

elkészítésével és azok forgatóképességének mérésével, majd a koncentrációforgatóképesség 

görbéről a fajlagos forgatóképesség meghatározásával. Különböző 

cukrok irodalmi fajlagos forgatóképessége ismeretében minőségi beazonosítást végzünk. 

A kalibrációs görbe felhasználásával ugyanennek a cukornak ismeretlen koncentrációjú 

oldatára a koncentrációt meghatározzuk. Lúgos α-D-glükóz oldat forgatóképességének 

változását időben követve tanulmányozzuk a glükóz mutarotációját. 

10. Galvánelemek elektromotoros erejének mérése. A Daniell-elem elektromotoros 

erejét befolyásoló tényezők (koncentráció, hőmérséklet) vizsgálata. 

A gyakorlat során a Daniell-elem összeállítását különböző Zn 2+ , illetve Cu 2+ - 

koncentrációkkal végezzük el, és megmérjük az így összeállított galvánelem 

elektromotoros erejét. Egy adott összeállításnál különböző hőmérsékleteken is megmérjük 

a Daniell-elem elektromotoros erejét, így az egyensúlyi reakció hőmérsékletfüggésére is 

következtethetünk.

FIZIKAI KÉMIA I. (ELŐADÁS) 

Tantárgyfelelős: Dr. Országh István 

A tárgy oktatója: Dr. Országh István 



Számonkérés módja: Kollokvium 

A kurzus célja a reaktív és nem-reaktív rendszerekre vonatkozó fizikai-kémiai alapismeretek 

elsajátítása. 

Rövid tematika: A gázok fizikai-kémiai viselkedése. Gáztörvények, kinetikus gázelmélet. A 

termodinamika főtételei, alapfogalmai. A kémiai folyamatok energetikája, energiatermelés, 

hőerőgépek. A fázisátalakulások: párolgás, forrás, fagyás. Többkomponensű rendszerek: 

keverékek, elegyek, oldatok, vegyületek. A kémiai potenciál, a kémiai folyamatok iránya, a 

kémiai egyensúly. 


P.W. Atkins: Fizikai Kémia I. 

Részletes tematika: 

1. A gázhalmazállapot jellemzése. A tökéletes gáz és állapotegyenlete. A Dalton-törvény. 

Reális gázok. Kompresszibilitási tényező, és nyomásfüggése tökéletes és reális gázok esetén. 

A reális gázok van der Waals-féle állapotegyenlete, nyomás- és térfogatkorrekció. Kritikus 

állapot, kritikus állapotjelzők. 

2. A gázok kinetikus elmélete. A kinetikus gázelmélet kiindulási feltételei. A gázok 

nyomása, átlagos nyomás. A molekulák sebessége; átlagsebesség a molekulasebesség 

négyzete átlagának négyzetgyöke. 

3. A termodinamika első főtétele I. A termodinamika első főtételének (néhány) 

megfogalmazása. A belső energia és entalpia definíciója és jellemzése. A munka fogalma, 

térfogati és egyéb (hasznos) munka. A hő fogalma. A tökéletes gáz belső energiájának 

hőmérséklet- és térfogatfüggése. A Joule-kísérlet. A Joule–Thomson-kísérlet. A Joule– 

Thomson-együttható hőmérsékletfüggése. Gázok cseppfolyósítása. 

4. A termodinamika első főtétele II. A tökéletes gáz térfogati munkája. A környezettel 

történő hőcsere, a belső energia és az entalpia megváltozása. Reverzibilis és irreverzibilis 

izoterm, izobár, izochor és adiabatikus folyamatok esetén. 

5. Termokémia. A reakcióhő termodinamikai definíciója. Hess-tétel. A reakcióentalpia. 

Képződési entalpia, átlagos kötésenergia, égési entalpia fogalma és alkalmazása 

reakcióentalpia számítására. A reakcióhő kísérleti meghatározása, kalorimetria. A 

hőkapacitás, moláris hőkapacitás fogalma. Az állandó nyomáson és az állandó térfogaton vett 

hőkapacitások és különbségük. A reakcióhő függése a hőmérséklettől. A Kirchhoff-tétel. 

6. A termodinamika második főtétele I. A hő átalakítása munkává. Carnot-ciklus. A hatásfok 

fogalma, Carnot-hatásfok. Hőerőgépek, hűtőgépek, hőszivattyúk működésének lényege és 

hatásfoka. A II. főtétel különféle megfogalmazásai. A rendszer, a környezet és ezek együttes 

entrópiájának változása tökéletes gázok irreverzibilis izoterm expanziója során. Adiabatikus 

folyamatok entrópiaváltozása.

7. A termodinamika második főtétele II. Az első és második főtétel egyesítése. A 

Helmholtz-függvény (szabadenergia) és Gibbs-függvény (szabadentalpia) definíciója. A 

termodinamikai potenciálfüggvény fogalma és alkalmazása folyamatok irányának 

megítélésében. A szabadentalpia hőmérséklet- és nyomásfüggése. 

8. Folyadékok termodinamikája. Párolgás, forrás, párolgáshő, forráspont, telített 

gőznyomás. A gőznyomás függése a hőmérséklettől. Az egyensúly feltétele egykomponensű 

többfázisú rendszerekben. Fázisdiagram. Fázisstabilitás és fázismenet, a körülmények hatása 

a fázismenetre. A fázisokat elválasztó egyensúlyi görbék. A Clausius–Clapeyron-egyenlet és 

alkalmazási lehetőségei. Párolgási entrópia. Trouton-szabály. Görbült felületek gőznyomása. 

