You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Konom RÑbert<br />
Komor<br />
v i h a r f e l -<br />
hők gyülekeznek<br />
Madzsarisztán egén,<br />
a csukaszürke égbolt lassan,<br />
de biztosan harcsaszürkévé változik,<br />
mintha valamiféle titokzatos varázserő<br />
révén megelevenednének egy kifestőkönyv lapjai,<br />
Kurcsànyolàs<br />
amit depressziós kisgyermekek számára alkotott a<br />
termékeny képzelőerő, aztán a széleskörű közvélemény általános<br />
megdöbbenésére hatalmas mennydörgés közepette egy pillanatra<br />
megmutatja magát a madzsarok istene, és egy olyan mozdulattal, amelyről<br />
eldönthetetlen, hogy épp búcsút int-e vagy legyint-e, örökre eltűnik a semmiben,<br />
illetve a mindenben.<br />
Miközben nagy bánatában és keservében a madzsarok istene végleg visszavonul, vagy<br />
egy másfajta szótár kifejezésével élve deus absconditus (bujdosó isten) lesz.<br />
Alant fekete kocsisor kígyózik komoran Balaton tavának déli partvidékén<br />
napnyugatnak irányába. Vessünk egy pillantást a konvojt vezető impozáns fekete járgány<br />
luxuskivitelű enteriőrjére, és ha nem esik nehezünkre két dologra koncentrálni egyszerre, a<br />
hallójáratainkat is élesítsük be, mert igen érdekes dolgoknak lehetünk szem- és fültanúi.<br />
– Hölgyek és urak, barátaim, nincs mese, mese, mese, meskete, ezt bizony alaposan<br />
elkurcsányoltuk – zümmög egy ismerős hang az ötszáz jó madzsari paripa vontatta Audi<br />
márkájú fejedelmi szekér hangszóróiból, és sírásra görbül Kurcsány vezér fejedelmi szája<br />
– vagy inkább torz mosoly ez? A fene se tudja, ezeknél a vezénylő fejedelmeknél nem<br />
lehet biztosra menni, ezek annyira kiismerhetetlenek, hogy egyszerre képesek sírni és<br />
nevetni, hüppögni és kuncogni, fel-felcsuklani és kacagni, elfehéredni és elvörösödni,<br />
szégyenkezni és büszkélkedni, tudni-merni-tenni és elbaszni-elkúrni-elcseszni, madzsariul:<br />
elkurcsányolni, lágy zavart keltve ezzel választóik beidegződéseiben.<br />
Hogyan kurcsányolhattuk ennyire el? – töpreng Kurcsány vezér, homlokát tenyerébe<br />
temeti, és vívódó, önmarcangoló hangulatból majdnem a melankóliába hajló, „Hány<br />
kurcsányolás egy élet?”, kérdéséig vergődik, de még időben eszébe jutnak mestere szavai.<br />
„Hogy egy adott napon kurcsányolsz-e vagy sem, ne attól tedd függővé, fiam, hogy<br />
úgy érzed: »„Ma hej’ de kurcsányolni való kedvem van!«, vagy: »Nem kurcsányolunk<br />
egy kicsit, Mariskám?«, hanem a megfelelő helyen, a megfelelő időpontban, a megfelelő<br />
módon kurcsányolj, és ha már kurcsányolsz, akkor ne legyen semmi cicó, semmi<br />
mellékurcsányolás, akkor kurcsányolj bele apait-anyait, kurcsányolj, amennyi a csövön<br />
kifér, de arra mindig vigyázz, hogy másoknak is engedd, másoknak is hagyjál egy kis<br />
kurcsányolnivalót, ne kurcsányolj el előlük mindent, mert ha elkurcsányolsz, akkor azt<br />
fogják gondolni: »Én már kurcsányolni sem vagyok jó? «, »Én már egy kurcsányolhatatlan<br />
szar vagyok?«, és akkor egy ideig hülye arckifejezéssel, bambán bámulják majd a<br />
köldöküket, utána azonban...”<br />
– Hány kurcsányolás is egy élet? – teszi fel magának csendes mélabúval a kérdést<br />
Kurcsány vezér, és a feje oldalra billen.<br />
Miközben Kurcsány vezér fejedelmi kobakja a rá-rátörő melankóliától oldalra billenve<br />
pihen: Kárpátok medencéjének egy másik szegletében, ódon várrom tövében sátortábor<br />
vesztegel: bográcsban jó madzsari pörkölt rotyog, tábortüzeknél dalnokok, dallamok<br />
dallanak, tárogató tárogat, szó röppen, gondolat szökken, rím rebben, a közelben vad<br />
093<br />
prae