Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
joga gyermeket kihordani. Mindegyik esetben a szociális vagy kulturális szelekció értékes<br />
adaptációs képességgel – tetemes élethosszal vagy szerencsével – felvértezett individuumot<br />
hoz létre. A kulturális szelekció e formája a természetes kiválasztódásnál<br />
gyorsabb tempóban is tudna operálni egy adott fenotípusú szereplő esetében, a génmanipuláció<br />
közvetlen genetikus beavatkozásának sebességével azonban nem vetekedhetne.<br />
Mindezek ellenére a tipikus supermannél mindkét karakter jobban jár.<br />
Lazarus Long tényleg előállít, Teela Brown pedig valóban talál egy társat a Gyűrűvilágon,<br />
habár nem gazdagítja a terrai génállományt. Lazarus Long Heinlein alteregójaként<br />
teljes mértékben emberi, leszámítva azt a különlegességét, hogy hosszú<br />
életű. Hasonló meggondolások érvényesek Teela Brownra. Úgy tűnik, hogy az ennyire<br />
lehatárolt supermanek kevésbé fenyegetőek. Ennek egyik magyarázata egyfajta genetikai<br />
kockázat-haszon analízisből következik. A haszon az, hogy az ennyire nyilvánvalóan<br />
szelektív előnyökkel – hosszú élet és szerencse – bíró individuumokkal való<br />
párosodás csak hozzátehet mindenki belső kondíciójához. Sőt mi több, az ilyen egyesülésből<br />
származó utód hasonlóképpen hasznot húzna a magasabb rendű gének beáramlásából.<br />
Az ilyen sapiens-superior párosodásnál a sapiensre 50%-os genetikai rész<br />
esik. Bármi, ami elősegíti az utód túlélését, ezáltal hozzájárul a sapiens genom további<br />
reprezentációjához az elkövetkező generációk génállományában. Ezzel ellentétben, a<br />
kockázat (a sapiens genom elnyomása vagy eliminációja) elhanyagolható, ha a fajok<br />
közötti különbség a fenotípus jellemzőinek relatíve kis számú eltéréséből adódik.<br />
Nagyobb kontraszt az ilyen limitált supermanek esetében ún. spontán supermanek, illetve<br />
mutánsok kialakulásához vezetnének. A sci-fi hemzseg az ilyen lényektől. Az Alapítvány-trilógia<br />
17 Mule-ját, Stapledon Odd Johnját 18 és Jommy Crosst Van Vogt Slan című<br />
regényében üldözik és különböző módokon tartják távol attól, hogy a génállományba<br />
belekavarjanak. A Slanben John Petty, a titkosrendőrség főnöke mondja azt, hogy „a<br />
slan nők mindközül a legveszélyesebbek. Ők a tenyésztők, és értik a munkájukat, az<br />
átkozottak!” Ebben a regényben is az intenzív xenofóbia érhető tetten Kier Gray végső<br />
magyarázatában: „A feszültség évszázadokon, talán évezredeken át növekedett. És aztán<br />
egy ezredév egyetlen rendkívüli negyede alatt több mint egymilliárd természetellenes<br />
gyermek született. Olyan volt ez, mint valami kataklizma, és megbénította az emberek<br />
akaratát. Az igazság elmerült a rémület hullámaiban, melyek háborúba sodorták a világot.<br />
(…) A névtelen időszak alatt a slanokat úgy üldözték, mint az állatokat. A modern<br />
történelemben páratlan az a szenvedélyesség, amivel az emberi lények üldözték azokat,<br />
akiket felelősnek tartottak a saját nyomorúságukért. (…) A gyanakvás ellenállhatatlanul<br />
terjedt. Az emberek följelentették, orvosi vizsgálatra hurcoltatták szomszédjaikat. A<br />
rendőrség a legkisebb jelre lerohant bárkit. A legnagyobb gond mégis a gyermek születése<br />
volt. Még ott is, ahol a szülők sikeresen álcázták magukat, a gyermek születése rendkívül<br />
veszélyes időszak volt, és nagyon gyakran az anya, az apa és a gyermek halálát okozta.” 19<br />
Habár a reprezentatív Homo sapiens a végén egyesül a gestalt intelligenciával Sturgeon<br />
More Than Human-jában 20 , a szerző részletes leírását közvetlenül megelőzi az a tény, hogy<br />
a Homo superior évezredeken át önzetlenül törődött az emberi fajjal. Ezzel a szólammal az<br />
agyunkban talán csökken a Homo superior általi kiszorítottságtól való félelmünk, és a genomok<br />
keveredése elképzelhetővé válik. Ilyen genetikai gyámkodás hiányában lép fel a valódi<br />
aggodalom. A rettegés, hogy a potenciális utód a sapiensnél magasabb rendű lesz, és hogy a<br />
sapiens a neanderthalensis útját követi majd. A mutáns generáció alapfélelmét legtisztábban<br />
17<br />
Isaac Asimov: The Foundation Trilogy. Street and Smith, New York, 1948, 1949.<br />
18<br />
Olaf Stapledon: Odd John and Sirius. Dover, New York, 1972.<br />
19<br />
A. E. van Vogt: Slan (fordította Gálvölgyi Judit). in Metagalaktika 8.Válogatás A. E. van Vogt regényeiből és novelláiból.<br />
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1985, 145–146. o.<br />
20<br />
Theodore Sturgeon: More Than Human. Ballantine, New York, 1953.<br />
007<br />
prae
Change language