9. Elegyek termodinamikája. Ideális és reális elegyek. Szigorúan additív, nem szigorúan 

additív és sohasem additív elegysajátságok. Elegyedési és oldási entalpia. Az elegyedés 

termodinamikája. Elegyedési szabadentalpia és entrópia. Ideális és reális elegyek 

szabadentalpiája és entrópiája. Kémiai potenciál. 

10. A kémiai potenciál. A kémiai potenciál fogalma egy- és többkomponensű rendszerekben. 

A komponensek kémiai potenciálja kétkomponensű gáz- és folyadékelegyekben, valamint 

oldatokban, ideális és reális esetben. Raoult-törvény, Henry-törvény. Fugacitás és aktivitás 

fogalma. Standard állapot választása. 

11. Illékony folyadékok elegyei. Folyadékelegyek gőznyomása. Gőznyomás-összetétel, 

forráspont-összetétel, gőz-folyadék egyensúlyi összetétel diagramok ideális és reális elegyek 

esetén. Azeotrop elegyek. Desztilláció. Egymással nem elegyedő folyadékok gőznyomása, 

vízgőz-desztilláció. 

12. Kémiai egyensúly I. A termodinamikai potenciálfüggvények. A szabadentalpia és a 

kémiai potenciál fogalma és kapcsolata. A kémiai folyamatok szabadentalpia változásai. A 

reakció-szabadentalpia fogalma, exergonikus és endergonikus reakciók. A standard 

szabadentalpia és az egyensúlyi állandó kapcsolata. A reakcióhányados és alkalmazása a 

változások irányának megítélésében. 

13. Kémiai egyensúly II. A nyomás hatása az egyensúlyi állandóra és az egyensúlyi 

összetételre. A hőmérséklet hatása az egyensúlyi állandóra (van’t Hoff-egyenlet) és az 

összetételre. Az egyensúlyi állandó kapcsolata a reakció-szabadentalpiával és a kémiai 

potenciálokkal. A különféle standard állapotokhoz rendelt egyensúlyi állandók (K a , K p , K x , 

K c ) kapcsolata. Egyensúlyi állandók kiszámítása táblázatos termodinamikai adatokból. Az 

egyensúlyi állandó kísérleti meghatározásának elve és módszerei. 

14. Kémiai egyensúly III. Sav-bázis egyensúlyok. A savi disszociációs állandó és a 

protonálódási állandó fogalma, savak, illetve bázisok erőssége. A víz ionszorzata és a pH 

fogalma. Fémkomplexek képződése, koordinációs szám, stabilitási állandó, komplex szorzat, 

átlagos ligandumszám.

FIZIKAI KÉMIA I. (SZEMINÁRIUM) 

Tantárgyfelelős: Dr. Országh István 

A tárgy oktatója: Dr. Országh István 



Számonkérés módja: Gyakorlati jegy 

A kurzus célja a Fizikai Kémia I. előadást követő szemináriumként a tananyag feladatakon, 

számpéldákon keresztül feldolgozása, a fizikai kémiai alapelvek gyakorlati példákon keresztül 

bemutatása és alkalmazása. 

Rövid tematika: Feladat megoldás a gáztörvények és a kinetikus gázelmélet köréből. Példák 

megoldása a termodinamika főtételei és a kémiai folyamatok energetikája köréből. A 

fázisátalakulások (párolgás, forrás, fagyás) és a többkomponensű rendszerek (keverékek, 

elegyek, oldatok, vegyületek) tárgyalása számpéldákon keresztül. Kémiai potenciál, a kémiai 

folyamatok iránya és a kémiai egyensúly számítási példái. 


P.W. Atkins: Fizikai Kémia I. és Tanszéki példatár 


1. A tökéletes gáz állapotegyenlete. A Dalton-törvény. A reális gázok van der Waals-féle 

állapotegyenlete, nyomás- és térfogatkorrekció. Kritikus állapot, kritikus állapotjelzők. 

2. A gázok nyomása. A molekulák sebessége; átlagsebesség a molekulasebesség négyzete 

átlagának négyzetgyöke. 

3. A térfogati munka. A munka és a hő kapcsolata. A tökéletes gáz térfogati munkája. 

4. A környezettel történő hőcsere, a belső energia és az entalpia megváltozása. Reverzibilis 

és irreverzibilis izoterm, izobár, izochor és adiabatikus folyamatok. 

5. Hess-tétel. A reakcióentalpia, képződési entalpia, átlagos kötésenergia, égési entalpia 

számítása. Az állandó nyomáson és az állandó térfogaton vett hőkapacitások és különbségük. 

A reakcióhő függése a hőmérséklettől. Kirchhoff-tétel. 

6. A hő átalakítása munkává. Carnot-ciklus. A Carnot-hatásfok. Hűtőgépek, hőszivattyúk. A 

rendszer, a környezet és ezek együttes entrópiájának változása tökéletes gázok irreverzibilis 

izoterm expanziója során. 

7. A Helmholtz-függvény (szabadenergia) és Gibbs-függvény (szabadentalpia). A 

termodinamikai potenciálfüggvény alkalmazása folyamatok irányának megítélésében. A 

szabadentalpia hőmérséklet- és nyomásfüggése. 

