You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
talán Wyndham The Midwich Cuckoos 21 , vagy még inkább Clarke A gyermekkor vége 22 című<br />
regénye fejezi ki. Clarke egyik szereplője megkérdezi: „Már csak egy kérdésem van…<br />
Mit tegyünk a gyermekeinkkel?” Az Overlord baljóslatúan válaszol: „Örüljetek nekik,<br />
amíg tehetitek…. Nem maradnak sokáig a tieitek.” Egy másik fejezetben Clarke a következőképpen<br />
ír le egy gyereket: „Minden külső megjelenése ellenére mégis kisgyerek marad,<br />
most azonban a látens erő olyan rémisztő érzete honolt körülötte, hogy Jean nem volt képes<br />
belépni a gyerekszobába.” Ebben az esetben a mutáns generáció nem az ember és a superman<br />
hibridizációjával jön létre, de a végeredmény ugyanaz; a sapiens megszűnt. Sturgeon Homo<br />
superiorjának önfeláldozó atyáskodásával ellentétben A gyermekkor vége gyermeke teljes<br />
bizonyossággal nem apja az emberiségnek! A fentebb említett beszélgetés fényében parafrazálva<br />
Sturgeont: legyen minden superman testvér, de semmi esetre sem kéne hagynod, hogy<br />
benősüljenek a családba! Valójában egyáltalán nem nehéz belátni, miért elfogadhatóbb a szex<br />
egy radikálisan különböző fajjal, még ha az egy intelligens kutya is, akárcsak Stapledon Siriusában,<br />
mint a Homo superiorral folytatott szexuális kapcsolat. Sirius kutya esetében legalább<br />
nincs esélye az életképes, valószínűleg versenyképes utódnak.<br />
A legbizarrabb aspektusa ennek az egész dolgozatnak az lehet, hogy negyvenezer<br />
évvel ezelőtt a Homo sapiens egyfajta hipotetikus Homo superior pozíciójában lehetett<br />
a ma science fictionében. A közelmúltban a mitokondriális DNS genealógiai analízise<br />
bebizonyította ennek lehetséges voltát. A mitokondriális DNS egyedülálló, hiszen csak<br />
anyai ágon öröklődhet az apától származó szokásos járulékoktól mentesen. Különböző<br />
Homo sapiens fajták származásának összehasonlító mitokondriális DNS vizsgálata kimutatott<br />
egy lehetséges közös őst Kelet-Afrikában kb. 400 évszázaddal korábbról: tulajdonképpen<br />
létezhetett egy Éva, mindnyájunk ősanyja! De a kétségkívül továbbra is<br />
vitatott állítás az, hogy alapvetően nem volt genetikai keveredés a különböző egyidejű<br />
hominidákkal. Más szóval, a standard hominid reakció – ami a Homo superiort illeti<br />
– lényegében megegyezett azzal, amit a science fictionben látunk: ne házasodj be<br />
abba a családba! Nem mintha ez más hominidáknak végtére jót tett volna. Ehhez a<br />
szituációhoz hasonló érdekes párhuzam figyelhető meg Michael Bishop No Enemy but<br />
Time című regényében 23 . Itt a nyilvánvalóan mutáns női főszereplő (valahogy „sapiensebb”,<br />
emberibb hominid, mint a törzs többi tagja) reproduktív szempontból izolált<br />
a társaitól. A huszadik századi időutazó azonban közösül vele, s a nő gyermeket szül.<br />
Ebben az esetben, amikor a Homo sapiens játssza a superman szerepét a primitívebb<br />
hominiddel szemben, a nemzés megengedhető, legalább a mi szemszögünkből.<br />
Az előbbi diszkusszió nagy része beépíthető a szociobiológia keretébe. Mi is a szociobiológia<br />
pontosan? A szociobiológia a szociális viselkedés genetikai determinánsainak tudománya.<br />
Egy szociobiológus kutatásának az emberi kultúra legalább annyira legitim tárgya,<br />
mint a rovarok társadalmai. A szociobiológus azt vélelmezi, hogy a viselkedés nagy része<br />
genetikailag determinált. A szociobiológia körüli viták többsége arra fut ki, hogy az emberi<br />
viselkedés milyen mértékben determinált genetikailag. A kognitív emberi viselkedés esetében<br />
úgy tűnik, hogy a genetikai és környezeti hatások alapvetően egyformán fontosak. Minden<br />
valószínűség szerint az emberi viselkedés sok egyéb aspektusánál találunk majd erőteljes genetikai<br />
komponenseket. A szociobiológiai teória másik fő tantétele szerint a genom természeténél<br />
fogva konzervatív vagy „önző”. Világos, hogy a viselkedést produkáló gének közül<br />
csak azok lesznek képviseltetve az adott faj génállományában, amelyek igyekeznek fenntartani<br />
a genomot. Nem léteznének lemmingek, ha a „tengeri menet” a reprodukciós képességük<br />
előtt következne be. Hasonlóképpen azok a gének, amelyek saját átalakulásukhoz<br />
21<br />
John Wyndham: The Midwich Cuckoos. Ballantine, New York, 1958.<br />
22<br />
Arthur C. Clarke: Childhood’s End. Ballantine, New York, 1953.<br />
23<br />
Michael Bishop: No Enemy but Time. Simon and Schuster, New York, 1982.
Change language