letölthető pdf - Prae

L. Varga Péter
Bocsànat, nem téves
,,KÑdvegyÕtés ,, , metanarràciÑ és a humànmÕtosz felbomlàsa Stephen King A mobil cÕmû
regényében
A szokásos, ám számomra szimpatikus médiakampány kíséretében jelent meg nemrégiben
magyar fordításban Stephen King új regénye, A mobil [Cell]. Különböző népszerű honlapok
bejelentkező oldalán, metró-aluljárókban és hasonló helyeken láthattuk a kötet reklámját,
melynek koncepciójában újszerű borítója mellé olyan szellemes, aktív szövegeket alkotott
a kiadó, mint pl. „Le tudod tenni?”; utalva részben a regény témájára, részben a borítón
látható, mobiltelefonáló lányra, részben pedig – hát persze – az izgalmas szövegre. Ami
a könyv külcsínét illeti, az Európa Kiadó észrevehetően igyekezett fölfrissíteni Kingkönyveinek
az évek óta egy kaptafára készülő látványvilágát, kezdve a grafikától a betűk
materialitásából kihozható név- és címjelölésig. Az új kötet külsejéről nem csak a kiadó
neve, de a logója is eltűnt, és változott a hátsó lap tartalomismertetőjének betűtípusa is. A
szerző nevének szedése is új: egyfajta trendi magazindizájnt követ, miközben a cím enyhe
„megdőlése”, nem egyenes, hanem ferde nyomása a mobiltelefonok rezgésére, vibrálására
utalhat. Maga a grafika is más felfogásban készült, mint az eddigiek: egyrészt illeszkedik
a szerzői név jelölésének külleméhez, másrészt a kissé elmosódott, skiccszerű vonások,
a tónusok „tompasága” kevésbé kommersz, ugyanakkor tetszetősebb, vagy még inkább
„dögösebb” megjelenést kölcsönöz a kötetnek. Bár a magyar kiadású Kingek közül alighanem
csupán az Atlantisz gyermekei [Hearts in Atlantis] esetében sikerült fölismerni ama
egyszerű tényt, hogy a könyvhöz készülő grafikának nem feltétlenül kell a szöveg „tartalmára”
utalnia, s bizonyára produktívabb dolgot eredményez, ha a kép a saját médiumát
kihasználva, nem pedig a szöveget – vagy a történet egy meghatározó komponensét
– lefordítva teszi jelentésessé a borítót. Természetesen elfogadom – sőt az irodalomértésben
a piaci szempontokat szintúgy kitüntetetten kezelő ideológiákat tekintve igenlem is a
nézetet –, mely szerint nem a borító határozza meg a szöveg milyenségét. Ugyanakkor,
mivel szeretek szép kivitelezésű könyvet a kezembe venni, helytelennek és az ideologikus
rögzültségek befagyasztásaként tudom csak érteni azt a hanyag – és szerintem egyébiránt
téves – hozzáállást, amely a vélt piaci szempontok, az eladhatóság egyik függvényének az
igénytelen és hatásvadász borítót teszi meg. Éppen ezért – bár A mobil grafikája nagyjában a
történetre utal analogikusan, nem pedig a kép képiségében rejlő lehetőségeket használja ki,
mégis – örvendetesnek tartom, hogy az új regény külleme végre nívósabb, színvonalasabb,
mint a korábbi magyar kiadású Kingeké. (Aki viszont látott már eredeti, amerikai kiadású,
keménykötéses Kinget, az beérheti e hazai fejlemények némi vállvonogatással egybekötött
üdvözlésével. A mobil eredeti coverje ugyan a horrortörténetre ugyancsak analogikusan
utal, maga a kép a tükrözés, a vizuális mise-en-abyme alakzatának ötletes kihasználásával
mégiscsak a kép, és nem a szöveg retorikáját engedi előtérbe kerülni. Vagyis a kép képként
viselkedik, függetlenül attól, hogy szöveget „fed”.)
A mobilt a gyakorlott King-fordító, Bihari György ültette át magyarra. Fogalmazásában,
stílusában követi az eddig megszokott gyakorlatot, hangneme vélhetően az eredeti szövegének
a megidézésére törekszik. Szögezzük le: bár King prózája konzervatívnak, hagyományos
szerkesztésűnek tekinthető, azonban ha valami, hát a megszólalásmódja fényévekről
071
prae