8. Párolgás, forrás, párolgáshő, forráspont, telített gőznyomás. A gőznyomás függése a 

hőmérséklettől. A Clausius–Clapeyron-egyenlet és alkalmazási lehetőségei. Párolgási 

entrópia. Trouton-szabály. Görbült felületek gőznyomása.

9. Szigorúan additív, nem szigorúan additív és sohasem additív elegysajátságok. Elegyedési 

és oldási entalpia. Elegyedési szabadentalpia és entrópia. Ideális és reális elegyek 

szabadentalpiája és entrópiája. 

10. A kémiai potenciál egy- és többkomponensű rendszerekben. Raoult-törvény, Henrytörvény. 

Standard állapot. 

11. Folyadékelegyek gőznyomása. Gőznyomás-összetétel, forráspont-összetétel, gőz-folyadék 

egyensúlyi összetétel diagramok ideális és reális elegyek esetén. Azeotrop elegyek. 

Desztilláció. Vízgőz-desztilláció. 

12. A termodinamikai potenciálfüggvények. A kémiai folyamatok szabadentalpia változásai. 

A reakció-szabadentalpia fogalma, exergonikus és endergonikus reakciók. A standard 

szabadentalpia és az egyensúlyi állandó kapcsolata. A reakcióhányados és alkalmazása a 

változások irányának megítélésében. 

13. A nyomás hatása az egyensúlyi állandóra és az egyensúlyi összetételre. A hőmérséklet 

hatása az egyensúlyi állandóra (van’t Hoff-egyenlet) és az összetételre. A különféle standard 

állapotokhoz rendelt egyensúlyi állandók (K a , K p , K x , K c ) kapcsolata. Az egyensúlyi állandó 

kapcsolata a reakció-szabadentalpiával és a kémiai potenciálokkal, egyensúlyi állandók 

kiszámítása táblázatos termodinamikai adatokból. 

14. Sav-bázis egyensúlyok. A savi disszociációs állandó és a protonálódási állandó számítása. 

Savak, illetve bázisok erőssége. A víz ionszorzata és a pH.

FIZIKAI KÉMIAI II. (ELŐADÁS) 

Tantárgyfelelős: Dr. Bányai István 

A tárgy oktatója: Dr. Bányai István 




A kurzus célja, hogy a hallgatók elsajátítsák a kémiai kinetika alapjait és alkalmazzák azokat 

a homogén és heterogén reaktív és nem reaktív rendszerekre, illetve homogén és heterogén 

elektrokémiai rendszerekre. 

Rövid tematika: A kémiai kinetika alapjai, kísérleti módszerek, empírikus sebességi egyenlet, 

a reakciók mechanizmusa. Aktiválás, annak típusai, a katalízis, a homogén és heterogén és 

kvázi heterogén kémiai reakciók kinetikája. Homogén és heterogén elektrokémiai rendszerek 

termodinamikája és kinetikája. Elektrokémia. 


1. P.W. Atkins: Fizikai Kémia I-III., Nemzeti Tankönyvkiadó 2002 

2. Zrínyi Miklós: A Fizikai kémia alapjai, Műszaki Könyvkiadó, 2004 

3. Beck Mihály: Reakciókinetika (DE Fizikai Kémiai Tanszék, házijegyzet) 


1. Transzport folyamatok. Gázok diffúziója, hővezetése és viszkozitása. A részecskék 

ütközése gázfázisban egymással, ütközések a fallal és felületekkel. Sokaságok vizsgálatának 

alapelvei, eloszlások. 

Cél: A részecskék mozgásának vizsgálata fizikai kémiai módszerekkel a kémiai reakciók 

kinetikájának előkészítése a gázrendszerekben bekövetkező fizikai mozgások kvantitatív 

leírásával. 

2. Transzport folyamatok folyadékokban. Az elektrolitok vezetésének fenomenologikus 

leírása: ellenállás vezetés, fajlagos vezetés és moláris fajlagos vezetés. Az ionok vándorlási 

mechanizmusa, mozgékonysága. Diffúzió folyadékokban, a diffúzióegyenlet. 

Cél: A részecskék folyadékbeli mozgásának szerepének megvilágítása a kémiai reakciókban. 

A fizikai kémiai mérések értelmezése, kvantitatív leírása és a makroszkópikus és molekuláris 

jellemzők összekapcsolása. 

3. A kémiai reakciók időbeli lefolyása. A kémiai reakciók időbeliségének leírása. A 

reakciósebesség fogalma és matematikai formája. A formálkinetika elemei. Rendűség és 

molekularitás. Az elemi reakciók fogalma. A reakciósebesség kísérleti meghatározása. 

Cél: Azoknak a matematikai fogalmaknak a megértése, amelyekkel az időben lejátszódó 

kémiai változásokat leírjuk. A kinetikai kísérletek végrehajtásának módszertani megismerése. 

4. Az empírikus sebességi egyenletek. Az empírikus sebességi egyenletek meghatározásának 

értelme és célja. A rendűség és a sebességi együtthatók meghatározásának integrális és 

differenciális módszerei. Jellegzetes és speciális rendűségek (tört és zérus rendűségek).

Cél: Összetett fizikai kémiai jelenségek kísérletes felderítésének bemutatása, a kvantitatív 

vizsgálódás értelmének és hasznának megvilágítása. 

5. A reakció mechanizmusa. Egyszerű reakciók, összetett reakciók és reakciórendszerek. A 

reakciómechanizmusok felírása elemi reakciókkal. A reakciósebesség felírása. Egyszerűsítő 

feltételek, stacionárius koncentráció (steady state) és a gyors (elő)egyensúlyok módszere. A 

reakciók mechanizmusa és az empírikus sebessségi egyenlet kapcsolata. 

