Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Čapek volt az utolsó , akinek sikerült kisurrannia, „amit javarészt a műve körül támadó<br />
klasszifikációs bizonytalankodásnak köszönhet” . Ugyanott arra is kitér, hogy a gettósodás<br />
belülről, a sci-fi szerzők és főként az ezzel foglalkozó kiadók, szerkesztők, kritikusok részéről<br />
is megfigyelhető érdekjelenség, mely fenntartja a sci-fi mint áru sajátosságát. Nos, a<br />
sci-fi körüli „klasszifikációs bizonytalankodások” a ’70-es évek óta visszatértek, elsősorban<br />
a posztmodernista elméletek hatására, melyek műfajok és regiszterek közötti keveredést az<br />
értelmezők figyelmébe ajánlották. Ez korántsem jelenti azonban azt, hogy felszámolódnának<br />
a műfaji konvenciók, az irodalmi regiszterek teljesen egymásba folynának. Brian McHale<br />
POSTcyberMODERNpunkISM című írásában amellett érvel, hogy a sci-fi – és más zsánerműfajok,<br />
mint a detektívtörténet, kalandregény, pornográf irodalom, horror-történet, romantikus<br />
női irodalom – elhatároltságánál, elhatárolódásánál mi sem természetesebb a magas<br />
és a populáris kultúra termelő, elosztó, illetve fogyasztó intézményeinek gyakorlatában,<br />
s ez éppen annak a Fredric Jameson és Andreas Huyssen nevéhez kapcsolódó alaptétel<br />
fényében, miszerint a posztmodernizmust a hivatalos magaskultúra és a tömregkultúra közötti<br />
határok elmosódása és felszámolódása jellemzi. A „szervetlen illeszkedés elve” , mely<br />
McHale szerint az alábbiakban részletesen tárgyalandó William Gibson Neurománc című<br />
regényét is jellemzi, eleve feltételezi a különböző kulturális kódok és regiszterek közötti<br />
különbség fenntartását, „a műfaji (vagy általánosabban: a kategoriális) határok megléte az,<br />
ami az átmenetiséget egyáltalán lehetővé teszi.” <br />
Amit azonban a cyberpunk, a sci-fi ’80-as években elterjedt, sajátos verziója megtesz,<br />
az éppen a többféle „kulturális parcellának” az egymás mellé helyezése, a populáris sci-fi<br />
és az elitként kanonizált irodalom, a technológia és az alvilág közötti folyamatos átjárások<br />
megteremtése. McHale az angol nyelvű irodalom ’80-as évektől kezdődően megjelent korpuszán<br />
illusztrálja, hogy a „kortárs sci-fi és a »komoly« vagy »centrális« posztmodernista<br />
próza között »konvergencia« vagy »kereszteződés« mutatható ki”, nem csak első szinten,<br />
amennyiben a populáris irodalom a magas kultúrából vesz át prózatechnikai eljárásokat,<br />
az elit irodalom pedig a tömegkultúra motívumaiból merít. A kölcsönhatás, írja McHale,<br />
többszörös, „a nyolcvanas évek elején egyfajta »visszacsatolási hurok« alakul ki a sci-fi és a<br />
centrális posztmodernista irodalom között. Születnek posztmodernista szövegek, amelyek<br />
»posztmodernizált« sci-fi-elemeket, és sci-fik, amelyek »sci-fisített« posztmodernista motívumokat<br />
tartalmaznak, bizonyos elemek tehát először a sci-fiből a centrális posztmodernista<br />
irodalomba vándoroltak, majd vissza a sci-fibe, míg mások az ellenkező utat megtéve a<br />
centrális irodalomból a sci-fibe jutottak, és onnan vissza a centrumba.” <br />
Úgy látom, Jake Smiles regénye az első könyv, mely a kortárs magyar irodalomban ezt<br />
az átjárást sci-fi és centrális irodalom között relevánsan valósítja meg, és mindeközben expliciten<br />
reflektál a cyberpunk szövegekre. Az 1 link a szerzővel azonos nevű, a számítógépes<br />
játékokért rajongó, azoktól függő figurának a szimulált terekben való kalandozásait keveri<br />
a virtualitáson kívüli jelenetek leírásával, és kalandregényre, pornóra, sci-fire éppúgy alapoz,<br />
mint a posztmodernista elmélet alaptételeire, vagy a kortárs magyar irodalom prózatechnikai<br />
eljárásaira. Azt állítani, hogy egy könyv valamilyen szempontból „első”, igen kockázatos,<br />
a fennebb leírt határátlépések jelen vannak például Krasznahorkai László Háború<br />
és háború (1999), vagy Parti Nagy Lajos Hősöm tere (2000) című regényében is, melyek<br />
szintén hozzászólnak a virtualitás kérdéséhez. Ez utóbbi szövegekben azonban az elit és po-<br />
<br />
Ha korszakokra lefordítjuk, akkor H. G. Wells a századfordulót jelentené, Karel Čapek pedig az ‘50-es éveket.<br />
<br />
Stanisław Lem: Tudományos-fantasztikus irodalom és futurológia (Ford. Fejér Irén és Murányi Beatrix). Gondolat Kiadó, Bp., 1974. 87. o.<br />
<br />
Brian McHale: POSTcyberMODERNpunkISM. <strong>Prae</strong> 1999/1–2. 38. o.<br />
<br />
Uo.<br />
<br />
Uo. 39. o.<br />
<br />
Uo. 41. o.<br />
077<br />
prae