Szöveggyűjtemény a művészettörténet-írás történetéhez - ELTE ...

ösztönzése; Mechthild von Magdeburg sponsa-misztikájának képi nyelve pedig már a profán
szerelmi költészetből vett kölcsönzései révén is elárulja poétikus jellegét.
Vessük össze Szent Teréz egy pokolbéli víziójának bemutatását a hasonló középkori
leírásokkal! A barokk típusra a hagyományos képek és allegóriák hiánya jellemző; a leírás
inkább egy patologikus állapotéra hasonlít. A bejárat olyannak tűnt nekem, mint egy hosszú,
szűk sikátor, mint egy nagyon alacsony, sötét, szűk kemence. A talaj olyannak tűnt, mint egy
sáros, elhagyott pocsolya … a végén egy falon volt egy mély luk, olyan mint egy fiók, amelybe
belenyomva láttam magam. Ahhoz képest, amit ott éreztem, a látvány szinte még élvezet volt.
Egyáltalán nem túlzás, amit mondok … Ebbe a fali lukba dugva az embert megrémíti a falak
borzasztó látványa, és összenyomja, folytogatja minden, ami ott van”. 88 Hildegard pokla
apokaliptikus képi nyelven kifejezett teológiai-skolasztikus gondolati építmény; 89 Mechthild
víziója szemléletesebb és érzésekkel telítettebb; érezni vélhetünk valamit a dantei
plaszticitásból és térbeliségből, de lényegét tekintve ez a vízió is szimbolikus költészet. 90
Szent Teréz eksztatikus állapotaiban is megjelennek az átélés erotikus formái, például a nyíllal
szívét átdöfő angyal víziójában. Azonban míg Mechthildnél szerelmi jelképekben kifejezett
poétikus rajongásról van szó, addig Teréz egy valóságosan átélt jelenést mutat be. Kifejezetten
biztosít arról, hogy az angyalt „testi” alakban látta, és szigorú tárgyszerűséggel teszi hozzá: „Ezt
nem látom általában, hanem csak igen ritkán”. 91
A középkorban látott és költött képi szimbólumokkal van dolgunk, a barokkban a lelki élmény
realitásával. A víziók ezen eltérő felfogása és jelentése az oka a másfajta képi ábrázolásuknak. 92
A középkorból a képi vízió-ábrázolások két olyan ciklusa ismert, amely valószínűleg magára a
revelációk szerzőjére megy vissza: a Hildegard von Bingen Sciviasához, 93 illetve a Seuse
életrajzához 94 készült miniatúrák; a keletkezési koruk által megszabott nagy stíluskülönbségek
ellenére közös bennük, hogy a képek csak a szimbolikus képi összefüggések szemléletes
kifejtését nyújtják.
A barokk arra törekszik, hogy a víziót történeti eseményként, reális folyamatként ábrázolja, a
művész eközben lehetőség szerint szorosan követi a beszámolót. Annak érdekében, hogy
növeljék a vizionárius jelenés realitását, a színhelyül szolgáló földi teret, a szent emberi
természetét annál realisztikusabban jelenítik meg. Teljes nyomatékkal azt kell hirdetniük:
88 Das Leben d. hl. Theresia v. Jesu, i. m., cap. 32, 388–389. Hieronymus Bosch és Pieter Brueghel képi
motívumaira is gondolni lehetne, azonban egy efféle befolyás ellen szól a pokol zsivajának teljes hiánya.
89 J. Ph. Schmelzeis: i. m., 326 (Scivias I,2).
90 Deutsche Mystiker, II, 105–106.
91 Das Leben d. hl. Theresia v. Jesu, i. m., 346.
92 A nemzeti különbségekre, amelyeket természetesen figyelembe kellene venni, itt nem térhetünk ki. Azt
azonban, hogy a jelzett különbségek esetében nem például a germán és a latin nemzeti jelleg ellentétéről van
szó, a középkori itáliai női misztikusok lényegében azonos jellegű tudósítási bizonyítják.
93 Der hl. Hildegard v. Bingen Wisse die Wege, hg. v. M. Böckler, 1928, reprodukciókkal.
94 Reprodukciók Bihlmeyer kiadásában.
236