Cél: A modellalkotás módja célja és jelentősége. A modell és valóság közötti kapcsolatok 

elemzése. A modellezés jelentősége az iparban, biológiában és környezeti tudományokban. 

6. Az aktiválás. A hőmérséklet hatása a reakciók sebességére. Arrhenius elmélete. A termikus 

aktiválás leírása. Az aktiválási energia meghatározása kísérleti úton. Az aktiválási energia és 

pre-exponenciális tényező jelentése. A nyomás hatása a reakciókra, az aktiválási térfogat Az 

aktiválási paraméterek információ tartalma. 

Cél: A környezeti változók hatása a kémiai reakciókra. A kísérleti eredmények 

feldolgozásának megismerése. 

7. A katalízis. A katalízis és a katalizátor fogalma. Inhibíció és promotor hatás. A katalízis 

mechanizmusai és az energetikai értelmezése. A katalízis szerepe az élettanban, iparban és a 

környezetvédelemben. A „zöld kémia”. 

Cél: A kémiai reakciók sokfélesége és időbeli diverzitása. A kémia és természeti valamint a 

társadalmi környezet közötti kapcsolatok megvilágítása. A kémia mint gyakorlati tudomány. 

8. A kémiai reakciók mechanizmusának elméletei. A molekuláris történések 

megismerésének módszerei. Korszerű új mérési technikák. A molekuláris események leírása. 

Az ütközési és az átmeneti állapot elméletek alapelvei. Aktiválási szabadentalpia és entrópia. 

Cél: Az atomokról és molekulákról kialakult képünk kísérleti forrásai és a kémiai reakciók 

molekuláris szintű lejátszódása modelljeinek megismerése. 

9. A heterogén reakciók. A felületeken való megkötődés elmélete és kísérleti 

tanulmányozása. Aktív helyek, az adszorpció leírása, a Langmuir-izoterma. A felületi 

részecskék kinetikai aktivitása, a heterogén katalízis. Heterogén katalízis a kémiai iparban. 

Cél: A felületek és fázishatárok különleges szerepének bemutatása a kémiai kinetikában. A 

kémia és a kémiai technológia valamint a gazdaság kapcsolatának megismerése. 

10. Az elektrokémiai egyensúlyok. Az elektromos áram és a kémiai rendszerek 

kölcsönhatásának eredménye. Az elektródpotenciál fogalma és kialakulása, a Nernst-egyenlet. 

Az áramtermelő kémiai folyamatok termodinamikája. Elektródok, azok típusai és működésük. 

Az elektrokémia szerepe az analitikában, ionszelektív, mérő elektródok. 

Cél: Az elektromos áram és az anyag kémiai természetű kölcsönhatásnak megismerése és a 

jelentőségének bemutatása. 

11. Az elektródfolyamatok kinetikája. Az elektródfolyamatok kinetikájának jellemzése, a 

csereáramsűrűség, túlfeszültség, polarizáció. Az elektromos kettősréteg szerkezete. A 

korrózió leírása és a korrózió elleni védelem alapelvei. 

Cél: Az elektrokémiai folyamatok időbeliségének megértése és a hozzákapcsolódó gyakorlati 

jelenségek megismerése.

12. A kémiai áramforrások. A kémiai áramforrások valós működésének leírása. Az elemek 

típusai, primer és szekunder elemek. A modern gyakorlati áramforrások működési elve. Az 

tüzelőanyag cellák működése és távlatai. 

Cél: A kémiai energiatermelés egy hatékony módjának megismerése. Az eddigi egyensúlyi és 

kinetikai ismeretek komplex egymást támogató alkalmazása. 

13. Az elektromos áram kémiai hatása. Az elektromos árammal kiváltható reakció típusai. 

Az elektrolízis törvényei. Az elektrolízis leírása, a túlfeszültség és a polarizáció szerepe. Az 

elektrokémia ipari és szintetikus alkalmazásai. A voltammetria alapjai. 

Cél: Az elektromos áram kémiai hatásának megismerése, az elektródfolyamatok kinetikájának 

konkrét alkalmazásai 

14. Nem termikus aktiválás. Az elektromágneses sugárzás és az anyag kölcsönhatása. A 

fotokémia alaptörvényei. A fotokémiai kinetikai egyenletek és mechanizmusok. A 

kvantumhatásfok és kvantumhasznosítási tényező. A fényképezés, fotoszintézis és az 

ózonlyuk-kialakulás példája. Mikrohullámú aktiválás. Sugárhatás kémia. Szilárdfázisú 

reakciók, szonokémia. 

Cél: A kémiai reakciók és az elektromágneses sugárzás kölcsönhatásának megértése és 

alkalmazásainak megismerése.

FIZIKAI KÉMIAI II. (SZEMINÁRIUM) 

Tantárgyfelelős: Dr. Bányai István 

A tárgy oktatója: Dr. Bányai István 




A kurzus célja, hogy a hallgatók elsajátítsák a kémiai kinetika és az elektrokémia alapjaihoz 

kapcsolódó számításokat. A gyakorlati példákon keresztül megértsék a Fizikai Kémia II. 

tananyag nehezebb részeit, azokat kiscsoportos foglalkozás keretében problémamegoldásokon 

keresztül gyakorolják. 


