letölthető pdf - Prae

– A hangtechnikusokat kiköttettük, ó, Nagyúr, nyelveiket tüzes fogókkal kitépettük,
talpaik immár közelebb vannak az égi teremtőhöz, mint a porhoz, ahonnan vétettek, de
már elnézést a kifejezésért, az istennek se akarnak beszélni…
– Mielőtt kitépettétek a nyelvüket, kérdeztétek-e őket? – kérdezi, és állát a kezébe temeti
Kurcsány.
– Hogy kérdeztük-e, ó, Nagyúr, hát… – hebegi Batiz, és torkát félelmetes erő
markolássza.
– Lárifári, nem firtatom, sürgősebb dolgunk van ennél, nosza rajt, ügynökeink
jelentették: Torbán sereget gyűjt. A kérdés hát ez: mellettünk-e még erő-szakszervezeteink,
vagy az ellent félik-e, avagy váltott Audikon uzsgyi meneküljünk külhonba-e, vagy itt
hulljunk el mind egy szálig Torbán és Orgyán gaz-bitang hordáinak mérgezett nyilaitól
nyögve, de kegyelemért nem esdekelve, büszkén pórul járva? – teszi fel a kérdést Kurcsány,
és megigazítja aranykeretes szemüvegét.
– Torbán és Orgyán, a két sasfiók kirepült fészkéből – kémeink most hozták a hírt.
Torbán most kora ősszel a dalmát tengerparton nyaral, de valószínű, hogy ez csupán elterelő
hadművelet, Orgyán pedig álló nap telefonozik nyereg alá telepített mozgó telefóniáján
– hadarja Batiz egy szuszra, és már alig kap levegőt.
– Nem a kérdésemre feleltél! – inti le Kurcsány.
– Velünk hát, ki ellenünk… – nyögi Batiz, és érzi, hogy lassan, de biztosan végre
engedni kezd a szorítás.
– Akkor hát irány a svédasztal! Előre, fel a lépcsőtetőre! Maholnap még rengeteg
tennivalónk van és lesz, de ha tele a has, a munka dandárjának lesz aztán nemulass – mondja
élénken Kurcsány és mutatóujjával játékosan megfenyegeti a jelenlévőket.
Mindannyian a lépcsőre fel.
Míg Kurcsányék a lépcsőkön szökellnek:
Madzsar hon székes fővárosának Kossuth szépapánkról elnevezett terén hull, csak hull
az elsárgult levél, fáradtan söpri a kora őszi szél, söpör az mást is, a jó ég tudja, mit… De
nem oda Buda!, áll még, ellenben átellenben Pest szépapánkról elnevezett tere imigyen
fest:
Zászlóerdő, tömeg, ácsolt színpad, mikrofon, begerjed, lekeverik.
Orgyán lép a színpadra:
– Madzsarok, férfiak és asszonyok, hallgassátok Torbán vezért!
Hangos éljenzés, lelkes füttyök, néhány női és néhány férfi sikoly, majd ütemes: Torbán,
Torbán, Torbán…
De újra csak Orgyán beszél:
– Bocs… ánat, gyerekek, barátaim, tévedtem, Torbán vezér nem jött el ma közénk,
most kaptam a hírt, ugyanis a horvát tengerparton piheni ki a honért végzett áldozatos és
odaadó munkájának fáradalmait, ellenben elküldte nekünk magnóüzenetét.
Orgyán a magasba emel egy oridzsinál, madzsari gyártmányú, Polimer márkájú
magnetofon-kazettát, majd így folytatja:
– Felkérem Philip harkát, hogy ősi ösztönöktől vezérelt ezeréves madzsari szokás szerint
csévélje vissza a szalagot a kazetta elejére, majd őseitől ráhagyományozott határozott, de
egyben féltő-óvó kézmozdulattal nyomja meg a play gombot!
A szófogadó Philip csévél, aztán megnyomja.
A teret azon nyomban betölti Torbán ércesen zengő, ugyanakkor férfiasan lágy tenorja,
pattogó dobszó adja hozzá az ütemet:
– Megállj, Kurcsány, te ideggyenge renyhe, esküt tettél a választóknak, hogy a TBjárulékot
nem emeled fel! Árpád népe, hej!
095
prae