letölthető pdf - Prae

cyberpunkban gyakran szereplő alternatív terek (virtualitás, bolygóközi utazások, nememberi
intelligenciákkal való találkozások, párhuzamos dimenziók, melyeket a totális idegenség
jellemez) tropológiai leírására vezette be Samuel Delany a paratér fogalmát 41 . A
kimondottan sci-fire kigondolt alakzat olyan tér, amely az elbeszélés normál terével párhuzamosan
létezik, de ahhoz hangsúlyosan kapcsolódik, és ahol a mindennapi világ viszonyai
nemcsak leképeződnek, de az eredetihez, valóshoz képest másodlagosként elgondolt
világban ezek a viszonyok meg is változhatnak, a paratér visszahat a térre. „Létrehoz
egy hétköznapi világot – egy felismerhető jövőt – majd egy másik, gyakran mentális,
de mindig anyagilag manifesztálódó teret, mely a való világ mellett létezik és amelynek
nyelve rendkívüli módon lírizált (...) a hétköznapi világban kezdődő konfliktusok ebben
a nyelvileg felfokozott paratérben oldódnak meg.” 42 Bukatman Alfred Bester és Roger
Zelzany írásaival illusztrálja a parateret, melyekben a „természeténél fogva leírhatatlan” tartalmak
megragadása főként szinesztetikus struktúrákban történik. 43 Ugyanolyan releváns
példa lehet a filmes nyelvezetben használt paratérre Stanley Kubrick 2001 Űrodisszeia című
filmjének harmadik része is, melyben az űrutazó a nem-emberi intelligenciával való
szembekerülése során alaktalan színfoltokat lát, artikulálatlan hangformációkat hall, és végül
önmaga öreg másával találkozik.
A Neurománcban ez a paratér a mátrix, az adatmezőkben leképezett információs hatalmi
struktúrák, melyek valósak ugyan, de fizikailag csak a cybertérben nyilvánulnak
meg, főként vizuális tapasztalatok formájában. „...s egyszerre szétáradt, kivirágzott Case
előtt a folyékony neo-origami mutatvány: elárulása saját, távolság nélküli otthonának és
hazájának, a végtelenségbe tartó átlászó, térbeli sakktáblának. Lelki szeme előtt felderengett
a Keleti Part Nukleáris Hatóságának skarlátszín, lépcsőzetes gúlája, mely a Mitsubishi Bank
of America zöld kockáin túl parázslott, magasan és nagyon messze pedig megpillantotta a
katonai rendszerek spirálkarjait, melyeket köznapi halandó soha el nem érhet...” 44
A leképeződés első látásra allegorikusnak tűnik, amennyiben megteremt egy bizonyos
távolságot a saját eredetéhez képest, és erre a (de Man szerint időbeli) távolságra ugyanakkor
reflektál is. Az allegória ugyanakkor nem képes arra, hogy magát teljesen függetlenítse
eredetétől, és mintegy saját életre kelve átalakítsa az eredeti viszonyokat. A Neurománcban
pedig éppen ez történik, ha valamit az adatmezőben módosítanak, annak a valós hatalmi
struktúrákban való következményeivel kell számolni. A végső fordulat pedig a két MI
összeolvadása, az így létrejött, az emberi ellenőrzés alól függetlenített információs entitás
olyan változásokat hoz létre a valós világban, melyek a szubjektum hagyományos kategóriáit
írják át, és mintegy érintőlegesen szolgáltat néhány adalékot ahhoz, hogyan alakulhat ebben
a kontextusban a transzcendencia-fogalom. 45
41
A Delany-féle paratér Scott Bukatman (Adatmezők közt: allegória, retorika és paratér c. tanulmánya) és H. Nagy Péter
(Imaginárium V. Dick és a paratér c. tanulmánya) közvetítésével jutott el a magyar nyelven elérhető szakirodalomba.
42
Samuel Delany meghatározása (Cyberspace c. írása), idézi Bukatman, 13. o.
43
„A tapintás ízlelés volt számára… a fa fanyar és meszes érzést keltett a szájában, a fém sós volt, a kő tapintása édessavanyú
volt az ujjainak, és az üvegtől, mint émelyítő süteménytől, megcsömörlött a szájpadlása. A szag érintés volt…
A forró kőnek olyan szaga volt, mint a selyemnek, amely az arcát cirógatja. A füst és a hamu, mint a bőrét dörgölő
durva gyapjúszövet, sőt majdnem mint a vizes vászon érintése. Az olvadt fémnek olyan szaga volt, mint a szívére mért
kalapácsütésnek, és a PyrE robbanásának ionizációja ózonnal töltötte meg a levegőt, aminek olyan szaga volt, mint az
ujjai között csordogáló víznek.” (Bukatman idézi Alfred Bester The Stars My Destination 1956-os írásából)
44
Gibson (1999), 66. o.
45
A regény utolsóelőtti részében zajló beszélgetés éppen csak megidézi a transzcendencia-MI viszonyulásmódjainak
kérdését: „Akkor hát mi vagy? – kérdezte Case, azután ivott az üvegből és nem érzett semmit. – Én vagyok a mátrix,
Case. A férfi felnevetett. – És mire mész ezzel? – Semmire. Mindenre. Én vagyok a mindenség végösszege, az egész
buli. – Ezt akarta 3Jane anyja? – Nem. Elképzelni sem tudta, milyen lennék. A sárgafogú mosoly kiszélesedett. – Na
és akkor mi az ábra? Mennyiben változtak a dolgok? Te uralod a világot? Te vagy Isten? – A dolgok mások. A dolgok
dolgok.”. Gibson (1999), 301. o.
087
prae