1. A sokaságok matematikai kezelése. Számolások az eloszlási görbékkel és a diffúzió Fick I. 

törvényével 

2. Számolások az elektrolitok vezetésével kapcsolatban. Mozgékonyság, vándorlási sebesség. 

független vándorlás. 

3. Az átviteli szám. Végtelem híg oldatok vezetése. Gyenge elektrolitok vezetésének 

számításai, Ostwald-törvény. (1. számonkérés) 

4. Formálkinetikai differenciálegyenletek tulajdonságai, integrálásuk, linearizálásuk. 

5. A reakciók felezési idejének és sebességének számításai különböző feltételek esetén. 

6. Az empírikus sebességi egyenletek, a rendűség meghatározása grafikus és számításos 

módszerekkel. I. A differenciális módszerek. 

7. Az empírikus sebességi egyenletek, a rendűség meghatározása grafikus és számításos 

módszerekkel. II. Az integrális módszerek. 

8. A reakciók mechanizmusának megállapítása kísérleti adatokból és annak igazolása a 

stacionárius koncentrációk, illetve a gyors egyensúlyok módszerével. 

9. Összetett reakciók leírása elemi reakciókkal. Az Arrhenius-féle aktiválási paraméterek 

meghatározása. (2. számonkérés) 

10. Az adszorpcióval kapcsolatos számítások, Langmuir-izoterma, heterogén katalízis. 

11. Az elektródpotenciálok, cellapotenciálok számítása, Nernst-egyenlet. 

12. Termidnamikai paraméterek, reakció szabadentalpia és egyensúlyi állandó számítása 

elektrokémiai adatokból.

13. Az elektródpotenciálok hőmérsékletfüggése, az elektrolízissel kapcsolatos számítások. (3. 

számonkérés) 

14. A nem termikus aktiválású kémiai reakciók leírásával kapcsolatos feladatok. Fényképezés, 

fénymásolás, polimerizáció, robbanások. 


1. P.W. Atkins: Fizikai Kémia I-III., Nemzeti Tankönyvkiadó, 2002 

2. Zrínyi Miklós: A Fizikai kémia alapjai, Műszaki Könyvkiadó, 2004 

3. Beck Mihály: Reakciókinetika (DE Fizikai Kémiai Tanszék, házijegyzet) 

4. Bányai István (szerk): Példatár a kémiai a kinetikához (tervezet)

FIZIKAI KÉMIAI LABORATÓRIUMI GYAKORLAT 

Tantárgyfelelős: Dr. Kathó Ágnes 

A tárgy oktatója: Dr. Kathó Ágnes 



Számonkérés módja: gyakorlati jegy 

A kurzus célja a fizikai kémiai mennyiségek meghatározása, a fizikai kémiai összefüggések 

felismerése a „Bevezetés a fizikai kémiai mérésekbe” c. kurzus során elsajátított 

mérőmódszerek segítségével. 

Rövid tematika: Termodinamikai mennyiségek mérése, oldat- és fázisegyensúlyok vizsgálata, 

elektrokémiai és reakciókinetikai vizsgálatok. A gyakorlatok egy része arra tanítja meg a 

hallgatókat, hogy egyazon mérési módszer hányféle, és milyen jellegű fizikai kémiai 

probléma megoldására alkalmazható. A gyakorlatok másik részében egy bizonyos 

mennyiséget többféle módszerrel kell megmérni, és az eredmények összevetésével a 

módszerek teljesítőképességét kell összehasonlítani. 


1. Fizikai kémiai laboratóriumi gyakorlatok (szerk.: Kathó Á.), Tankönyvkiadó, Budapest, 

1988 

2. Csongorné Porzsolt Éva, Nádasdi Levente, Tóth Zoltán: Fizikai kémiai laboratóriumi 

gyakorlatok gyógyszerészhallgatók számára, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2003 

3. Bevezetés a fizikai kémiai mérésekbe (szerk.: Kaposi O.), Tankönyvkiadó, Budapest, 

1988 

A kurzus részletes tematikája (heti bontásban): A hallgatók –a „forgószínpad” elvét követve- 

egyéni beosztás szerint dolgoznak. Minden héten más végzi az adott gyakorlatot, és az egyes 

méréseknél használt vegyületek is változ(hat)nak hétről-hétre. 

Az elvégzendő gyakorlatok rövid leírása: 

1. Ismeretlen anyag égés- és képződéshőjének meghatározása vízkaloriméterben 

A bombakaloriméter hőkapacitásának meghatározása benzoesav, mint hőközlő anyag 

elégetésével. Ismeretlen anyag égési görbéjének felvétele, majd annak alapján az anyag 

állandó térfogatra ill. állandó nyomásra vonatkoztatott égéshőjének számítása. Az anyag 

összegképletének ismeretében a standard képződéshő számítása. 

2. Folyadékok gőznyomásának mérése, párolgáshő számítása 

Egy adott folyadék gőznyomásának mérése izoteniszkópos gőznyomásmérő segítségével a 

szobahőmérséklet és a forráspont között 6-8 hőmérsékleten. A párolgáshő grafikus 

módszerrel való meghatározása a Clausius-Clapeyron egyenlet alapján. 

3. Kevéssé oldódó só oldhatóságának és differenciális oldáshőjének meghatározása

A vezetőképességi edény cellaállandójának meghatározása. A rosszul oldódó sót 

tartalmazó telített vizes oldat vezetőképességének mérése négy különböző hőmérsékleten. 

