letölthető pdf - Prae

ezzen, szarvas inal, őz ugrik, tücsök ciripel, könnyűlovasok vidám csapata nyargalászik
fel-alá, a vezéri sátor tetejére mérnöki pontossággal felhelyezett pajzs alakú adóvevő pedig
izgalmas jeleket gyűjtöget:
– Hölgyek és urak, barátaim, nincs mese, mese, mese, meskete, ezt bizony alaposan
elkurcsányoltuk – hallgatja vezéri sátrában Kurcsány vezér szavait élő-egyenes adásban
Torbán kündü-vezér, és felvonja nemes ívű szemöldökét. Mialatt szemöldökét felvonja,
pengeéles elméje máris döntést érlel sebesen. Magához hivatja hát hű táltosát, Orgyán
sámánt.
– Hivattál, ó, madzsarok reménysége, csillagaink ékessége, napfényünk fényessége,
hajnalaink pírja…
– Elég a seggnyalásból, Orgyán, nem kell a maszlag, egyébként kell, de most sürget az
idő. De jer közelebb, mert itt már a jurtanemeznek is füle van. Halld hát szavam! De jól
figyelj, és vésd jól az agyadba, mert mindent csak egyszer mondok el! – Orgyán feszülten
figyel. – Kürtöld össze hamar hű népeinket, országot veszejt ma az ártány, nyomában
járvány, ármány, maga a kénköves sátán, de itt az üdő, hej, országot nyer, ki ma tenni mer,
menj hát fel az oromra…
– Tűzjeleinket onnan leadjam?
– Hülye. Ott van térerő, érted-e, onnan hívjad hű csatlósainkat ízibe fegyverbe, országot
nyer…
– Ki ma tenni mer – hajol meg alázatosan Orgyán –, ó, magasságos padi…
– Ki ne mondd gyaur, mert fejedet leüttetem, és nem marad utánad más csak egy
undorító, kihűlt…
– Tetem.
– Jól van, tanulékony vagy és kellően alázatos is Orgyán. Menj hát, most elbocsátalak,
de ezerekkel gyere vissza hű ebem, vagy fiadat a vároromra kiköttetem, és lesz akkor nagy
sírás-rívás, nemulass, de nem szaporítom a szót fölöslögösön, nem könyöröm.
Mély hajlongások közepette Orgyán jobbra gyorsan el.
Torbán pedig a gondolataiba mélyed.
Lényegében utálok kündü lenni. Egyszer az életben (de inkább kétszer vagy háromszor
vagy… hm) gyula is szeretnék lenni. Földek, vizek, jószágok és népek igazi, cselekvő
kormányzója, Torbán, a gyula, vagy inkább nagy gyével, egy nagy gyula, egy nagyon nagy
gyula: Gyula, Torbán Gyula. És felvehetnék még több nevet is, ha már emberöltőkön
keresztül uralkodnék, miért is ne, mint a keresztségben a nagy fejedelmek, a nagy
dinasztiák, Torbán Gyula, az egyes egyedüli nagyságos nagy fejedelem, a mindig győztes, a
legyőzhetetlen, a győző, a Győző: a Viktor, Torbán Gyula Viktor, a bibliás őrálló fejedelem.
Aha, ez jól hangzik, de ha már bibliás és keresztyén fejedelem, akkor valami jó kis bibliai
név is kellene, amolyan hozzám passzoló. Mondjuk a Jézus… apjáé? De elég nagy név-e
ez a Jézus? Jézus, a szupersztár. Na, nem is olyan rossz, legyen akkor a Jézus apjáé, no jó,
ha nem is az égié, legyünk szerények, alázatosak, akkor egye fene, legyen a földié: a József,
Torbán Gyula Viktor József, ez már így jó lesz. Szeretem ha egy név passzol hozzám.
És Torbán vezér álmodozásba kezd.
Míg Torbán álmodozik: A vezénylő fejedelem mélyfekete Audija méltóságteljesen
begördül az öszödi sasfészek mélygarázsába. (Nagyon méltóságteljesnek, nagyon
feketének és nagyon golyóállónak kell elképzelnünk.) A fejedelem most kiszáll a
kocsiból. Nem, vaku nem villan. Ellenben tüsténkedő szolgák, jól-rosszul funkcionáló
funkcik vennék tüstént körbe forrón szeretett vezérüket, ha tettre kész testőrök komor
gyűrűje nem zárná el útjukat. Egy, csak egy legényt, a szóvivő Batizt (a kis hamist)
engedik közelébe: