letölthető pdf - Prae

Cyberpunk metafizika és annak visszavonàsa az 1 linkben
Arra nézve, hogy konkrétan miként épít az 1 link a cyberpunk hagyományokra, és hogyan
hasznosítja azokat újra, Gibson és Smiles regényének egy-egy mondata különösen releváns.
A Neuromancer így kezdődik: „The sky above the port was the color of television,
tuned to a dead channel.” 46 , ami szó szerinti fordításban így hangzik: „Az ég a kikötő fölött
olyan volt, mint egy halott adóra állított televízió”, Ajkay Örkény átültetésében pedig:
„A kikötő felett úgy szürkéllett az ég, mint a televízió képernyője műsorszünet idején.” 47 .
Gibsonnak ez a mondata ikonikus értékű, a 20. század végi médiarobbanás sokat elemzett
jelelméleti következményét sűríti, mely szerint a jel belső struktúrája megváltozik – a jelölőjelölt
szerves kapcsolatának helyét a jelölőnek a felszínen maradó / megtörő hatása veszi át
– Baudrillard megfogalmazásában „egy eredet és realitás nélküli reálisnak a modelleken
keresztül történő generációja” 48 történik. A szimulációs folyamat a jelt mint egy jól meghatározott
jelentésnek megfeleltethető értéket tagadja. Gibson „halott képernyője” pontosan
és intenzíven idézi be a média-szimuláció jelenséget, a hasonlatban pedig a médiáról való
tapasztalat az elsődleges, az tudja az érzékelés számára az ég tapasztalatát közvetíteni. A
folyamatos szimuláció-gyakorlat az eredetiként felfogott realitás és annak modelljeként értett
média-reprezentáció közötti viszony megfordul. A „halott képernyő” metafora lehet
akár Baudrillard magyarázatának tömörített változata is: „a tükör és a színtér visszatükröző
reprezentációja helyett egy olyan nem tükröző, immanens felszín, ahol feltárulnak a működések,
a kommunikáció egyenletesen működő felszíne”. 49
Ugyanennek a mondatnak a Smiles-féle verzója: „Az ég színe, mint egy döglött csatornára
hangolt televízióé, de erről Jake Smiles mit sem sejt.” és tovább: „Cukrot pottyant a
hideg kávéba, és tovább bámulja a monitort a sötétben, közben lomhán liheg, ajkát nyalja.
Kicserepesedett.” 50 Egyrészt a „döglött csatorna”, másrészt a „mit sem sejt”, harmadrészt
a nagyon konkrét helyzetjelentés Jake testi reakcióiról járul ahhoz hozzá, hogy az 1 link
visszavonja a jel struktúrájában bekövetkezett változás fontoságát. Nem azt állítja, hogy
nem történt fordulat az érzékelésünkben, mint arról Gibson és Baudrillard beszélnek, de
a gondolat relevanciáját kérdőjelezi meg. Smiles annyira a szimulált játékokban él, hogy
a valóshoz való viszonyulásmódra figyelni sem ideje, sem gyakorlata nincs, az egyedüli,
relevanciával rendelkező kérdések számára a Városban és más virtuális rendszerekben szerezhető
pontok – na meg, hogy miként szabadulhatna a reálból minél sürgősebben.
Gibson figurái a regénybeli valós társadalomban fontos státussal rendelkeznek, a cybertérbe
áthoznak valamit a szuperhősök világmegmentő vagy legalább -megváltoztató
funkciójából. Ehhez képest Jake Smiles semmi más, mint egy kopott városban élő cyberpunk-rajongó,
aki a szuperhős-modellt kizárólag a játékokban tudja kiélni, és néha
azon kapja magát, hogy a cyberculture gesztusait indokolatlanul reprodukálja, ilyen a
– feltételezhetően a realitásban történő – szeretkezés, amit egy bankautomata jelenléte tesz
izgalmasabbá, esetleg kizárólag az amiatt jön létre, hogy az automata bevonódjon a testi
gesztusok közé. 51
Baudrillard szerint a szimulációs jelenség szükségszerű velejárója, hogy „Búcsút int
az egész metafizika” 52 , és ezzel egyetért az összes virtualitás-elmélet szerzője, a cyberpunk
46
Gibson (1984), 3. o.
47
Gibson (1999), 9. o.
48
Jean Baudrillard: A szimulákrum elsőbbsége. In Kis Attila Atilla - Kovács Sándor s.k. – Odorics Ferenc (szerk.): Testes
könyv. ICTUS és Jate Irodalomelméleti Csoport, Szeged, 1996. 161. o.
49
Jean Baudrillard: A kommunikáció extázisa. Délután 1989/3.53. o.
50
Smiles, 21. o.
51
Uo.73. o.
52
Baudrillard (1996), 162. o.