Az oldáshő grafikus módszerrel való meghatározása a Clausius-Clapeyron egyenlet 

alapján. 

4. Parciális moláris térfogat meghatározása 

Hét különböző koncentrációjú biner elegy sűrűségének meghatározása piknométer 

segítségével. Az elegyek móltérfogatának számítása a sűrűségek ill. az összetétel alapján 

kiszámított közepes móltömegek alapján. A móltérfogatok ábrázolása az összetétel 

függvényében, majd egy adott összetételnél a parciális moláris térfogat grafikus 

meghatározása. 

5. Egyensúlyi folyamatok vizsgálata spektrofotometriás módszerrel 

Szerves oldószerben oldott jód abszorpciós spektrumának felvétele, a jód moláris 

abszorbanciájának meghatározása a maximális fényelnyeléshez tartozó hullámhosszon. A 

jód szerves fázis és víz közötti megoszlási hányadosának meghatározása a szerves fázis 

abszorbancia változásának alapján. Jodid ionok hatása a jód megoszlására: látszólagos 

- 

megoszlási hányadosok számítása, majd se gítségükkel a I 3 képződésére vonatkozó 

egyensúlyi állandó meghatározása grafikusan. 

6. Gyengesav disszociációfokának és disszociációs állandójának meghatározása 

A vezetőképességi edény cellaállandójának meghatározása. Különböző koncentrációjú 

gyengesav oldatok vezetőképességének mérése és a fajlagos valamint a moláris 

vezetőképességek számítása. A disszociációs állandó és a végtelen híg oldat moláris 

vezetőképességének meghatározása grafikus módszerrel az Ostwald-féle hígítási törvény 

alapján. A különböző koncentrációjú oldatok disszociációfokának számítása 

7. Pufferkapacitás vizsgálata 

Savat és sót azonos arányban tartalmazó pufferelegy pufferkapacitásának meghatározása 

savval ill. lúggal való titrálással. A kísérlet megismétlése a./ a puffer összetevők 

koncentrációit felére csökkentésével; b./ a sav koncentrációjának felére csökkentésével c./ 

asó koncentrációjának felére csökkentésével. Az egyes titrálások alapján számolt 

pufferkapacitás értékek értelmezése. 

8. Koncentrációs galvánelemek vizsgálata 

Ezüst/ ezüst-nitrát koncentrációs galvánelemek elektromotoros erejének meghatározása. 

Ezüst-nitrátot tartalmazó oldat közepes ionaktivitásának meghatározása. Ezüst-halogenid 

oldhatósági szorzatának meghatározása. 

9. Redoxirendszerek vizsgálata

Ugyanazon fémion(vagy komplex) eltérő oxidációs állapotú formáit különböző arányban 

tartalmazó oldatokban (Pt-elektród segítségével) redoxi potenciálok meghatározása . A 

Nerst-Peters egyenlet érvényességének vizsgálata valamint a standard redoxipotenciál 

meghatározása. A redoxirendszerek redoxikapacitásának vizsgálata. 

10. Észterhidrolízis kinetikájának vizsgálata 

a./ sav-bázis titrálással 

Az észterhidrolízis időbeli követése sav-bázis titrálással. Az észter kiindulási 

koncentrációjának valamint az átalakult észter mennyiségének kiszámítása. Az 

észterhidrolízis sebességi állandójának meghatározása 

b./ vezetőképességméréssel

A tárgy neve: Magkémia (előadás) 

Tantárgyfelelős: 

Dr. Nagy Noémi egyetemi docens 

A tárgy oktatója: 

Dr. Nagy Noémi egyetemi docens 

Óraszám/hét: 1 óra 


Számonkérés módja: kollokvium 

Tematika: 

Az előadás célja alapvető ismeretek szerzése az atommaggal, a radioaktivitással, annak 

környezeti megjelenésével és alkalmazásával kapcsolatban. 

Tartalma: Az atommag és tulajdonságai. Az izotópia fogalma, izotópeffektusok. Radioaktív 

atommagok. A radioaktív bomlás típusai, kinetikája. Radioaktív egyensúlyok. Földtörténeti és 

történeti kormeghatározás. A magsugárzás kölcsönhatása az anyaggal. Magreakciók. 

Atomreaktorok (energiatermelés). A magsugárzás mérése. A sugárzás és anyag 

kölcsönhatásán alapuló alkalmazások. Radioaktív indikátorok. Radioizotópok kémiai, 

analitikai, orvosi, biológiai alkalmazásai. Környezetünkben előforduló természetes és 

mesterséges radioaktív izotópok 


1. Nagy Lajos György, Nagyné László Krisztina, Radiokémia és izotóptechnika 

(Műegyetemi Kiadó, 1997) 

2. Kiss István, Vértes Attila: Magkémia (Akadémiai Kiadó, 1979) 

3. Németh Zoltán: Radiokémiai és izotóptechnikai alapismeretek (Veszprémi Egyetemi 

Kiadó, 1996) 

A tárgy részletes tematikája:

1. óra: Radioaktivitás felfedezése, következményei az anyagszerkezet kutatásában. Az 

atommag és tulajdonságai, az atommag alkotórészei. Stabil és radioaktív atommagok. Izobár 

magok energiaviszonyai. A radioaktív bomlás oka, következménye. 

2. óra: Az izotópia fogalma, izotópeffektusok. Fizikai, fázisegyensúlyi, spektroszkópiai, 

reakciókinetikai, kémiai egyensúlyi és biokémiai izotópeffektusok. 

