letölthető pdf - Prae

illetve sokan öngyilkosságot követnek el. Az erőszakhullám, amely végigsöpör a városon,
természetesen tömegkatasztrófák sorozatát is eredményezi: a repülőgépek lezuhannak, az
autók karamboloznak, különböző robbanásokat hallani, stb. A helyzet uralhatatlan, ahogy
azok is, akik megtébolyodtak: az emberi kommunikáció mint olyan megszűnik. A Clay
szemével láttatott eseménysor meglehetősen nyers és brutális, filmszerű képsorként tapasztalható
meg, miközben Clay és egy szintén „normálisnak” megmaradt figura, Tom a
közeli szálloda előterében igyekszik óvóhelyet találni. Rövidesen csatlakozik hozzájuk egy
tizenéves kamaszlány, Alice, aki anyját veszítette el a káoszban.
A szereplők viszonylag hamar konstatálják, hogy az őrjöngés okozója a mobiltelefonokra
érkezett hívás lehetett, pontosabban egy hívással sugárzott impulzus, melyet Lüktetésnek
neveznek. (A regény első része is ezt a címet viseli.) Mindenki, akinél volt mobiltelefon, s
fogadta a hívást, megtébolyodott. Árnyalja a helyzet értelmezését – bár maguk a szereplők
a dolog természetéről egyelőre csak homályos tudással rendelkeznek – az a jelenet, melynek
Clay volt a tanúja: két fiatal lány közül az egyik fogadta a hívást, a másik pusztán a készülékhez
hajolt, s míg az előbbi azonnal gyilkolni kezdett, addig a másik „mindössze” az identitását
vesztette el: a „ki vagyok én?” kérdés kiabálásán kívül másra nem képes.
A történet, szintén kissé „konvencionális” módon, egy utazás történetévé kerekedik. A
három ember, miután leszáll az éj, s el tudják kerülni az őrjöngők közvetlen támadásait,
gyalogszerrel hagyják el az égő várost. Sok más is így tesz, aki nem használta a mobilját,
vagy éppen egyáltalán nem volt neki, s miközben a párezer ember nekivág az országútnak,
a földön mobiltelefonok ezrein taposnak át.
A három központi figura előbb Tom vidéki házában, majd egy kisváros akadémiájának
épületében húzódik meg – itt két szereplővel kiegészül a társaság –, végül több településen
keresztül eléri a célt, a Maine állambeli kisvárost, ahol Clay a mobiltelefon-tulajdonos kisfiát
és elvált feleségét kutatja. A történet csúcspontjának tere egy elhagyatott, bejegyzetlen
vidék, melyen nincsen telefonos lefedettség.
Mármost a regény a feszültségteli helyzeten túl többféle toposz vagy motívum mentén
látszik ívelődni. A legalapvetőbb persze az apokaliptikus és poszt-apokaliptikus világkép természetrajza,
mely – többek közt – King korábbi, Végítélet (The Stand) című regényére enged
emlékeztetni. (Ebben egy elszabadult vírus, egy biofegyver okozza a katasztrófát, s az ezután
beálló szituáció íródik át afféle megváltástörténetbe.) Érdekes, hogy A mobil egy értékítéletet
is tartalmazó profetikus és reflektálatlan szöveg formájában, előhangként, a regényszöveget
megelőzően tárja az olvasó elé a szüzsét: „A civilizáció a szokott véres ösvényen csúszott le
a második középkorba, de a folyamat sebességét még a legborúlátóbb jövőkutatók sem
láthatták előre. Mintha a civilizáció alig várta volna ezt az alászállást. Október elsején Isten
a mennyországában tartózkodott, a tőzsde 10.140-en állt, a legtöbb repülőgép betartotta
a menetrendet (kivéve azokat, amelyek Chicagóban értek földet, vagy onnan indultak, de
ez várható is volt). Két héttel később az égbolt ismét a madaraké lett, a tőzsde pedig emlék
volt. Mindenszentekre New Yorktól Moszkváig az összes nagyváros bűze az üres egekig ért,
és a régi világ ugyancsak emlék volt.”
Azzal, hogy ez az „előhang” preformálja a történet befogadását, a regényszöveg tétjeként
voltaképpen mégsem azt teszi a közlés kommunikátumává, amit elmond, hanem az előzmények
és a lehetséges okok elbeszélésében rejlő feszültséget. Ezért mondhatjuk, hogy az
apokaliptikus és poszt-apokaliptikus világkép olyan motívum, amely kiindulópontot kínál,
míg a másik nagy, a történetvezetés szintjén működtetett toposz vagy motívum – az utazás
– strukturálisan, a történet strukturálásában játszik szerepet.
073
prae