letölthető pdf - Prae

Mindeközben Juhász a botjára rovátkás írással lelkesen jegyzetel.
Kurcsány most kézen állást mutat be, pattogó utasításai azonban mit sem veszítenek
lendületükből:
– Juhász pajtás, amint Balut felmentetted, a jelentenivalót lejelentetted, nyomkövető
kémpulikkal vetesd üldözőbe és figyeltesd Orgyánt, ne késlekedj, aztán számolj be
róla sebesen, hogy milyen újabb cselszövést forral a két veszett jószág, madzsaroknak
hígvelejű pónijai, mert számításaim szerint ez az ostrom csupán maszlag, mit a követelőző
közvéleménynek koncként odadobnak.
Kurcsány jelen pillanatban a jobb mutatóujjára helyezi teljes testsúlyát, bal karjával
az örömódát vezényli, miközben a tárgyalóterem berendezési tárgyai felemelkednek
a helyükről. Batiznak tátva marad a szája, Juhász semmit nem érzékel az egészből, még
mindig a botjára jegyzetel, Lendvai Ildikó könnytől párás szemmel, lelkesen pislog
körbe-körbe: Igen, ilyen a mi vezérünk, mosolyogják csillogó szemei, cserébe egyetértő
pillantások záporoznak irányába, mindenki elégedett és boldog, igen, ő a mi vezérünk,
Batiz fejében pedig megfogan egy gyönyörű-szép szóvivői beszéd: És képzeljék el kedves
választópolgáraink, Kurcsány vezér ma mutatóujjával az anyaföldre mutatott, és miközben
felcsendült tágabb hazánk, Európa himnusza, a következő üzenetet bízta rám, leghűségesebb
és legtágabb szókincsű ölebére:
– Nem, nem mondok le, juszt se. Helyemen maradok a vártán, honnan a dölyfös
Torbán szívesen elüldözne, s népem egyedül maradna árván, mint mutatóujjam ímhol ne,
amint a gravitációt madzsari furfanggal lám könnyedén kicselezte.
Miközben Batiz már a jól megkomponált szóvivői beszéden morfondírozik:
A tévészékház előtti téren lármás, nagyhangú tömeg; a tévészékház lépcsőin G8-as
mintájú fejedelmi zsoldosok zárt falanxa.
Philip harka lép a lépcsőn meredező zsoldosok parancsnokához:
– Petíciót hoztunk nagyurunk, Torbán aláírásával. Nyiss utat büszke vitéz, hogy
parancsnokodnak, Juhásznak átadhassam, és végre legyen békesség, ne ontson feleslegesen
madzsar madzsari vért, tévészékház nyissa meg hát kapuit, ne kelljen új időknek új hadaival
betörnünk azt, hisz drága a nyílászáró, drága a vasalat.
A zsoldosok parancsnoka némán áll, mint sziklaszirt, rendíthetetlen és szótalan.
Így álldogálnak néhány minutumig, mígnem az addig oly higgadt Philip türelmét nem
veszíti:
– Engedj be, engedj be te… te disznó eb, vagy kutyafejű zsoldosaiddal együtt tízezernyi
hű madzsarommal széttaposlak, mint… mint kutyaszart vagy taknyot a sokat tapasztalt
székesfővárosi tappancsok. Te, te, te… te disznó!
A zsoldosvezér csak áll büszkén és némán.
Philip feldúltan Orgyánhoz oldalog:
– Le se szarnak ezek bennünket Orgyán, levegőnek, szarnak néznek minket, büszke
madzsarokat. Most mi a faszt csináljunk? Tévészékházat bizony önként nem engednek át.
Netán folyamodjunk erőszakhoz, kenyerünk-e az nekünk?
– Kenyerünk vagy nem kenyerünk, nem ez itt a kérdés, tévészékházat kell szereznünk,
ha beledöglünk is. Torbán is megírta. Lehorgasztott, bús, becsületes fejünket csak úgy
emelhetjük büszkén újra fel, hogyha az éterbe kiáltjuk: Hej!, újra büszke a madzsar, sorsát
újra a kezébe vette, áruló csordák bőgését tovább nem tűrheti, az éterben újra ősmadzsar
szó és dal rivall, néma fülek szürke hályogát, mint Botond ennek a kurva tévészékháznak
az ajtaját, perceken belül betöri.
Orgyán az egyre türelmetlenebb tömeg elé lép:
– Madzsarok, férfiak és erős lelkű asszonyok! Kurcsány bitang zsoldosai utunkat elállták,
097
prae