3. óra: Radioaktív atommagok. A radioaktív bomlás típusai. Alfa-, béta-bomlás, 

elektronbefogás, izomer átalakulás (gamma-sugárzás). Spontán hasadás. 

4. óra: A radioaktív bomlás kinetikája. Egyszerű radioaktív bomlás. Összetett bomlások: 

elágazó és sorozatos bomlások. Radioaktív egyensúlyok: szekuláris és tranziens egyensúly. 

5. óra: Természetes bomlási sorok. Földtörténeti és történeti kormeghatározás. Föltörténeti 

korok meghatározása ólomizotópok aránya, a kálium-argon módszer, hélium-koncentráció 

segítségével. Történelmi korok meghatározása C-14 izotópok koncentrációja alapján. 

6. óra: A magsugárzás kölcsönhatása az anyaggal. A kölcsönhatás következménye az anyagra 

és a sugárzásra nézve. A kölcsönhatás kinetikája. Alfa-sugárzás és anyag kölcsönhatása: 

fékeződés és szóródás. 

7. óra: Béta-sugárzás és anyag kölcsönhatása: ionizáció, röntgensugárzás keletkezése, 

Cserenkov-sugárzás, annihiláció (pozitron emissziós tomográfia), visszaszórás, abszorpció, 

önabszorpció. 

8. óra: Gamma-sugárzás és anyag kölcsönhatása: Compton-szórás, fotoeffektus, párkeltés, 

Mössbauer-hatás. Magreakciók. Magreakciók megmaradási szabályai, kinetikája. 

Magreakciók neutronnal. Magreakciók töltött részecskékkel. 

9. óra: Atomreaktorok (energiatermelés). Hasítási reakciók lassú neutronnal. Az atomreaktor 

legfontosabb alkotórészei. Új hasadó anyag előállítása gyors neutronnal, tenyésztő reaktorok. 

Az atomenergia-termelés környezetvédelmi problémái, radioaktív hulladék elhelyezése. 

10. óra: A magsugárzás mérése. A mérések alapelve, detektorok és elektronikai egységek. 

Ionizációs, szcintillációs, félvezető és egyéb detektorok. 

11. óra: Dozimetria. Besugárzó, elnyelt és effektív dózisok. A magsugárzás hatása az 

élőszervezetre: fizikai, kémiai és biológiai változások. A víz radiolízise. Dóziskorlátok. 

12. óra: Radioaktív indikátorok, a radioaktív nyomjelző kiválasztásának szabályai. Fontosabb 

nyomjelző izotópok és előállításuk. Atomreaktorban és ciklotronban előállítható izotópok. 

Természetben előforduló izotópok felhasználása nyomjelzésre. 

13. óra: Radioaktív sugárzás és anyag kölcsönhatásán alapuló ipari alkalmazások. Szint-, 

határérték, vastagság és sűrűség meghatározása. Az iparban használt sugárzó izotópok és

mérőberendezések típusai, mérési elrendezések. Gyakorlati példák ismertetése. Radioizotópok 

kémiai, analitikai, orvosi, biológiai alkalmazásai. 

14. óra: Környezetünkben előforduló természetes és mesterséges radioaktív izotópok. A 

radioaktív izotópok keletkezése a természetben. A radioaktív izotópok mesterséges forrásai. 

Radioaktív izotópok az atmoszférában, hidroszférában és litoszférában, bekerülésük az élő 

szervezetekbe.

KOLLOID- ÉS HATÁRFELÜLETI KÉMIA I. 

Tantárgyfelelős: Dr. Joó Pál 

A tárgy oktatója: Dr. Joó Pál 

Óraszám/hét: 2e 


Számonkérés módja: k 

A kurzus célja, hogy a hallgatók a kolloid rendszerek kémiája és határfelületi kémia területén 

olyan elméleti alapismereteket szerezzenek, amelyeket az ipar, a mezőgazdaság, az 

egészségügy, stb. gyakorlati kolloidkémiai problémáinak megoldásához eredményesen 

tudjanak felhasználni. 

Rövid tematika: A kolloid állapot, a kolloid rendszerek, intermolekuláris kölcsönhatások. 

Határfelületi kémia: Tiszta folyadékok felületi feszültsége és az ezzel kapcsolatos jelenségek. 

Oldatok határfelületi kémiája. Felületi rétegek állapotegyenlete, monomolekuláris hártyák. 

Folyadék-folyadék határfelület. szétterülés. Gázok és gőzök adszorpciója szilárd testek 

felületén. adszorpciós hő. Az adszorpció állapotegyenletei. Adszorpciós izotermaegyenletek 

(Langmuir,- Langmuir-Hückel). A BET izotermaegyenlet. termodinamikai 

potenciálelméletek, az adszorpciós potenciál. Adszorpciós hiszterézis és 

kapilláriskondenzáció. gázelegyek adszorpciója. Határfelületi reakciók. heterogén katalízis. 

Lioszorpció. kontakt nedvesedés. nedvesedési hő. Nedvesedést befolyásoló tényezők, 

nedvesítőszerek. Tenzidkémia. Nem elektrolitoldatok adszorpciója. kromatográfia. 

Elektrolitoldatok adszorpciója. ioncsere, a víztisztítás kolloidkémiája. Elektromos kettősréteg 

elméletek. Elektrokinetikai potenciál és meghatározó tényezői, elektrokinetikai jelenségek. A 

kolloid rendszerek kémiája: A diszperz rendszerek állapotjellemzői, a diszperzitásfok 

jellemzése. Részecskemorfológia, a diszperz rendszerek térbeli eloszlása. A kolloid 

rendszerek állandósága. állapotváltozások. Aerodiszperz rendszerek. Gázdiszperziók és 

habok. Emulziók, szuszpenziók és szolok. A szolok szerkezete. a koagulálás kinetikája. 

Szolstabilitási elméletek. Az adhézió. A szuszpenziók állandósága. diszperziós kolloidok 

optikai tulajdonságai. Reológiai sajátságok, a diszperz rendszerek reológiája. Makromolekulás 

kolloidok. a lineáris makromolekula mérete, alakja. Makromolekulás oldatok 

termodinamikája. Polimerek frakcionálása. molekulatömeg meghatározási módszerek. 

Asszociációs kolloidok. kritikus micellaképződési koncentrációt befolyásoló tényezők. A 

micellaképződés termodinamikája. micellaszerkezet. szolubilizáció. Koherens rendszerek. 

talajkolloidika. 


Szántó Ferenc: A kolloidkémia alapjai, Gondolat, Budapest,1987 (JATE Press, utánnyomás.) 

A kurzus részletes tematikája (heti bontásban): 

1. Bevezetés és alapfogalmak; történeti áttekintés. 

2. A kolloid állapot; a kolloid rendszerek; intermolekuláris kölcsönhatások. 

3. (Határ)felületi kémia; tiszta folyadékok felületi feszültsége és a kapcsolódó jelenségek; 

oldatok határfelületi kémiája.

4. Felületi rétegek állapotegyenlete; monomolekulás hártyák (filmek); folyadék-folyadék 

határfelület, szétterülés. 

5. Gázok és gőzök (ad)szorpciója szilárd felületeken. 

6. Izotermaegyenletek. 

7. Adszorpciós hiszterézis, kapilláriskondenzáció. 

8. Lioszorpció, kontaktnedvesedés, nedvesedési hő; nedvesedést befolyásoló tényezők, 

nedvesítőszerek. 

9. Nem elektrolitoldatok adszorpciója, elektrolitoldatok adszorpciója, ioncsere. 

10. Elektromos kettősréteg elméletek; elektrokinetikai potenciál és meghatározó tényezői, 

elektrokinetikai jelenségek. 

11. A kolloid rendszerek kémiája: A diszperz rendszerek állapotjellemzői, a diszperzitásfok 

jellemzése; részecskemorfológia, a diszperz rendszerek térbeli eloszlása; a kolloid 

rendszerek állandósága, állapotváltozások; aerodiszperz rendszerek; gázdiszperziók és 

habok. 

12. Emulziók, szuszpenziók és szolok; szolstabilitási elméletek; az adhézió. 

13. A szuszpenziók állandósága; diszperziós kolloidok optikai tulajdonságai; a diszperz 

rendszerek reológiája; makromolekulás kolloidok; a lineáris makromolekula mérete, 

alakja; (makromolekulás oldatok termodinamikája); polimerek frakcionálása; 

molekulatömeg meghatározási módszerek. 

14. Asszociációs kolloidok, kritikus micellaképződési koncentráció és befolyásoló tényezői; 

(a micellaképződés termodinamikája); micellaszerkezet; szolubilizáció; koherens 

rendszerek.

KOLLOID- ÉS HATÁRFELÜLETI KÉMIAI LABORATÓRIUMI GYAKORLAT 

Tantárgyfelelős: Dr. Joó Pál 

A tárgy oktatója: Dr. Berka Márta 

Óraszám/hét: 4 gy 


Számonkérés módja: gyak. j. 

A gyakorlat célja és feladata az, hogy az elméleti ismereteket tovább mélyítse, illusztrálja a 

gyakorlati életben jelentkező kolloidkémiai problémákat, s azok megoldási lehetőségeit. 

Adjon jártasságot a gyakorlati kolloidkémiában, segítve a kolloidkémiai szemlélet 

kialakulását. 

Rövid tematika: Adszorpció szilárd- folyadék határfelületen. Oldatok felületi feszültségének 

tanulmányozása. Szolok elektrokinetikus potenciáljának mérése. Makromolekulák hatása a 

szolok stabilitására, védő és érzékenyítő hatás. Makromolekulák izoelektromos pontjának 

meghatározása. Hidrofób szólok koaguálásának vizsgálata. Diszperz rendszerek 

részecskeméret eloszlásának meghatározása szedimentációs analízissel. Asszociációs 

kolloidok CMC értékének meghatározása vezetőképesség mérésével. 


Szántó Ferenc : A kolloidkémia alapjai, Gondolat, Budapest, 1987.( JATE Press, utánnyomás) 

A kurzus részletes tematikája (heti bontásban): 

1. hét. Adszorpció szilárd- folyadék határfelületen. 

2. hét. Oldatok felületi feszültségének tanulmányozása. 

.3. hét. Színezékek elválasztása papírelektroforézissel. 

4. hét. Makromolekulák hatása a szolok stabilitására, védő és érzékenyítő hatás. 

5. hét. Polimerek átlagos molekulatömegének meghatározása viszkozitás méréssel. 

6. hét. Szolubilizáció vizsgálata. 

7. hét. Diszperz rendszerek részecskeméret eloszlásának meghatározása szedimentációs 

analízissel. 

8. hét. Asszociációs kolloidok CMC értékének meghatározása vezetőképesség mérésével.

pdf 220 Kb

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?